Kedves Napi Boldogság Olvasó!
Mint talán Te is tudod, több mint 6 éve kezdtem a Napi Boldogság írásába, és azóta töretlen lendülettel készülnek a bejegyzések. Sőt, megújult a blog felülete, és még ha kevés időm is akadt írásra, lankadatlan lelkesedéssel adtam hírt hétről hétre a VasárnaPillanatok bejegyzésekben a heti örömeimről.
Ezúton köszönöm Neked, hogy csatlakoztál a boldogságkeresők és -találók online kis közösségéhez, nagyon örülök, hogy olvastad egy vagy akár több bejegyzésemet! ♥
Bár már rutinná vált az életemben az írás, bevallom, hogy az utóbbi hónapok folyamán sokszor akadt meg a bejegyzések megszerkesztése, egyrészt idő, másrészt energia és inspiráció hiányában.
Nem gondolom, hogy teljesen elfogytak volna az ötletek vagy a kreativitás, de az is tény, hogy sokszor hiányzik az idő és a ráhangoltság egy-egy projekt, írás megvalósításához.
Ezt nagyon nehéz elfogadnom, mert szeretek írni, szeretek alkotni, szeretek örömet okozni.
Ugyanakkor a blog írásának és olvasásának egyaránt boldogságforrásként kell szolgálnia, és vallom, hogy nem is lehet úgy (főként boldogságról szóló) bejegyzéseket szerkeszteni, hogy azt az ember kedvetlenül, esetleg lehangoltan vagy frusztráltan teszi.
Hermann Hesse mondta, hogy „Néhányan úgy vélik, az tesz minket erőssé, ha kapaszkodunk valamibe. Pedig néha az, hogy elengedjük.” Ugye milyen elgondolkodtató?
A fönti részletezettek alapján úgy döntöttem, hogy Banksy világhírű művéhez, a lufis kislányhoz hasonlóan most veszek egy nagy levegőt, és egy időre (a nyári szünidőre biztosan) búcsút mondok az én „boldogság léggömbömnek”, remélve, hogy egyszer újra „visszatalálok” az én Napi Boldogságomhoz.
Paolo Coelho írta, hogy „Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják, hogy minden maradjon a régi.” Milyen igaz! Ez egész jól jellemzi a mostani lelkiállapotomat a blog kapcsán.
Nagyon nehéz volt ezt a döntést meghoznom, és ezt a bejegyzést megírnom, ugyanakkor tudom, hogy az írásom közzététele után lekerül a vállamról egy teher, amit jó ideje cipelek magammal – és ezzel együtt egy időre minden energiámat azokra a számomra fontos személyekre és dolgokra fordíthatom, akik és amik boldoggá tesznek. ♥
Lao-ce nevéhez fűződik az az egyszerű gondolat, hogy „Ne a változástól, az állandóságtól félj!”. Sokszor van, hogy nehéz ezzel a gondolattal azonosulni, azonban ebben az esetben könnyebb, mint gondoltam volna. Hiszen mi van ha ez a kis változás hoz majd a jövőben új ötleteket, gondolatokat, írásokat a blogra, melyek a „szünet” nélkül soha nem születhetnének meg?
Ez a búcsú nem örökre szól, és megkockáztatom, hogy időről-időre jönnek majd bejegyzések, melyekről értesülhetsz a blog Facebook oldalán (kedveld, ha eddig nem tetted!), illetve folyamatosan kerülnek majd föl fotók a Napi Boldogság Instagram oldalára is.
Javaslom, hogy iratkozz fel a Napi Boldogság hírlevelére is, melyben biztosan tudósítalak majd a hírekről, újdonságokról! 🙂
Ha van kedved, nézd meg addig is a blogra felkerült, nyárral kapcsolatos bejegyzéseimet, melyeket itt találhatsz. 😀
Most pedig ezt a kis búcsú-bejegyzést kedvenc filozófusom, Sri Chinmoy idézetével szeretném zárni:
„Mi az öröm?
Egy madár, melyet mindannyian el szeretnénk kapni.
Ez ugyanaz a madár,
Melynek mindnyájan úgy szeretjük látni a röptét.”
Igen, mindannyian a boldogságra, az örömök átélésére törekszünk – de közben az is nagyon fontos, hogy ne veszítsük el a szabadságunkat ebben a folyamatban.
Így legyen! Úgyhogy én most ezt a madarat felröpítem az égre, és rácsodálkozom csodás röptére! ♥
Szeretettel ölel: 
“Egy időre búcsúzom” - 5 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Egyik szemem sír, a másik nevet, ahogy ezt a bejegyzést olvastam. Sír, mert hiányozni fognak a Napi Boldogság írásai, receptek, képek, barkács ötletek, a Vasárnapillanatok ahonnan napra készen értesültem a mindennapok örömeiről. Hiányozni fog! És ugyanakkor örülök, mert átérzem, hogy hosszú, és komoly vívódás után született meg a jó döntés. Most pihenni kell! Idő van bőven, és mi megvárunk 🙂
Én is azt érzem, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. De hiszem, hogy jól döntöttem. Köszönöm!
Kedves Anni❤️
Csatlakozom Anya1-hez!
Mi megvárunk😊és addig is olvasom a sok-sok inspirációt, jó kis recepteket, ötlettárat és idézeteket, amiket eddig kaptunk Tőled. NAGYON fog hiányozni a VasárnaPillanatok, már régóta követtem és csipegettem a boldogság morzsáidból. Minden hét elején úgy vártam, mint egy személyes levelet a postástól💌a párizsi bejegyzés előtt már érezhető volt a szele, aggódtam a több hetes csönd miatt, de teljesen megértem, sőt átérzem a döntésed!
Nagyon találó és szép idézetekkel „indokoltad”, de addig is amíg új bejegyzés érkezik, nosztalgiázom a korábbiakból hétfőnként😉
Kívánok Neked továbbra is örömteli, boldog, inspiráló napokat és érezd, hogy közben gondolnak Rád!
Köszönöm az eddigieket…a nyeremény játékban nyert párnahuzatra nézek a nappaliban és mosolygok🥰
„LIVE YOUR DREAM” Anni!
Szeretettel: Mona
Kedves Mona, annyira meghatott a válaszod, nagyon köszönöm a kedves soraidat!!!! Neked is minden jót kívánok!
Köszönöm szépen!!! 🥰💟