♥ Hétfőn kezdődött a foci tábor, amit már nagy lelkesedéssel vártak a fiúk. Miután reggel elköszöntem tőlük, hosszú futásra mentem (jó, nekem hosszú: 11 km lett a vége). A futás végén a tábor felé kanyarodtam, és még pont elcsíptem a gyerekeket, ahogyan az ebéd fele battyogtak. Nem kicsit lepődtek meg, mikor Anya „száguldott” el mellettük! (10 km után a melegben talán ez inkább vánszorgás volt már, de összeszedtem magam, nehogy már vonszoljam magam a „publikum” szeme láttára!) Nagyon jó érzés volt látni őket, valósággal megédesítette a napomat.
♥ Másod- és harmadnapra már nem volt olyan nagy sikere a focitábornak, ugyanis rettenet elfáradtak minden nap a fiúk, melynek eredménye az volt, hogy eszméletlenül nyűgösködtek késő délutánonként, miután hazajöttek. Apró örömök: bevezettem, hogy rögtön hazaérkezés után irány a zuhany, így a szutykos, fekete porral borított gyerekeimből tiszta „ördögfiókák” lettek, és legalább nem este kellett rávennem őket arra, hogy bemásszanak a kádba. 😀 Mindig is mondtam, hogy a tervezés kulcsfontosságú!
♥ Egyik nap isteni kesukrémes-bazsalikomos-paradicsomos pennét készítettem, ami a család egyik nyári kedvence. Nyami!
♥ VOLT Fesztivál Férjjel ♥ Rövid volt, kicsit sokat utaztunk egy este kedvéért, de nagyon megérte!!!
♥ Nagy Ellie Goulding rajongóként el sem akartam hinni, hogy egy nagyon kedves ismerősünknek köszönhetően sikerült találkoznom vele, sőt, még autogramot is kaptam, és egy közös fotó is készült rólunk. 😀
Kb. két méterrel lebegtem a föld fölött, mire elkezdődött a koncert, amit természetesen végigtáncoltam és énekeltem. 🙂 Még az sem tudott lelombozni, hogy irtó hideg lett estére, amire egyáltalán nem számítottunk, a koncert után pedig nem sokkal úgy kezdett szakadni, mintha dézsából öntötték volna.
Itt Férj tesója sietett a „megmentésünkre”, aki gyorsan vett nekem egy pulóvert (ráadásul milyen szépet!) és ellátott minket nejlon poncsókkal. Felbecsülhetetlen, ha ilyen jófej sógora van az embernek! ♥
♥ A soproni szállásunk maga volt számomra a tökély: a Sopronbánfalvi Kolostor és Elvonulási Központ kellően messze volt a fesztiváltól, így csendes és nyugodt éjszakánk volt, és fantasztikus történelmével, építészeti stílusával és megragadó hangulatával azonnal a szívembe lopta magát.
♥ A koncert másnapján kissé kimerülten ugyan, de szép emlékekkel feltöltődve iszogattam isteni szójatejből készült latte macchiato-mat (kevés helyen van rá lehetőség!) a kolostor díszes éttermében, majd audioguide-os túrára indultam, hogy megismerkedjem a kolostor érdekfeszítő történetével. Olyan sem volt még, hogy „múzeumban” hajtottam álomra a fejem! Szeretnék még ide visszatérni, főként, hogy jógaórákkal, meditációval és masszázzsal várják a vendégeket.
♥ Több mint 24 órát kettesben lenni (azaz gyerekek nélkül lenni) Férjjel, amire mostanában nem igazán van példa. Jól esett! 🙂
♥ Szombaton minden eddiginél paradicsomibb állapotok fogadtak a piacon, és a barátságtalan időjárásnak, illetve a nyaraló szezonnak köszönhetően még tömeg sem volt. 🙂 Jól be is vásároltam, csak most már ideje lenne főzni is 😉
♥ Valódi virágözönben lehetett részem a hétvégén, ugyanis névnapomra szebbnél szebb virágcsokrokat kaptam. Mégis a leginkább az a csokor állt a szívemhez, amit Nagymanótól kaptam 8. születésnapja alkalmából. ♥
♥ Igen, 8 éves lett az én kisfiam (lassan nagyfiam?!), 8 éve kezdődött életem legnagyobb kalandja és egyben kihívása, az anyaság. A képen látható rózsacsokrot Nagymanó válogatta össze nekem, és szokásosan édes, ellenállhatatlan mosolyával nyújtotta át nekem. Ő az a kisfiú, akinek mindig van egy kedves mondata, aki hihetetlen beleérző képességgel rendelkezik, és aki este lefekvés előtt azt mondja: „Örülök, hogy megszülettem.” Én pedig mindennél jobban örülök, hogy megszülettél, és ezt minden évben meg is ünnepeljük! ♥
♥ Szokás szerint Kismanó sem akart kimaradni semmiből, így ő is elment Férjjel és Nagymanóval a virágoshoz. Tőle is kaptam egy kis csokrot, amiben egy-egy rózsaszín, narancs- és citromsárga rózsa volt. Nagyon örültem neki! ♥
♥ Minden nap elájulok, hogy milyen cuki dolgokat mond és tesz Törpilla, aki tulajdonképpen egy cukisággombóc 🙂 Már most igyekszik mindent kiharcolni magának, amit a többiek megkapnak, és nagyon nehéz neki bármiben is ellent mondani. Azért én gyakran megpróbálom, melyre a reakciója mégsem olyan cuki… 😉
♥ Nagymanó a szülinapján jó korán kelt, nem tudott aludni az izgalomtól. Így volt arra egy kis idő, hogy elővegyem az első évéről szóló fotóalbumokat, és végignézegessük, milyen cuki kisbaba is volt ő, mikor megszületett. Nagyon tetszettek neki a képek, és állította, hogy ő emlékszik rá, mikor Api (nagypapája) 3 hónaposan fotózta őt, majd sajnálkozott, hogy nem találkozhat személyesen kisbaba önmagával, mert akkor úgy megölelgetné és megszeretgetné magát. 😀
♥ Nagymanót köszönteni, aki határtalan örömmel vette át az ajándékát, egy pár görkorcsolyát. Azonnal ki is mentünk az utcára gyakorlatozni, ugyanis megfogadtam, hogy vele együtt végre én is megtanulok normálisan görkorizni (alapvetően tudok, de nem túl nagy biztonsággal, én pedig arra vágyom, hogy profin száguldozhassak a környéken 😉 ).
♥ Délután további családi köszöntések következtek, melynek folyamán Nagymanó örömében ugrálva vette át a keresztapukájától kapott gitárt! Egyre csak azt ismételgette, hogy nem akarja elhinni, neki saját gitárja lett! Olyan jó volt látni az örömét. ♥
♥ Hálát adni a máért, a tegnapért és mindenért, amit az élet adott, még akkor is, ha tudatában vagyok annak (talán jobban, mint valaha), hogy bármit és akármit egy pillanat alatt el is vehet tőlem. Ez az, ami még értékesebbé – felbecsülhetetlen értékűvé – teszi a jelent, és emlékeztet arra, hogy MOST VAN MOST!
