Áááá, el sem hiszem, hogy megint itt a vasárnap, és összesen 1, azaz egyetlen egy bejegyzésem volt csak a héten!!! (És itt most látványosan tépem a hajam 😉 ) De ilyen az, amikor a gyerekek itthon vannak velem a nyári szünidő alatt, ilyen az, amikor hazajövünk a nyaralásból és mosni-pakolni kell, és amikor Férj messze-messze utazik, és ki akarjuk használni még az utazás előtt az együtt töltött perceket.
S azt is bevallom töredelmesen, hogy a nagy „elhavazás” közepette fotózni bezzeg volt időm (mint mindig) – lám, igaz a mondás, hogy arra tudsz időt szakítani, amit igazán szeretsz 🙂 Szóval fotóztam minden nap, ami meglátszik a Napi Boldogság Instagram oldalán is. Ha fent vagy az Instagramon, akkor sok szeretettel látlak ott is, így biztosan előbb eljutnak Hozzád a hét apró örömei! 😉
Mint például:
♥ Búcsú futást rendezni Férjjel a Balaton partján, amikor egy kis ugrálós mókára is sor került. Kicsit sem éreztem magam őrültnek a parton ugrálva, mint egy bakkecske – de 1. alig volt valaki a környéken 2. jól éreztem magam tőle 3. az erőfeszítés nem jön át a képen, úgyhogy jól sikerült! 😀
♥ Örülni Turbónak, akit már két hete nem láttam. Szia kiskutyám! (Ő szokásosan visszafogott lelkesedéssel üdvözölt – de tudom, hogy a szíve mélyén valósággal tombolt az örömmámortól.)
♥ Vegán csokis-diós-banános muffint készíteni, ami majdnem olyan, mint egy hagyományos muffin, csak egészségesebb 😉
♥ Jót nevetni Törpillán, aki minden apróságon vidulni tud – ez a nevetés pedig természetesen ragadós.
♥ Koktélparadicsomot, uborkát, paprikát szüretelni. Mert van belőle bőven!
♥ Mosolyogni a gyerekek aranyköpésein, mint amikor például Nagymanó azzal büszkélkedett, hogy milyen sok „kászárt” fogott a Balatonon. 😀
♥ Túlélni egy kánikulai játszóterezést a három gyerekkel. Bevallom töredelmesen, nagyon ritkán mozdulok ki velük egyedül. Annyira lefáradok ilyenkor (fizikailag és ideigileg), hogy este leeresztek mint egy lukas lufi. Szóval a 35 fokban hintáztak és mászókáztak (milyen jó lenne, ha olyan hosszú, gumi superman karom lenne, mint a Hihetetlen család c. animációs filmben, de mivel nincs, rohantam a mászókától a hintáig oda-vissza). Árnyékba persze nem nagyon tudtunk menni, mert megettek a szúnyogok…
♥ Medencézni a családdal, még akkor is, ha Kismanó minden tiltásom ellenére totál szétáztatta a frissen mosott frizurámat és teljesen összevizezte a szemüvegemet (amit utálooook!). Még akkor is, mert láttam, hogy milyen jól érzik magukat a gyerekek és megint feladhattam Törpillára ezt a cukiságos fürdőpelust. (Nem is értem, hogy ki a fene vesz eldobható úszópelenkákat, ha ilyen aranyos mosható pelusok vannak, de komolyen?!)
♥ Kismanó arcát figyelni, ahogyan alszik – ilyenkor nem tudom elképzelni, hogyan képes arra a sok rosszaságra, amivel aznap annyira felbosszantott.
♥ Örülni a magyar olimpiai aranyaknak!!! 😀 😀
♥ Frenetikus vacsorát enni – egyedül – ugyanis két estét is egyedül töltöttem (meg a házimunkával), mert a gyerekek a nagyszülőknél voltak, Férj pedig elutazott. Szóval az a vacsora nem volt más, mint puhára sült, fűszeres édesburgonya szeletek, friss salátával, házi ropogós uborkával és saját készítésű humusszal. Komolyan mondom, hogy nincs olyan étel, ami ennél jobban ízlett volna!
♥ Egyik reggel avokádós-csokis-fodros keles turmixot inni (spirulinával feldobva). Maga a mennyország!
♥ Duna-parti családi buli a rokonokkal – a gyerekek és felnőttek nagyon jól érezték magukat egyaránt. El sem hiszem, hogy hazavezettem a gyerekekkel egyedül. Néha olyan érzésem van, hogy én igazából bebeszélem magamnak, hogy nem tudok idegen útvonalakon vezetni. De persze biztosan nem így van!
♥ Futás az erdőben – nagyon jól esett a hűvös levegő, viszont igencsak csipkednem kellett magam, hogy ne a több száz szúnyog csipkedjen, ami gyakorlatilag hordaként támadt rám, mikor mit sem sejtve fotózgatni akartam az árterületet. Én kis naív! Esküszöm megijedtem. Halvány sejtésem támadt arról, hogy milyen lehet a dzsungelben. Nem akarom tudni!
♥ Egyhuzamban aludni – ébredés nélkül! – 8 órát. Fenséges!
♥ Megölelni a gyerekeimet és élvezni minden idegszálammal a pillanatot. Túlcsorduló boldogságadag, az biztos!
Neked mi tette boldoggá a hetedet?