Hiszel a tündérmesékben? Ha igen, akkor olvass tovább! 😉
Hol volt, hol nem volt… volt egyszer egy kis törpe, akit Gnomy-nak hívtak. Gnomy 1683-ban született, egy festői kis holland falucskában, melyet úgy hívtak: Balloo. 1717-ben naplót kezdett vezetni, melyben arról írt, hogy miként is telnek mindennapjai.
Nem sokkal később találkozott Annekabouke-kal, a tehetséges művésszel, akinek megmutatta naplóit – így a nő betekintést nyerhetett a törpék legnagyobb titkaiba.
Ezen titkok birtokában úgy döntött, hogy bemutatja Gnomy életét kézzel készült figuráin keresztül.
Így szól a történet, mely ezekhez a tündéri kis figurákhoz kapcsolódik. Te hallottál már Gnomy-ról?
Én évekkel ezelőtt kaptam Mikulásra egy ilyen figurát, és rögtön beleszerettem. Bár nem kapcsolódik szervesen a karácsonyhoz, de mindig adventkor veszem elő, és a karácsonyi dekorációmban kap helyet. Gnomy engem egy aranyos, jóságos kis Télapóra emlékeztet, talán emiatt. 🙂
Gnomy-ról még azt kell tudni, hogy nagyon szereti az állatokat és a gyerekeket, így sokszor vigyáz a falu picinyeire, a beteg állatokat pedig kunyhójában istápolja. Ha meglátogatnád az öreg, több száz éves törpét, akkor valószínűleg vagy a kertben találnád, amint épp a virágait gondozza, vagy a házikója tornácán etetné a galambjait.
Most megnyerheted a három különböző Gnomy figura egyikét, ha válaszolsz ennek a bejegyzésnek a végén a következő kérdésemre:
Melyik volt életed legemlékezetesebb Mikulása, és miért?
Szeretettel (és nagy kíváncsisággal!) várom akár gyerekkori, akár felnőtt történeted/visszaemlékezésed!
Legyen a pizsamában és köntösben locsolgató, kakaót iszogató vagy galambot etető Gnomy-ról szó, mindegyiket a hozzá tartozó ötletes, könyv alakú dobozában kapod meg. 🙂
A hozzászólások határideje: 2014. december 5. péntek, éjfél
Válaszolj a kérdésemre, és – ki tudja – talán pont Téged lep meg a Télapó az egyik kis Gnomy-val! 😉
A nyereményjáték szabályzata:
Személyenként csak egy hozzászólást veszek figyelembe a sorsoláskor. Csak az ehhez a bejegyzéshez érkezett hozzászólásokat tudom értékelni, e-mailen, más bejegyzésekben vagy egyéb fórumokon közzétett válaszok nem vehetnek részt a sorsolásban.
A hozzászólók közül egy szerencsés nyertest sorsolok a random.org segítségével, majd a nyertest 2014. december 6-án értesítem e-mailen (ezért kérlek, ellenőrizd, hogy helyesen adtad-e meg az e-mail címed). A nyertes nevét ugyanekkor teszem közzé ebben a bejegyzésben!
Amennyiben a nyertes két héten belül nem jelentkezik az ajándékért, fenntartom a jogot az újra sorsolásra. A nyereményt postán küldöm ki a szerencsés nyertesnek.
*A játékban csak magyarországi lakhellyel rendelkező olvasók vehetnek részt.
“Adventi nyereményjáték” - 29 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Jó pár éve történt, egy igen szerelmes, havazós estén. Pécs belvárosan csavarogtam a fiúval, akinek a személye egyáltalán nem hagyott hidegen. Kutattuk az adventi vásár fontosabb állomásait, amikor arra lettem figyelmes, hogy a zsebemben lapul egy csoki Mikulás. Kitörő örömmel fogadtam, de hirtelen nem is sejtettem, ki és mikor csempészhette be. Később vált csak világossá… Összemosolyogtunk, megöleltük egymást, majd császkáltunk tovább az ünnepi forgatagban. Azóta külön váltak útjaink, de azt hiszem, ezt a fajta meglepetést, gyermeki örömöt jelenti számomra az ünnep.
Rövid történetem 8-9 éves koromra tehető.
A sok mikulás csomag közül az egyik nagyon csinos kis csomagocska volt, ami nekem nagyon tetszett és a „mikulás napi” vendégek egymástól kérdezték, hogy Te hol vetted? mindezt persze suttogva – gondolták én nem hallom- hát tévedtek 🙂
Vidám Mikulás napot 🙂
59 éves vagyok.
Gyermekkori Mikuláshoz az a felejthetetlen emlékem van:
Megírtam a kérésemet, a papírt vizezett liszttel ragasztottam össze, betettem az ablakszárnyak közé. Minden reggel az volt az első, hogy megnézzem, elvitte-e már a levelet a Mikulás. Utána boldogan vártam a Mikulás estéjét, hogy most már tudja mit szeretnék kapni!
Azt kaptam, amit leírtam neki…
A Mikulást versel vártam gyerekkoromban olyan 6-7 éves lehettem meg is érkezett elmondtam a verset kicsit félve,és akkor lenéztem, a Mikulás bakancsa olyan volt mint a bátyámé,aki nem volt otthon az eseményen,mert szüleim azt mondták hogy átment a haverjához.Mikor megjött meséltem neki a bakancs dolgot Ö csak sejtelmesen mosolygott.
60 éves vagyok sok Mikulás volt már,de erre mindig jó szívvel emlékszem vissza.
Az én gyerekkori legemlékezetesebb mikulásos élményem egy kórházi volt. Nagypapám unokahúgának férje mentőápoló volt, ő öltözött be Télapónak (én, 6-7 éves lévén, nem ismertem őt fel, később tudtam csak meg). Nagyon meglepett, mivel titokban a többiektől eltérő csomagot is kaptam tőle, ráadásul este az ügyeletes orvos nekem és egy kisfiúnak külön mesélt Vackorról, a piszén-pisze kölyökmackóról :). Felnőttként több örök emlékű mikulásos élményre tettem szert, az idei is az lesz, kisebbik fiam tavaly még semmit sem érzékelt szinte az eseményből, idén már napok óta mesélek neki a csizmácskák pucolásáról és a hamarosan bekövetkező meglepetésekről :))
A legemlékezetesebb Mikulásunk 13 éve volt, amikor nem(csak) csokit, mogyorót hozott a Télapó, hanem egy 3600g-os csomagot is a kórházból: Húgomat 🙂
Szia! Sokat gondolkodtam, hogy mi volt számomra a legemlékezetesebb mikis emléke, de nem tudok kiemelni külön történetet. Minden Mikulásra és karácsonyi időszakra örömmel gondolok vissza. 🙂
Nekem a tavalyi év mikulása volt a legnagyobb meglepetés. Szüleimtől kaptam egy nagyon klassz mikulás zokniban mindenféle finomságot és nagyon jól esett, hogy felnőtt létemre is megemlékeznek róla. És páromat is hasonló ajándékkal lepték meg. El is érzékenyültem picit 🙂
Minden év emlékezetes, mivel „felnőtt” létemre még mindig kapok Mikulás csomagot a családtagjaimtól. Az utóbbi 2-3 évben csak kapkodom a fejem, hogy mennyi csomagom, ajándékom érkezik december 6-án hajnalra, és mindig annnnnyira boldog vagyok, hogy majd kiugrom a bőrömből!!! Nem az ajándéktól, hanem attól, hogy még mindig gondolnak rám! 🙂 <3
Mégis ha mondhatok egy emlékezeteset, akkor azt osztanám meg, amikor 13-14 éves koromban egyik barátnőmtől kaptam a csomag mellé egy zacskó tarhonyát, mert imádtam akkoriban a nyers tésztát ropogtatni. Kb. 3-4 napig tartott… 🙂
A legemlékezetesebb mikulásaim mindig gyerekkoromra visznek vissza, mikor a télapó (apa) csilingelt, hogy a zsákba vannak már az ajándékok és szaladtam le öcsémmel együtt, és úgy örültünk a sok-sok finomságnak. 🙂
Mára, 22 évesen már sajnos nincs ilyen, de nagyon várom azt az időt, mikor láthatom az én gyermekem arcát, ahogy örül: „megérkezett a Mikulás” 🙂
Körülbelül 7 éves lehettem, amikor írtam a Mikulásnak levelet és rajzoltam is Neki. Egy kiskutyát kértem Tőle. Ahogy közeledett az ünnep, egyre izgatottabb voltam. Anyukámmal még sütit is készítettem a Mikulásnak. Ébren szerettem volna lenni, és találkozni Vele, de elaludtam. Reggel arra ébredtem fel, hogy egy tündéri kiskutya nyalogatja az arcom, a süti pedig elfogyott. Nagyon boldog voltam! A kutyus pedig rengeteg örömmel teli, vidám pillanatot okozott az egész családunknak. 🙂
4-5 éves kislányka voltam,mikor anyukám munkahelyére jött a Télapó.Nagyszájú,beleavaló kislányként vidáman,magabiztosan mentem ki elé,mikor szólított…aztán feltette a kérdést:többet nem mondod a dédinek,hogy vaksi?!
Sírva válaszoltam,hogy soha többé…Azóta már nagylány lettem,sőt,a kislányom-aki már nagylány- is mondott nekünk sokszor vad dolgokat,de olyankor mindig erre a Télapóra és a dédikére gondoltam…örömteli,felejthetetlne pillanatokat kívánok Mindenkinek! 🙂
Köszönöm a lehetőséget,hogy leírhattam!
Kicsik voltak a gyerekeink, amikor „megrendeltünk” egy Mikulást. December 6-án estére kértük, még örültek is neki az irodában, hogy akkor már nincs csúcsforgalom. Aztán valahogy mégis 5-én érkezett meg. A lányom, aki még nem volt 2 éves, éppen fürdött, így egy szál törölközőbe öltözve fogadta a piros ruhást. Nem készítettem fel rá, hiszen volt egy napunk hátra. Annyira megijedt szegényke, hogy végigordította az eseményt, és bár nagy csokirajongó volt, meg sem kóstolta az ajándékot. Sőt, amikor megjött a Nyuszi húsvétkor, gyanakodva hozzám fordult, és megkérdezte: Ugye, ezt nem a Mikulás hozta?
Olyan 9 éves lehettem, amikor Mikulásra kaptam egy Hófehérke mese kazettát. Nem tudom, miért erre a Mikulásra emlékszem ennyire, de nagyon élesen bennem van a kép arról az estéről. 5 éve pedig minden Mikulás emlékezetes, imádom nézni a kislányom csillogó szemét. 🙂
Gyermekként minden évben levelet írtunk a télapónak. A régi íróasztalom mellett újra és újra lemásoltam az üzenetemet. A helyesírás nem tartozott az erősségeim közé, de ilyenkor szívesen „gyakoroltam”. Mára már ez egy szép, maradandó emlékké szelídült.
Kedves Anni!:)
Az eddigi évi Mikulásaim is fantasztikus hangulatban teltek,hiszen a családom körében tölthettem őket.A családom pedig a számomra legfontosabb közösség és a legboldogabb helyszín ahol lehetek 🙂 De idén a páromnak (akivel már 2 és fél éve vagyunk együtt <3) készítettem egy Adventi naptárat. Mivel a hétköznapokat külön városban kell töltenünk a tanulás miatt, hétvégén tudunk együtt lenni,és a Mikulás is hétvégére esik most 🙂 Így most fogom először látni az arcát mikor az aznapi kis meglepetését kibonthatja és azt már mindennél jobban várom. Nagyon szeretjük egymást meglepni és a másik kedvében járni! Remélem nagyon nagyon sokáig együtt tölthetjük még az ünnepeket és a hétköznapokat is persze 🙂 és megtartjuk ezt a jó és kedves szokásunkat, hogy szeretjük a másikat boldoggá tenni 🙂
Lehet picit elkalandoztam :$ de a válasz a kérdésedre, az ideit várom a legjobban,mert most végre nem csak én kapok Mikuláskor ,hanem adhatok is már 🙂
Kedves Anni!
Számomra a gyerekkori „munkahelyi” Mikulások voltak a legemlékezetesebbek. Anyukám az egyetemen dolgozott titkárnőként és a régi rendszerben még összegyűjtötték a gyerekeket a „szakszervezetisek” egy kis ünnepségre. Emlékszem, hogy az egyetem zegzugos folyosóin szaladgált, kiabált, csivitelt izgatottan a sok-sok gyerek, mindegyiket Anyuka-Apuka vezette kézenfogva, egészen egy nagy előadóteremig. Oda már csak mi, gyerkőcök mentünk be. Nemsokára érkezett is a Mikulás, az egyik lépcsős folyosón ment lefelé a tábla elé és a sorokba adogatta be marokszámra a szaloncukrokat. Amikor leérkezett a tanári asztalhoz, akkor le lehetett menni hozzá énekelni-szavalni, és aki megtette, az kapott még külön Mikulás csokit (én sosem mertem). A végén a másik lépcsőn ment kifelé az előadóból és oda is osztotta a szaloncukrokat. Amikor kiment, lekapcsolták a lámpákat és kezdődött a naaaaagy vetítés! Igazi mesefilmeket láttunk akkora kivetítőn, mint a moziban. Volt Kisvakond, No megállj csak!, Lolka és Bolka… Imádtam! 😀
Kisgyermekként, miután kitisztítottam a csizmám és kitettem az ablakba, odaálltam a bejárati ajtóhoz és vártam. Emlékszem, ahogy kinyitottam az ajtón lévő kis ablakot és kinéztem az utcára. Az arcom megérintette a hideg. Csend volt és sötét, csak szemközt világított egy lámpa. A lámpa fényénél néztem, ahogy nagy pelyhekben csillogva hull a hó. Sokáig álltam ott, tele vággyal és reménnyel.
Szia Anni!
Nekem saját mikulásom van, mert Miklósnak hívják. 🙂
Így hát minden évben elveszi az én kis listámat amit a Mikulásnak írok, és teljesít róla valamit. 🙂
Aztán belecsempészi a cipőmbe.
Azt már megtanulta, hogy csokit nem tesz bele mert nincs is annál jobb érzés reggel amikor munkába menet kapkodva beleugrasz a cipődbe és a csoki felkenődik a zoknidra. :):):)
Nekem ez a legkedvesebb emlékem a Mikulásról.
Tündi 🙂
Nekem a legszebb Mikulás élményem az volt, amikor egyszer nem kaptam virgácsot. Úgy éreztem: Végre! Elértem, hogy most sikerült jónak lennem. 🙂
Sziszka
3 éves lehettem, de még mindig élénken emlékszem rá. A húgom már aludt, én pedig a pici, színes műanyag hintaszékemben ültem és nem akartam elaludni. Eldöntöttem, hogy megvárom a Mikulást. Apu nagyon sokáig próbált meggyőzni, hogy mégis aludnom kelljen, de nem adtam be a derekamat nagyon sokáig. Közben apuval beszélgettünk a Mikulásról. Aztán egyszer csak elaludtam. Egy filctoll készletet kaptam, ami lenyűgözött, mert már akkor is imádtam rajzolni. Amikor apu hazaért a munkából, együtt rajzoltunk, majd elkezdtem vele veszekedni, hogy a barna sötétebb, mint a fekete. Aztán mégiscsak elhittem neki, hogy a fekete a sötétebb. Ha a Mikulásról van szó, nekem mindig ez jut eszembe. 🙂
Nekem az egyik legkedvesebb emlékem, amikor a testvéremmel megszerveztük a Mikulás figyelőszolgálatot. Az ő feladata volt az ablakok figyelése, az enyém pedig az ajtóké. Megegyeztünk, hogy a tekintetünket nem vonhatja el semmi és senki. Egyszer csak egy csengőt hallottunk a kert irányából és gyorsan kiszaladtunk, de nem láttunk semmit. Mire visszaértünk, a csizmáinkban ajándékok lapultak. A Mikulás ügyesen kicselezett minket. 🙂
Általános iskolás lehettem, amikor Mikulásra egy különleges adventi naptárat kaptam: minden napra egy kisebb-nagyobb feladvány jutott, aminek segítségével a házunk különböző pontjain találtam meg az aznapi meglepetést. Azóta mindig csak nyomozós adventi naptárként emlegetjük otthon. 🙂
A kislányom még ovis volt, várta a Mikulást. Mindig kitisztította a csizmácskáját és kitette az ablakba. Reggel amikor felébredtem, az én csizmám is az ablakban volt ajándékkal megtöltve. Nagyon meglepődtem. Egy képeslapra pedig a kislányom azt írta rá, hogy „Anyu, apu a Mikulás titeket is szeret”. Nagyon jól esett. 🙂
Minden évben szerettem volna találkozni a Mikulással. Nagyon vártam. Egyik évben, egyszer csak bekopogott hozzánk. 🙂 Nagyon örültem neki és együtt énekeltünk. 🙂
Kedves Hozzászólók!
A nyereményjáték lezárult. Nagyon köszönöm a sok-sok történetet, olyan jó volt olvasgatni őket, jobbnál jobbak voltak! 🙂
Nekem is sok szép emlékem kötődik a Mikuláshoz, mindig nagyon vártam gyerekkoromban. Nem tudom pontosan, mikor jöttem rá, hogy a Mikulás nem létezik, de azt tudom, hogy még évekig próbáltam hinni, hogy márpedig Télapó van, annyira nehezemre esett felfogni, hogy csak kitaláció az egész.
A mai napig így vagyok ezzel – és amikor a gyerekekkel a Télapónak készítjük a sütit, kirakjuk a tejet, meg a sárgarépát a rénszarvasoknak, akkor az ő szemükön keresztül megint hiszek benne – még akkor is, ha miután lefeküdtek, nekiállunk Férjjel megtömni a csizmákat, és derekasan elfogyasztani a Mikulásnak kitett finomságokat…
Most már nincs más hátra, mint hogy felsoroljam, ki az a 4 szerencsés nyertes. Igen, négy, ugyanis úgy döntöttem, hogy kapjon még valaki meglepetést Mikulás napján. Úgyhogy 4 nyertest sorsoltam. 😀
Papp Kinga
Tóth Csilla
Alexandi
János
Sok szeretettel gratulálok mindannyiuknak!
Nagyon szépen köszönöm! 🙂 Nagyon örülök, hogy a szerencsés nyertesek egyike vagyok! 🙂 Gratulálok a többieknek is! 🙂
Én is nagyon szépen köszönöm! Ritkán nyerek valamit,de olyankor annyira tudok neki örülni 🙂 Kellemes Karácsonyi Ünnepeket minden Napiboldogság fannak 🙂 és legfőképp Anninak és az az Ő kedves családjának 🙂
Köszönöm szépen! 🙂