A heti boldogságfogadalom címét szándékosan nem úgy fogalmaztam, hogy „Táplálkozz egészségesen!”, mert attól tartottam, akkor nem olvasod el a bejegyzést. 😉 Valószínű még így is unottan fújsz egyet, aztán továbbkattintasz (ugye nem?!), hiszen egészséges táplálkozás folyik a csapból is.
Bármennyire is sulykolja a média, hogy mennyire fontos a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozás, sokszor mégsem hallgatunk sem a szakemberek véleményére, sem a saját „belső hangunkra”.
Pedig bárhogy is nézzük, a boldogság szempontjából óriási szerepet játszik az „ép testben ép lélek” szemléletmód. Hogyan tudnánk megfelelően a boldogságunkra koncentrálni, ha életmódunkból kifolyólag „összeszedett” civilizációs nyavalyáinkkal gyötrődünk?!
Ez itt nem egy a reformtáplálkozás oltárára készült szentbeszéd, hanem egy teljesen egyértelmű ténymegállapítás: ha nem figyelsz arra, mivel táplálod a szervezeted, akkor hiába figyelsz arra, hogyan tápláld elméd, hosszú távon nem lesz örömteli az „eredmény”.
Írtam már arról, milyen fontos boldogságunk szempontjából a megfelelő testmozgás és az alvás. Testünk működésének háromszögéből már csak a táplálkozás hiányzik. Úgyhogy ezt most igyekszem bepótolni.
A rövid előzetes magyarázkodás után csapjunk bele a lecsóba (ha jól készítik, nagyon egészséges is lehet!), és lássuk, mit is tehetnénk.
Gretchen Rubin megfogadta, hogy táplálkozási naplót fog vezetni. Teljesen egyetértek egy ilyen jellegű kezdeményezéssel, már a múltban én is próbáltam, és valóban rávilágított étkezésem „rejtett” árnyoldalaira. Ugyanakkor véleményem szerint a téma jóval szélesebb körű megközelítést kíván.
Nem elég, ha naplóba jegyezzük, mi az, amit nap mint nap elfogyasztunk, az is fontos, hogy tudatában legyünk annak, mi az, amire szervezetünknek mindenképpen szüksége van, és amitől valóban jól leszünk. Mert egyértelműen igaz az a megállapítás, hogy ha jól eszel, akkor jól leszel.
Most pedig nem arra térek ki, hogy pontosan mit is egyél. Egyrészt, mert nem vagyok táplálkozási tanácsadó. Másrészt, mert ilyen jellegű forrásból akár az interneten, akár a könyvesboltok polcain Dunát lehetne rekeszteni. Harmadrészt pedig, mert még mindig megoszlanak a vélemények, hogy mi az, ami igazán egészséges.
Van aki a vega életmód, van aki a testkontroll, van aki a paleolit, vércsoport, Atkins, South Beach vagy tudomisén milyen egyéb táplálkozási irányzatok mellett teszi le a voksot. Mindenki döntsön saját maga – nem tisztem és nem is célom, hogy ebben útmutatást adjak, továbbá azt sem szeretném, ha a Napi Boldogság megszállott vega vagy vega-ellenes táborok vitafórumává válna.
Az én véleményem, hogy ha két irányelv szerint eszel, akkor nagy baj nem lehet. A két kulcsszó pedig a TERMÉSZETES és a MÉRTÉKLETES. 🙂
Az ugyanis teljesen egyértelmű, hogy a jó út a minél természetközelibb táplálkozás. Az ember ösztönösen érzi, hogy mi az, ami természetes. Csak éppen az a baj, hogy ezeket a kis hangokat szépen elnyomja magában. Amikor akár a társadalom nyomásától akár a reklámoktól, akár a megszokástól vezérelve a bolt polcairól a cukrozott üdítőt emeljük le, ahelyett, hogy vizet innánk, akkor nem a józan ész dönt.
Arról persze mindenkinek más a véleménye, hogy mi a természetközeli. Van, aki szerint csakis a teljesen nyers táplálék. Én nem vallok ennyire szélsőséges nézeteket, bár hiszem, hogy valóban nagyon egészségesek a nyers, teljes vitamintartalommal rendelkező alapanyagok.
Azt azonban senki ne mondja, hogy egy cukros, zsíros fánk, egy zacskó chips, egy ízfokozókkal megtömött mirelit készétel vagy akár egy állományjavítóktól hemzsegő felvágott természetközeli. Úgyhogy ha egy picit használjuk az eszünket, ne adj Isten elolvassuk az élelmiszeren található címkét, akkor nagy eséllyel a jó döntést hozzuk.
A másik nagyon fontos pont pedig a mértékletesség. Ugyanis fogyaszthatunk a fönt megnevezett „műkajákból”, és nem lesz semmi bajunk tőle (én legalábbis soha nem tudom és nem is akarom magam 100%-ig megtartóztatni), de nem mindegy, hogy milyen mennyiséget.
Amíg arányaiban keveset eszünk belőlük, addig az – véleményem szerint – teljesen rendben van (kivéve természetesen a speciális diétát igénylő betegségeket). Az, hogy mennyi az annyi, megint nagyon szubjektív.
Szerintem, amíg a táplálkozásunk alapját zöldségek, gyümölcsök, minél kevésbé feldolgozott gabonafélék, húsok és tejtermékek (itt megint döntsön mindenki, hogy mennyire szűkíti le a kört) képzik, egy-egy „félrelépés” bocsánatos bűnnek számít. (Természetesen ha valakinek van elég lelkiereje ahhoz, hogy teljesen száműzze az egészségtelen ételeket az életéből, akkor le a kalappal előtte, de általában úgy látom, hogy nem ez a jellemző.)
Ha viszont tudatában vagyunk annak, hogy amit nagy mennyiségben eszünk, nem egészséges, akkor nemcsak az üres kalóriákkal, hanem a bűntudattal is számolnunk kell. Ne feledd, hogy gyakran a boldogsághoz vezető út az, hogy a pillanatnyi boldogságról lemondunk annak érdekében, hogy hosszú távon jól érezzük magunkat!
Ha tehát komolyan veszed a boldogságod, akkor komolyan kell venned az egészséged, és ezáltal a táplálkozásod jelentőségét is.
Szánj rá pár percet, hogy átgondold, most jó-e az, ahogyan eszel (mit, mikor, mennyit), és ha kétségeid vannak, akkor szánj arra további időt, hogy lépéseket tégy az egészségesebb, boldogabb táplálkozás felé!
Tanulmányozz szakirodalmat, kérd ki dietetikus vagy orvos véleményét, és ne hagyd, hogy a helytelen táplálkozás álljon az egészséged útjába!
Ui.: Szerinted Te okosan táplálkozol?
Fotók forrásai sorrendben: blogs.courant.com, blogs.independent.co.uk, legsmart.com, theskinnutritionist.net
