Az ember veleszületett tulajdonsága, hogy folyamatosan összeveti saját magát a környezetével. Nincs is ebben semmi rossz. Azonban az már megmérgezheti a mindennapjaidat, ha azon veszed észre magad, hogy folyamatosan csak másokkal törődsz, sőt – rendszeresen lennél inkább mások helyében.
Ahhoz, hogy jól érezd magad a bőrödben, a saját boldogságod kell megtalálnod. Hiszen a boldogság mindenki számára mást jelent – mégis hajlamosak vagyunk arra, hogy a saját boldogságunkat és sikerünket mások mércéjével mérjük.
A legtöbbször nem azt nézzük, hogy mit sikerült elérnünk az életben, hanem azt, hogy mit nem. Mi az, ami nekem nincs, másnak viszont van!
Jól menő magánvállalkozás vagy jól csengő pozíció egy nemzetközi vállalatnál? Csillogó sportautó, kacsalábon forgó palota, úszómedence, luxusutazás? Márkás ruhák, táskák, drága ékszerek?
Arra azonban senki nem gondol, hogy (az esetek nagy többségében) e mögött azoknak a bizonyos irigyelt személyeknek micsoda munkája, erőfeszítése rejlik.
Dalcsev (bolgár költő) mondta, hogy „Sokan nevezik igazságérzetnek irigységüket.” És milyen igaza volt! 😉
Egyszerűbb a könnyű utat választani, és legyinteni mások teljesítményére, majd kifogásokat keresni, hogy neki miért is volt könnyebb elérni, amit nekünk nem sikerült (egyáltalán megpróbáltuk?). Egyszerűbb saját magadban úgy kezelni ezt a kérdést, hogy ezek az emberek biztosan nem becsületes úton keresték meg a kenyérre valót (esetleg örököltek, de semmiképp sem kemény munkával jutottak hozzá, ugye?).
Netalántán az esik rosszul, hogy volt iskolatársaid, kollégáid már rég boldog párkapcsolatban élnek, két-három szép gyerekről posztolnak képeket a közösségi oldalakon? Ha épp szingli vagy, esetleg válságban a kapcsolatod, akkor biztosan ez szúrja legjobban a szemed.
De jobb, ha most azonnal felhagysz a hasonlítgatással.
Miért kéne Neked ugyanazt elérni, mint más „sikeresnek” titulált embereknek? Nem lehet, hogy számodra valami teljesen más jelenti a boldogságot?
Emellett biztos vagy Te benne, hogy valóban belelátsz ezeknek a „hőn irigyelt” embereknek az életébe? Garantálom, hogy nem!
Te vagy az, aki éjjel is a munkán rágódsz? Hiszen a saját szekered senki sem tolja helyetted, bármennyire is vonzó a független magánvállalkozók élete.
És mi a helyzet azokkal, akik jól csengő pozícióval dicsekedhetnek egy-egy ismert multinál? Te stresszelsz minden áldott nap a fontos döntések előtt? Felelős vagy tíz, húsz vagy akár száz ember munkájáért? Dolgozol késő estig, és utazol külföldre akkor is, amikor már egyáltalán nincs hozzá kedved?
Na, és mit szólnál, ha kiderülne, hogy annak a volt osztálytársnak romokban a házassága? Vagy hogy az a bizonyos barátnő azért teszi közzé Facebook-on a turbékoló selfie-ket, mert párja szeretőjét akarja féltékennyé tenni?
Hajlamosak vagyunk mindig csak azon keseregni, hogy mi az, ami másnak van, és ami nekünk nincs. Arra miért nem gondolunk, hogy bennünk mi lehet irigylésre méltó?!
A legtöbb ember az egészségét is készpénznek veszi – egészen addig, amíg rá nem jön, hogy az mennyire múlandó. Lehet, hogy valakinek sok a pénze, de ki tudja, hogy milyen egészségügyi gondokkal küzd? Még mindig szívesen cserélnél vele?
Sokszor járnak ilyen gondolatok a fejemben.
Én például hajlamos vagyok irigyelni azokat, akiknek nem kell állandóan műkönnyet használniuk, minden gond nélkül hordják egész nap a kontaktlencsét, vagy egyáltalán nincs is rá szükségük. (Míg nekem szemüveg nélkül a világ egyetlen homály csupán, és a szemszárazság folyamatos gondot okoz.)
Ilyenkor magamra szólok (de tényleg!): „Álljon meg a menet! Más szívesen cserélne veled! Fogadd el a helyzetet, és hozd ki belőle a lehető legjobbat!”.
Ugyanezt alkalmazom, mikor hallom, hogy mások milyen nagy távokat képesek lefutni – én meg a versenyig sem jutok el, mert állandóan bemondja az unalmast a bokám (most épp térdem). Na, igen, de nem lehet, hogy valaki épp azért irigyel, mert jobb napjaimon azért simán megvan az a 10 kilométer?! (Most épp nem, de egy éve megvolt, és bízom benne, hogy a térdgondok megoldása után megint meglesz.)
Kesereghetek azon, hogy a bőröm már nem olyan üdve és hamvas, mint 25 évesen. De ha belegondolok, mindenki cserélne a bőröm állapotával, aki nálam viszont idősebb! (Arról nem beszélve, hogy érdemes most kiélvezni a kort, amiben vagyok, ugyanis ennél már én is csak öregebb leszek!)
Amikor azon lógatom az orrom, hogy a blog olvasottsága nem úgy alakul, ahogyan én szeretném, és irigykedve nézem mások több tízezres látogatottságát, akkor mindig szigorúan emlékeztetem magam arra, hogy mindezt nem két kisgyerekkel és egy hathónapos babával az ölükben érik el. Ja, és nem két éve kezdték.
Igen, jelenleg limitáltak az erőforrásaim, de lesz ez még máshogy! A máshogyat pedig jobb, ha most még nem kívánom magamnak, mert akkor az már azt jelenti, hogy Tökmagból is nagylány lett, és nem egy ilyen cuki kisbaba, akiért teljesen odáig vagyok! 😉
Olyan is előfordul, hogy azért epedezem, hogy én is átaludhassak végre egy éjszakát (mint xy, akinek nincs gyereke). Hiszen mostanság mindig van valaki, aki rosszat álmodott, akinek pisilni kell, akit meg kell szoptatni. Ilyenkor is emlékeztetem magam arra, hogy kb. tíz év múlva mennyire fogom irigyelni saját magam! Amikor már nagyok és függetlenek lesznek a gyerekeim, és maximum azért kell felkelnem hozzájuk éjjel, mert itthon felejtették a kulcsukat…
Ugyanakkor távolról sem mondom, hogy mindig légy elégedett azzal, amid van! Légy ambiciózus, céltudatos és tégy meg mindent azért, amit szeretnél elérni.
De vedd tudomásul, hogy az irigység mindenkiben létezik. Viszont nem kell, hogy porba döntsön, megkeserítsen, dehogy! Az irigység is vihet előre. Motiválhat, hogy elérj egy célt, megszerezz magadnak valamit, ami most nincs a birtokodban.
Amikor legközelebb érzed, hogy elönt a sárga irigység, azt tanácsolom, ezt tedd:
1. Konstatáld, hogy pontosan mit is érzel – ez már fél siker!
2. A negatív érzelmet próbáld tudatosan pozitívba fordítani. Fogalmazd meg magadban, hogy kit és miért is irigyelsz. Kérdezd meg magadtól, hogy biztosan ez az, amire Te is vágysz?
3. Ezután szép sorjában vedd végig, hogy mi az, amiért mások Téged irigyelhetnének. Mi az, amit Te elértél, amiért Te hálás lehetsz! Ne félj ezekre büszke lenni!
4. Inspiráljon a másik ember sikere, boldogsága. Kérdezd meg magadtól, Te hogyan érhetnéd el mindezt? Reálisan gondold át, hogy megéri-e azért a bizonyos célért küzdened.
5. Ha úgy döntesz, hogy igen, akkor ne szégyelld a jó példát követni – vagy akár más, saját utakat keresni, hogy elérd, amit szeretnél!
Végezetül pedig soha ne feledd:
„Ha a körülmények igazságtalan voltára összpontosítasz, akkor szüntelenül másokkal fogod összehasonlítgatni magad ahelyett, hogy megbecsülnéd saját különleges egyediségedet.” (Cherie Carter-Scott)
Fotók forrásai sorrendben: womenshealthmag.com, dailyhiit.com, adigaskell.org, smartrelationshipadvice.com
“Jó szokás #4: Hagyd a hasonlítgatást!” - 11 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Olyan jó az ilyen témájú bejegyzéseket olvasni. Sokszor kapom magamat azon mostanában, hogy elégedetlen vagyok. Aztán néha „pofon csapom” magam, hogy ez is csak tőlem függ.
Az én történetem: Egyrészt borzasztó féltékeny típus vagyok (alapból is), másrészt viszont a párom előző barátnői mind sportosabb alkatúak voltak, mint én, így önbizalomhiány is vegyült a féltékenységbe. Egy alkalommal még sírtam is emiatt, pedig Ő nem ad rá okot. Akkor jutottam el arra a pontra, hogy csak magamon változtathatok! Azóta ezen dolgozok! 🙂
De jó, örülök, hogy megírtam! 😉 Igen, a „pofoncsapás” nálam is gyakori, egyszerűen nem engedem meg magamnak, hogy mélabús legyek (ha esetleg először úgy érzem, hogy okom van rá).
Szerintem a Te problémád nagyon sokaknál előjön, én is ismerek olyanokat, akiknél az önbizalomhiány féltékenységet szült – teljesen alaptalanul. Igen, az ember csak magán változtathat, a párján nem. Ügyes vagy, hogy tudatosan így döntöttél. Nekem is van olyan, hogy megirigylem egy nő alkatát/alakját, aztán tovább lépek, és 1. nem eszem magam azon, amin nem lehet változtatni 2. amin viszont igen, azért racionális keretek között mindent megteszek. 😀
Hasznos cikk volt! Köszönöm! 🙂
Örülök! 🙂
Nagyon klassz bejegyzés. Én épp most hoztam egy olyan döntést, amit az ismerőseim nagy része másképp hozott volna meg (nem részletezem, a munka-család-hivatás témakörben mozog), de én EZT a döntést érzem magaménak, hiába mond akárki mást. Épp ezen morfondíroztam, amikor rátaláltam erre az írásodra. Nagyon köszönöm! 🙂 És nagyon szeretem a blogodat!
Köszi szépen, örülök neki! 🙂
Én nagyon szeretem olvasni a bejegyzéseidet. Mindig feltölt és sok-sok erőt ad.
A vicces az, hogy miután az ember megírta, az is erőt ad. A pozitív kommentek pedig feltöltenek. Én köszönöm! 😉
Szia Anni!
Nagyon jól összefoglaltad ezt a témát. Örülök, hogy december környékén RÁD találtam, azóta rendszeresen jövök hozzád és mindíg jó kedvem lesz az írásaidtól.
Jó, hogy vagy!!!
Köszönöm szépen! Nagyon örülök neki! 🙂
Szerencsére én elmondhatom magamról, hogy nem szoktam irigykedni. De néha felteszem magamnak a kérdést: Vajon így éreznék akkor is, ha kevésbé szerencsésen alakul az életem? Ha nem lenne szép családom, és mindennapi megélhetési gondokkal küzdenék? Csak reménykedni tudok, hogy akkor sem engednék ennek a csúnya érzésnek!