♥ Szülinapi bejegyzést írni, és gratulációkat fogadni. Még egyszer köszönöm! 🙂
♥ Terveket tartalmazó dobozt megalkotni majd megosztani Veled a tartalmát. Remélem, tetszik!
♥ A gyerekek betegek lettek, majd gyorsan meg is gyógyultak. Micsoda öröm! Még az sem szegte kedvem, hogy én is benáthásodtam egy kicsit.
♥ Reggel jó nagy bögre mézes zöld teával indítani a napot.
♥ Tökmagot tornáztatnom kell, mert bár holnap 5 hónapos, még mindig nem fordult át, és egyáltalán nem erőlteti magát semmilyen erőteljesebb mozgásformával. Nagy megkönnyebbülésemre a tornát kifejezetten élvezi, úgyhogy szuper kis délelőtti rutin lett belőle. A hintáztatós feladatokat meg egyenesen imádja!
♥ Semmi nem volt itthon… Főztem abból, amit találtam. Nagyon jó lett ez az egyszerű, ám de finom teljes kiőrlésű tésztából és tejszínes spenótból álló ebéd! (Parmezánnal szórva, ami szintén mindig van itthon.)
♥ Szombat esti lazulás: Férj a lábamat masszírozta, én pedig az új fényképezőgépünk használati utasítását böngésztem. Micsoda élvezet!!
♥ Egy boldog, mosolygós reggeli, csupa-csupa gyümölcsből. (Na, nem minden nap eszem ilyen egészségesen, de azt általában nem kötöm az orrodra. 😉 Pár napja pont egy adag mogyorókrémes kenyeret tömtem magamba a reggeli rohanásban…)
♥ Nem tudom, ennek mi lehet az oka, de január végére minden évben virul az összes orchideám! Jelenleg kb. 10 orchidea borult virágba – gyönyörűek!
♥ Egy nyugis, habos, forró fürdő – nem is emlékszem, mikor volt már ilyen utoljára…!
♥ Ezen a héten már négyszer is erőt vettem magamon, hogy erősítsem a hasizmomat – ami tekinthető nagyon szép eredménynek (ha az optimista hozzáállással szemléljük a dolgokat 😉 ).
♥ Sikerült egy meglehetősen kritikus pillanatban megnevettetnem a gyerekeket. Épp hisztizni akart Kismanó (a három gyerekkel voltam itthon), és már nagyon elegem volt az állandó cirkuszból. Előkaptam egy matracot, majd azt mondtam a két gyereknek: „Ez itt a hiszti-matrac. Aki mérges vagy ideges, az üsse, rúgja, ugráljon rajta, de ne a másikat bántsa! Ha én például mérges leszek rátok, akkor idejövök, és úgy fogok ugrálni rajta, mint egy őrült. Így, ni!” – majd demonstráltam a rövid bevezetőt, és tényleg elkezdtem ugrálni tiszta erőből a matracon, mint valami őrült. Úgy tűnt, hogy megértették… 😉 Én meg megkönnyebbültem – hiszen az ugrálástól az ember jobb kedvre derül!
♥ Megszületett az év első (babás) selfie-je, méghozzá határozott céllal:
Több blogon is olvastam arról, hogy egy-egy ember éves fotós kihívása részeként az év minden napján (vagy 30 napon keresztül minden nap) csinálnak magukról egy portrét a telefonjukkal. Ennek a fő célja az, hogy kreatív gondolkodásra ösztönözze az embert. Nem muszáj benne lennie az ember arcának, lehet bármely testrésze, pl. lába vagy keze is. Lényeg, hogy valamilyen módon szerepeljen a képen. Minél frappánsabb, érdekfeszítőbb és emlékezetesebb a kép, annál jobb.
Nekem tetszik ez a kihívás, de a minden napos selfie-t nagyon fárasztónak és egy idő után egyhangúnak találnám. Ezért döntöttem úgy, hogy ebben az évben minden héten készítek egyet magamról – és az is előfordulhat, hogy egyet-egyet megosztok majd Veled. Szóval elkészült az első, természetesen Tökmag társaságában. ♥
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
“VasárnaPillanatok #101: 2 éves a Napi Boldogság” - 2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Hát a matrac püfölés milyen jó ötlet! Ezt „szabadalmaztatni” kéne, és úgy gondolom, minden háztartásban elkelne!
A magyar verziója annak a szokásnak, hogy a japánok kimennek az erkélyükre és üvöltenek (azt olvastam, ők így eresztik ki a gőzt, ez mély nyomot hagyott bennem). 😉