„Amint megláttalak, tudtam, hogy nagy kaland veszi kezdetét.”
Ez a Micimackó idézet írhatná le leghűbben azt, amikor Tökmagot először láttam az ultrahangon. 🙂
Mindkét kisfiam születésénél így éreztem, de most talán mindennél elsöprőbb volt ez az érzés, ugyanis háromgyerekes anyukának lenni mi, ha nem egy óriási kaland?! (Mikor később megtudtam, hogy kislányunk lesz, a helyzet csak még inkább fokozódott! 😉 )
Nem sokkal karácsony előtt jöttem rá, hogy egy kis Tökmag növekszik bennem, de teljesen bizonyossá csak az ünnepek után válhattam benne (ekkor volt az első ultrahang).
Azóta tart az örömmámor, és persze sokszor az izgatottsággal kevert félelem, hogy minden jól menjen, hogy a baba egészséges legyen, hogy nemsokára tényleg „élőben” találkozhassam vele. (Ez fura kifejezés, hiszen éppen most is tiszta erőből feszül neki a bordáimnak és a hasfalamnak. 🙂 )
Hála Istennek, eddig minden jól ment, a babával minden tökéletesen rendben volt, és én sem panaszkodhatom a várandósság lefolyását illetően (igyekeztem kiélvezni minden szépségét, hiszen ebben a csodálatos élményben nem lesz többet részem).
A kilenc hónap alatt számtalanszor eszembe jutott, hogy mi is lesz a Napi Boldogság sorsa, ha két (kis)gyerekes anyukából háromgyerekessé avanzsálok.
Hiszen számomra a blog nemcsak hobbi, hanem szenvedély. Egyszerűen képtelen vagyok nem írni.
Annak ellenére, hogy teljes mértékben rajtam áll a bejegyzések gyakorisága, sokszor a lelkiismeretem nem engedi, hogy napokig ne írjak. Ilyenkor attól tartok, hogy csalódottan távozol, ha meglátogatod az oldalam, és nem találsz rajta semmi felemelő újdonságot. Meg akarok felelni a saját és a Te elvárásaidnak is – még akkor is, ha fáradt vagyok vagy esetleg rossz napom van.
Ezzel a változással azonban egyértelmű, hogy a bejegyzések eddigi gyakoriságát nem tudom fenntartani – legalábbis addig, amíg Tökmag nem lesz kicsit nagyobb.
Nem búcsúzom, mert feltett szándékom, hogy a hozzászólásokra, levelekre továbbra is szorgalmasan válaszolok, továbbá minden héten jelentkezem két, esetleg három bejegyzéssel, de biztosat semmiképp nem ígérhetek, hiszen a most következő időszak (ha jól belegondolok) néha még engem is megrémít.
Ettől a héttől újabb nagy kaland veszi kezdetét, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy lezárul egy utazás, hogy helyette egy még izgalmasabb, még örömteli utazásba kezdhessek bele. ♥
Ígérem, hogy amint lehet, adok életjelet magamról (rólunk) – legkésőbb a VasárnaPillanatok bejegyzés sorozatban, aminek semmiképp sem szeretnék búcsút mondani.
Sem Neked, kedves Napi Boldogság olvasó! 🙂
Addig is, amíg nem kapcsolok megint aktívabb üzemmódba, válogass, böngéssz kedvedre az utóbbi több mint másfél év bejegyzései között, és kívánom Neked, hogy megtaláld a boldogságot és az örömöt minden nap!
Szeretettel:
“Amint megláttalak, tudtam, hogy nagy kaland veszi kezdetét…” - 10 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Kedves Anni! Minden jót kívánok Nektek! 🙂 Várjuk a jelentkezésedet!
Köszönöm, megtörtént! 😉
Kedves Anni ! Szívből kívánok nagyos nagyon sok boldogságot Nektek,és örömmel beérem a korábbi olvasnivalókkal ,mire minden jegyzet végére érek szaladni fog a Picurka is ! Zsuzsa 🙂
Köszönöm szépen!! 🙂
Élvezd az anyaság örömeit és ha időd engedi, várjuk a bejegyzéseket, az inspirálásokat, Anni.
Köszönöm, így lesz! 🙂
Szia Anni!
Sok boldogságot kívánok Neked. Naoooon fogsz hiányozni.
Vigyázz magad(ra)tokra. :-):-):-):-):-)
Puszi
Tündi
Köszönöm szépen, igyekszem nem sokáig „eltűnni”! 🙂
Kedves Ani!
Minden jót kívánok Nektek!
Várom a jelentkezésedet! 🙂
Köszönjük szépen! Ma sikerült jelentkeznem. 🙂