Az úgy kezdődött, hogy idén karácsonykor több jel is arra mutatott, hogy ideje kicsit hanyagolnom az „online létet”.
Először is – mint mindig – karácsonyi teendőim feltornyosodtak a fejem fölött, az egyre több feladat pedig már olyannyira felhalmozódott, hogy azt sem tudtam, hova kapjak. (Pedig volt listám, voltak konkrét terveim, de gyanítom, hogy irreálisan sok pont került ezekre a listákra…)
Ebből kifolyólag nem jutott időm bejegyzések írására, sőt, még a karácsonyi hírlevél kiküldésére sem! (Apropó, hírlevél, ha van kedved feliratkozni, a bal oldali menüsávban kicsit legörgetve ezt megteheted! Attól ne félj, hogy elárasztalak a sok levéllel, ez egyelőre még nem jellemző.)
Az egyetlen kivételt talán az Instagram jelentette, ahol minden nap megörökítettem egy szép adventi pillanatot. (Egyébként néha még ez is nehezemre esett, de úgy döntöttem, hogy erre azért igyekszem időt szakítani.)
Ekkor már jelentősen fontolgattam, hogy tudatosan vissza kellene vennem, és csakis kizárólag a karácsonyra koncentrálni, nem azon „szenvedni”, hogy időt csikarjak ki az élmény megosztására…
December 24-én aztán bekövetkezett a második „csapás”: elromlott itthon az Internet! Se asztali gép, se notebook, ugyanis nem működik a wifi a házban… Teljesen rejtélyes volt az ügy, ugyanis elméletileg az eszközök tökéletesen érzékelték a jelenlétét, mégsem működött. Talán úgy gondolta, karácsonyra ő is szabadságra megy…
Ennek eredményeképp még azt is elfelejtettem, hogy 24-e vasárnapra esett, azaz meg kellett volna írnom a szokásos VasárnaPillanatok bejegyzésemet!
Bár bevallom őszintén, az utóbbi napok karácsonyi ünneprengetegében nem lett volna energiám még posztolásra is.
Ennek bevallom, egy picit örülök is, még ha lelkiismeret furdalásom is van.
Látszólag minden blogger vagy olyan ismerős, akit követek az interneten, olyan játszi könnyedséggel jelentette meg a bejegyzéseit vagy tökéletesebbnél tökéletesebb karácsonyi fotóit!
Amire nekünk egyszerűen nem volt időnk. Vagy a fények nem voltak megfelelőek, vagy épp valaki levette már az ünneplő ruháját, vagy kedve nem volt egyik gyereknek a három közül a fa előtt pózolni… (Ja, nem mintha Férj repdesne az örömtől, hogy megint fotózzák!) Szóval mára már azt hiszem elengedtem az idei klasszikus karácsonyi fotónkat… De még egy szelfit is, mert még arra sem jutott időm.
Ilyenkor persze mindig eszembe jut, hogy három gyerekkel azért egészen más a karácsony. Nem tudom, sok olvasómnak van-e három aránylag kis gyereke, de velük a karácsony egyhangúnak semmiképpen nem mondható. 🙂
Ezzel együtt pedig az idő, amit saját magadra fordíthatsz, minimális… De azt hiszem három gyerkőccel a karácsony nem is erről szól. Épp ellenkezőleg. 😀 24-én és 25-én is sikerült késő este Törpilla kiságya mellett elaludnom a földön, amikor még rengeteg teendőm lett volna a konyhában. Ennyit az esti „kikapcsolódós” terveimről.
Ezzel szemben viszont rengeteg örömteli, csodás pillanatnak voltam részese a héten, amiért tényleg hálás lehetek, tiszta szívből. Hogy melyek voltak ezek? Lássuk!
♥ Egyik barátnőm várandós (ez már önmagában hip-hip hurrá), az e heti jó hír pedig az, hogy minden rendben ment a szűrővizsgálatain, a babával úgy néz ki, hogy minden rendben van! Micsoda öröm!
♥ Elkészültek időre a kézzel készített karácsonyi ajándékok: idén karácsonyi granolát (müzlikeveréket), és saját készítésű szójaviasz gyertyákat készítettem, illetve karácsonyi fűszerezésű magkeveréket sütöttem.
♥ Legnagyobb kihívásnak a gyertyaöntés ígérkezett, mely a leírások alapján annyira könnyűnek tűnt, de mindenkit biztosíthatok róla, hogy elsőre nem is annyira egyszerű. Cserébe viszont nagyon szépek lettek a karácsonyi, édes narancs illatú és a levendula illatú gyertyák is.
♥ Az óvónéniknek és tanítónéniknek is készítettem karácsonyi kekszeket (receptjüket itt találod!), igazi cukrászműhellyé változott a konyhám pár estére.
♥ Utolsó idei gitárlecke Nagymanóval: a gitártanár nem ismerte a Hullik a völgyben című dalocskát, amit mi még általános iskolában tanultunk és énekeltünk nagy örömmel kánonban (nagyon szuper ének tanárunk volt!). Miután elénekeltem neki, lekottázta, és meg is tanította Nagymanónak, hogyan kell eljátszani gitáron. Teljesen felfoghatatlan számomra, hogy amit általánosban énekeltem anno, azt most a kisfiam is el tudja játszani. Igazi időutazás!
♥ Nagyon jól sikerült Nagymanóék iskolai karácsonyi előadása: szuper ügyesen táncoltak a gyerekek Vivaldi Négy évszak zeneműveire. Nagyon jó élmény volt Nagymanónak is!
♥ Málnás smoothie-t enni házi készítésű karácsonyi granolával. Nyammmm.
♥ Megírni (nem kis késéssel!) a karácsonyi lapokat. Egy jó kis tea kíséretében.
♥ Apropó karácsonyi tea: kaptam egy csomaggal pont abból, amit másoknak is vettem, de nekem már nem maradt, így nem tudtam megkóstolni. Most lett rá lehetőségem. Nem bántam meg, mert ilyen isteni finom illatú teával még soha nem találkoztam!
♥ Az óvodás karácsonyi ünnepségekre szép ruhába öltöztek a gyerekek és már alig várták, hogy meglássák, mit hozott a Jézuska a fa alá… Olyan édesek voltak!
♥ Nagymanó is nagyon készült az iskolai karácsonyra, ugyanis bevitte magával a gitárját, és előadta a karácsonyi repertoárját (illetve egy részét). Nagy sikere volt!
♥ Karácsonyi kekszsütögetés barátnőmmel és kislányával, illetve az én gyerekeimmel. Nem volt könnyű dolgunk, de sikerült két tepsi sütit megsütni, sőt még cukormázas dekorálásra is maradt idő. Igaz, közben egy szót sem tudtunk szinte a barátnőmmel beszélgetni, bár őszintén szólva nem is vártam, hogy nyíljon rá lehetőség. Ehelyett inkább a négy gyerek megregulázásával, terelgetésével és animálásával töltöttük ezt a pár órát. Egy picinykét elfáradtunk.
♥ Még az a szerencse, hogy este gyerekek nélkül jöttünk össze a többi barátnővel együtt, hogy megünnepeljük a karácsonyt. Ízletes vegán finomságok is kerültek az asztalra a kedvemért (jaj de jó!), és szokás szerint csak úgy repültek az órák beszélgetés közben. Bár a szokásosnál fáradtabbnak éreztem magam, azért nagyon szuper volt a találkozó, és az ajándékoknak is annyira örülök, amit kaptam! (Minden évben húzni szoktunk, ami egy kis meglepetést is csempészik az ünnepbe.)
♥ Idén is olyan gyönyörű (és illatos!) fát hoztak az angyalok, csodásan fel is díszítették (a szokásos díszekkel), és varázslatos volt látni a három gyerek örömét.
♥ Mindenki megkapta, amit a Jézuskától kért karácsonyra, sőt, még talán annál is többet. Én legalábbis biztosan – minden értelemben – talán ha telhetetlen lennék, egy kis időt kértem volna még magamnak karácsony előtt és alatt: hogy hosszabb legyen a ráhangolódás és az ünneplés ideje.
♥ Nagyon finom lett a karácsonyi vacsora is: gesztenyés vörös lencsekrémleves, ropogós fűszeres tofukockák gránátalmás-pisztáciás sült krumplival és kelbimbóval, desszertnek pedig csokoládékrém került az asztalra.
♥ Még arra is jutott egy kis idő, hogy közösen karácsonyi dalokat énekeljünk, amire Nagymanó gitárja nélkül biztosan nem került volna sor! Mondtam már, hogy imádom, ha játszik?!
ui.: Ma este megkértem Férjet, hogy végre – a vészhelyzetre való tekintettel – csináljon már valamit az Internettel (az ég szerelmére!). Mint kiderült, csupán a routert kellett volna újraindítani. No comment.
Neked mi tette boldoggá a múlt hetedet?
