♥ A múlt hétből még majdnem két napot a Balatonon tölthettünk, méghozzá verőfényes napsütésben. Így egy-két balatoni pillanat is becsúszik még augusztus utolsó hetének boldog momentumai közé!
♥ A gyerekekkel hétfőn nyitásra érkeztünk Zamárdiba a gokart pályára, mert várakozásmentesen szerettek volna nekiveselkedni a versenyzésnek. Meglepően kevesen voltak, így Férj rávett arra… hogy életemben először én is kipróbáljam a gokartot! Még most sem hiszem el, hogy képes voltam rá, hogy megtegyem, valahogy annyira nem én vagyok! De úgy éreztem, egy életem, egy halálom, kipróbálom! Így az egyik felnőtt futamban Férjjel együtt én is megtapasztalhattam, milyen is egy gokarttal „száguldani”. Férj szerintem kb. 4-szer körözhetett le, de nem bántam, én a túlélésre hajtottam. 😀 Szép élmény volt, de egyértelművé vált számomra: ez nem az én sportom! A gyerekekre viszont nagyon büszke voltam, mert eszméletlen profin mentek!
♥ Az utolsó balatoni délutánunkon is béreltünk SUP-ot, és idillien lebegtünk a vízen Törpillával, míg Férj evezett. 🙂 A pillanat varázsát egy kicsit megtörte, mikor Férj böfögött egyet (ja, előfordul az ilyen!), majd erre Törpilla azt mondta: „Jaj, Apaaa, ez nem valami romantikás!” 🙂 🙂 🙂 Jót vidultunk mindketten ezen a kedves megjegyzésen.
♥ Hazaindulás előtt még belesétálni Férjjel a Balatonban, és búcsút mondani neki erre az évre. Olyan gyönyörű volt!
♥ A hazaérkezés sokkját tompította az öröm, hogy hazahozhattuk Indy-t és Chilit a panziókból. Kalandos utunk volt, miután begyűjtöttük őket (Chili gondoskodott többféle eszközzel is, hogy „illatosítson” a kocsiban), de aztán csak hazaértünk. VÉGRE!
♥ Hazaérkezésünk napján volt pontosan két éve, hogy Indy-t hazahoztuk – ebből az alkalomból cuki kölyökfotókat böngésztem. 🙂 Már két éve!
♥ Törpilla 6 éves lett! Minden augusztus végét az ő születésnapja koronázza meg, és ilyenkor mindig olyan boldog, nosztalgikus hangulatba kerülök. Annyira boldog volt a születésnapján, mikor kora reggel bebújt mellém a takaró alá, s aztán később is ragyogva nézegette velem végig a babanaplóját, melyet az első éve alatt vezettem és ragasztgattam tele sok aranyos fotóval. Nagyon szereti a babákat, és arról is nagyon szeret beszélni, hogy ő milyen volt kisbabaként, így ennél jobb reggeli programot nem is választhattam volna neki.
♥ Törpillát figyelni, ahogyan régi vágya teljesült: megkapta a furulyát! Alig várta, hogy kipróbálja, és napokig semmi mást nem lehetett hallani, mint a furulyaszót (szépen fogalmazva, most még azért távol áll attól, hogy dallamot játsszon rajta).
♥ A nagy melegből kifolyólag rekordidő alatt kimosni az összes szennyes ruhát. (Apró örömök…!)
♥ Pár órára nyugodtan pakolni és kávézni egyet, míg a gyerekek sárkányt eregettek anyukámmal. Olyan boldog volt Nagymanó, olyan rég szeretett volna elmenni a mezőre, és mindig azt mondtuk neki: most nem, most nincs idő…
♥ Újra edzeni kezdeni Indy-vel, hogy formába kerüljünk az első nyilvános versenyünkre. (Annak ellenére, hogy nagyon rosszul érintett, hogy az osztrák versenyre, amire készültünk, nem tudok menni a határok lezárása miatt.)
♥ Agatha Christie Poirot „Nyílt kártyákkal” című filmjét nézni este Férjjel. Ritkán tudom rávenni egy jó kis Poirot-ra, most sikerült. Neki is nagyon tetszett!
♥ Megsütni Deliciously Ella legújabb ünnepi torta receptjét (málnás-csokis) Törpilla születésnapjára. Nagyon finom lett! A málna, amit Férj anyukájától kaptunk, pedig csodás volt!
♥ Sétálni menni a családdal és Indy-vel a közeli tóhoz, hogy Indy fürödhessen egyet a kánikulában. Irtózatosan meleg volt, jólesően áztatta magát a hűs vízben.
Csak mellékesen konstatáltuk, hogy gyülekeztek a fekete felhők, majd egyik pillanatról a másikra őrületesen feltámadt a szél, és már szakadt is az eső. Gyakorlatilag az esőcseppek merőlegesen zúdultak az arcunkba, és perceken belül bőrig áztunk. Képtelen voltam nyitva tartani a szemem, hiszen patakokban folyt bele a víz, és a szemüvegemen sem láttam át. Mindeközben Indyt fogtam a pórázon és félig vakon futottunk, illetve időnként Törpillát figyeltem, hogy nem esik-e el a biciklijével. Hiszen annyira fújt a szél, hogy majdnem felborította.
Mindez bevallom kicsit félelmetes is volt (hiszen nem messze tőlünk a szél egy fát is kidöntött), de olyan közös kaland volt, melyben az embernek ritkán van része. Elképesztő volt megtapasztalni a természet erejét, még ha csak rövid időre, és közvetlen környezetünkben – szerintem erre a gyerekek is örökre emlékezni fognak!
♥ Illatos olajokkal átmasszírozni este a gyerekeket, mielőtt lefekszenek – odavannak érte!
♥ Megvenni az új füzeteket és tanszereket Nagymanóval – na, nem maga a vásárlás villanyozott föl, hanem Nagymanó izgatottsága és boldogsága, ahogyan kiválasztotta a ceruzákat, füzeteket, festékeket… Tisztán emlékszem, nekem is milyen örömöt okozott ez gyerekként. Miután hazaértünk, azonnal belekezdett, hogy a sulis dobozába akkurátusan elrendezze a füzeteket és eszközöket, továbbá berendezze a tolltartóját. Mindent önállóan összekészített és hatalmas élvezetet is talált benne – hát lehet ennél örömtelibben kezdeni a tanévet? 🙂
♥ Gyorsan még éjfél előtt posztolni a bejegyzésem, hogy még augusztus utolsó napján kerüljön föl a blogra! 😀
Neked mi tette boldoggá a múlt hetedet?
