- Továbbra is teljes gőzerővel karácsonyra készülődni (lásd alább).
- Elővenni az összes karácsonyi magazinomat (ÉVA és Nők Lapja Advent, Country Living és Country Homes decemberi számok, jópár évre visszamenőleg összegyűjtve), és azokat böngészni.
- Virágpiacon nézelődni és karácsonyi díszeket válogatni az ovinak – nagyon szépeket találtam!
- Adventi koszorút készíteni (kettőt is!) ajándékba.
- A gyerekek izgatott arcát figyelni, ahogy az adventi naptárat bontogatják reggelente.
- Nagymanót nézni, ahogyan ötödikén este ugrálva kiabál, hogy „Holnap jön a Mikulás!”.
- Kekszet sütni Nagymanóval a Télapónak (az akcióban Kismanó is részt vett, de ezt a részét inkább nem sorolnám a boldog pillanatok közé, mert földre vágós hisztitől a rúgkapálásig minden volt, amikor gátat akartam szabni a liszt szórásának, vagy a tészta evésének…).
- Óriási öröm, mellyel a gyerekek a Mikulás ajándékait bontották. Nagyon örültek. hogy a kikészített keksz és tej is elfogyott. Nagymanó pedig odáig volt, hogy a rénszarvasok megették a répát, és a Télapó magával vitte a rajzát…
- Igaz, hogy Nagymanó megbetegedett, és nem mehetett az ovis Mikulásra, de szuper napot töltöttünk itthon együtt. Ilyenkor azt sem bánom, hogy a saját dolgaimmal nem tudok haladni – Nagymanóval madarat lehetett volna fogatni, úgy örült, hogy itthon maradhat.
- Rávettem magam egy futásra, és nem is esett olyan rosszul, mint azt gondoltam volna – azért kellett hozzá lelkierő az óriási szélben! De talán pont ezért ment jól – mert sikerült legyőzni önmagam. 🙂
- Örülni, hogy barátnőm 12 hetes ultrahangján minden rendben volt.
- Tudni, hogy a gyerekek jó helyen vannak a nagyszülőknél, amíg én egy ütős kis vírusból lábadozom. Hát, igen, a nagyszülők aranyat érnek!! 🙂
Neked mi tette boldoggá a hetedet?