- Újra belelendülni a futásba! Ebben az egyre csodálatosabb időben a motiváció abszolút megvan, az erőnlét még nem egészen, de hamarosan az is meglesz. 🙂
- Jógázni majdnem minden nap, kifejezetten reggeli jógákat választottam ezen a héten, melyek szépsége, hogy megadják az embernek a pozitív alaphangulatot. Kiegészítettem őket egy kis reggeli meditációval és pozitív megerősítésekkel is, melyeknek fantasztikus hatása van egy kis idő múltán!
- Megnézni a Csengetett, Mylord? utolsó részét a fiúkkal, nagyon szomorúak voltunk, hogy ilyen gyorsan véget ért a sorozat. Szerintem nagyon sok magyar néző volt anno ezzel így!
- Indy-vel egyik nap részt venni egy érdekes kutyaetológiai kísérleten, melyet egy diplomamunkához készített egy egyetemi hallgató. Nagyon érdekes volt!
- Büszkének lenni Törpillára, hogy ilyen ügyesen fejlődik a balett órákon. Kifejezetten látszik rajta, hogy egyre ügyesebb, hajlékonyabb, izmosabb.
- Hattyúk tava az Operaházban anyukámmal. Bár már láttuk többször is, megint fantasztikus élmény volt. Csodálatos az Operaház, mesés volt a zenekar, és elképesztő előadással kápráztattak el minket a táncosok is. Ámultunk és bámultunk, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni az előadásról, attól eltekintve, hogy ez az új, modern rendezés a történetben is változást eredményezett, ami nekünk személy szerint nem annyira tetszett…
- A cuki macskáimban gyönyörködni, akik minden alkalmat megragadnak arra, hogy a lakás különböző pontjain lustálkodjanak (főként ha kint esik az eső!), és a virágágyásokban sétálgatva élvezzék a tavaszi napsugarakat!
- A héten voltam az elmaradhatatlan éves komplex nőgyógyászati szűrésen, ami ugyan önmagában nem öröm, viszont az annál inkább, hogy minden rendben volt! Nagyon fontosnak tartom a szűrővizsgálatokat, semmi pénzért ki nem hagynám, egy egészen apró „kellemetlenség” ahhoz képest, hogy életet menthet! (Menjetek Ti is!)
- Mikor Törpilla megmutatta, hogy kell gyönyörű karkötőt fonni, és elénekelte, elmondókázta az iskolában tanult angol verseket és énekeket. Olyan lelkes tud lenni, iszonyú cuki! 🙂
- A kertben a melengető napsütésben Törpillával csúszdázni, illetve gyönyörködni a csodálatos virágainkban. Nincs is szebb a tavaszi természetnél!
- Indy-vel kihasználni a kert adta lehetőségeket és rövidke nárcisz fotózást rendezni. Olyan türelmes volt, mint mindig!
- Kismanónak két focimeccse is volt a hétvégén, nagyon büszke voltam rá, mert szuper teljesítményt nyújtott!
- Április elsejei tréfák! Mindig készülök valamivel a gyerekeknek, ez most sem volt másként. Ezúttal leültünk közösen reggelizni, és feltálaltam nekik a kedvenc vékony kolbászkáikat (a hagyományos verziót, azokat a hosszúkás, egész vékony rágcsálható kolbászokat). Valójában ezek nem a kedvenc kolbászkáik voltak, csak a megszólalásig hasonlítottak rájuk, hanem egy vegán verzió volt, amit külföldön vettem kifejezetten az áprilisi tréfa kedvéért. 😀 Meglepett, hogy fancsalogva tették vissza – valami gond van ezekkel a kolbászokkal, egyáltalán nem olyan, mint amilyennek lennie kellene… Erre vettem egyet belőle, és azt mondtam: „Egy életem, egy halálom, megkóstolom, mi olyan rossz ebben a kolbászban!”. Na, a gyerekek szörnyülködve figyelték, hogy amúgy a hús ízétől minden formában irtózó anyukájuk beleharap a kolbászba… Látni kellett volna az összezavarodott arcukat: te jó ég, Anya beleharapott a kolbászba! 🙂 Ekkor természetesen felkiáltottam, hogy április elseje van! Általános derültséget keltett a kis trükköm, s zárójelben jegyezném meg, hogy nekem sem ízlett ez a vegán kolbász, de a vicc kedvéért megérte megvenni…! 😀
- Másik tréfám Indy Instagram oldalán már nem sült el olyan jól: egy olyan fotót tettem közzé, amin Indy az előtérben méltóságteljesen vágtázik, a háttérben pedig rikító kék virágú fák pompáznak. Még le is írtam, hogy milyen csodálatos ritka fákra bukkantunk Budapesten. A képet elég sokan kedvelték, de egyetlen követőm sem jött rá arra, hogy ezek a fák a fantáziám, no meg a Photoshop szüleményei! Ugyanis eredetileg a képeken cseresznyevirágzás látható, melyet kékre „festettem” Photoshop segítségével. 😀
- Szombaton Nagymanóval és Törpillával piacozni. Olyan aranyosak voltak! Nagymanó játszóterezett egy csomót Törpillával, és kedves óvóbácsiként hajtotta a piciket a körhintán. Aranyból van a szíve!
- Vasárnap Nagymanóval színházban voltunk, méghozzá Agatha Christie Gyilkosság az Orient Expresszen című darabját néztük meg, melyhez februárban már volt szerencsém. Akkor határoztam el, hogy ezt nagyobbik fiamnak is látnia kell – ez nagyon jó döntés volt! Eszméletlenül élvezte az előadást, az első perctől az utolsóig, és bevallom őszintén, hogy így másodikra ugyanúgy magával ragadott engem is, mint az első alkalommal. Hazafelé elkapott minket a szakadó eső, így lélekszakadva rohantunk a villamoshoz, én a fejem fölé tartottam a dzsekim (nem volt rajta kapucni!), Nagymanó meg a retikülömet szorongatva rohant mellettem vigyorogva. Jól nézhettünk ki! Utána ugyanez a buszig…
- A hét legmeghatóbb pillanata: mikor Nagymanó felajánlotta a szakadó esőben rohanva, hogy odaadja nekem a kapucnis dzsekijét, mert az ő hajának úgyis mindegy, nekem viszont nehogy tönkremenjen a frizurám! Hiába, az én fiam egy igazi gentleman!!!
- A hetet pedig egy valóban örömteli pillanat zárta le: az online videós dog dancing versenyen, melyen Indy-vel a jógás kűrünkkel indultunk, első helyezést értünk el a csoportunkban! Hát, ez tényleg nagyon boldoggá tett! Íme, a videó, ha esetleg még nem láttad volna. 🙂
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
