Kissé megkésve ugyan, de lássuk a múlt hét apró örömeit:
♥ A gyönyörű zúzmarának köszönhetően napokig csodás látvány kényeztetett, ha kinéztem az ablakon. Dérlepte ágak, tetők, fűcsomók és levelek – meg is ihletett a látvány, és elkészítettem a képen látható „jégvarázs” áfonyás smoothie-t. 🙂
♥ Volt egy napom, hogy élvezzem a magányt, és megpróbáljam a teendőim hosszas listáját kicsit megtizedelni.
♥ Ezután rögtön sikerült Nagymanónak belázasodni, így itthon maradt velem. Viszont kiderült, hogy csak valami múló betegségről van szó, így igazán élvezetes volt az itthon tartózkodása. 🙂 Amíg pihengetett, én haladtam a tennivalóimmal, és mikor jobban lett, már segített is kicsit a házimunkában (rendrakásban, konyhai teendőkben). Pókereztünk, társasoztunk, olvasgattunk, de azért magamra is jutott kis idő (értsd ez alatt a kamra és a gyógyszeres doboz szelektálását 🙂 ).
♥ Te jó ég, pontosan 6 évvel ezelőtt készült ez a pocakos kép, mikor már olyan izgatott voltam, hogy meglássam Kismanót! Szinte hihetetlen… Sokszor ledöbbenek, hogy már mekkorák a gyerekeim, és tudom, hogy később még döbbenetesebb lesz a gondolat. Mindenesetre már most sem igazán tudom összerakni a képet, hogy a pocakban rugdosó apróságból hogyan lett 7 meg lassan 6 éves nagyfiú…!
♥ A hét fénypontja a csodálatosan szép hóesés volt. Hihetetlen, hogy mennyire elszoktunk a hótól, és mennyire tudjuk manapság már értékelni. A szerdai havazás (esett kemény 1 cm) megihletett, és ezt a fantasztikusan finom almás-burgonyás pasztinák krémlevest Nagymanó segítségével fotóztuk meg. Jól beöltözött, és nagy lelkesedéssel segédkezett a nagy műben. Felejthetetlen élmény volt. 🙂
♥ Persze a leves elfogyott egy szempillantás alatt, de másnapra sajna a hóból sem sok maradt – viszont jött a farkasordító hideg. Ezzel együtt a fiúk váltották egymást, és Nagymanó visszament a suliba, Kismanó viszont fülgyulladással itthon maradt. 🙁 Öröm az ürömben: a gyógyszerek szedésének megkezdését követően szinte azonnal jobb lett az állapota, így azon kívül, hogy nem tudtunk kimenni a szabadba, nagyon jól elvolt itthon.
♥ Kismanó nagyon szépen viselkedett a fül-orr-gégésznél, és mivel utána nekem is volt egy időpontom orvoshoz – ott is szépen megvárt a váróban, míg be kellett mennem. Nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen ügyes és okos nagyfiú – persze mindezt a tortúrát nem csinálta végig „ingyen”. Egy csomag rágó büszke tulajdonosaként mentünk haza az orvosoktól (alap esetben nálunk nincs rágógumi otthon). 😀
♥ Olyan finom volt ez a képen is látható zöld ananászos turmix, házi készítésű müzlikeverékkel és friss ananászkockákkal tálalva. Minden nap készítek egy zöld italt (frissen centrifugált zöldségek és gyümölcsök leve) vagy egy zöld turmixot (majdnem mindig kerül bele valami zöld, néha azonban vannak kivételek).
♥ Szombat reggeli piacolás Férj társaságában. Brrrrr! Illően felöltöztem a sarkvidéki zöldségbeszerző expedícióhoz.
Sorolom kívülről befelé (vahaha, úgy izgalmasabb): sapka, sál, kesztyű, hosszú télikabát, futáshoz használt polár pulóver, téli technikai aláöltözet, hosszú ujjú pamutpóló, „atléta”, body, farmer, vastag zokni, harisnyanadrág és „nagyibugyi” (bár a cseresznyepiros szín nem kifejezetten nagyis, megnyugtatlak, hogy a szabása az volt. 🙂 ja, és a világért sem akarok egyetlen nagyit sem megbántani 😉 ). Ehhez még jött a műprémmel bélelt vastag hótaposó. Végül is nem fáztam. 😀
Huhh. Elfáradtam a ruhadarabok felsorolásában. Kb. ugyanezt éreztem akkor, mikor muszáj volt már mosdóba mennem. Elég macera volt mindezekből kihámozni magam, de megoldottam. Apró örömök… 🙂
A piacon saaaaajna nem volt fodros kel, de ne legyünk telhetetlenek, volt szinte minden más, úgyhogy hálával (és csomagtartóval) telve hajtottunk haza, hogy aztán otthon egy órán keresztül rendszerezzem és pakoljam a hétre vásárolt tonnányi zöldség-gyümölcsöt. (Hiába, ha valaki csak növényi alapanyagokon él!)
♥ Szombat este a vacsora isteni finom sült édesburgonya és teriyake tofu volt wokzöldségekkel. Mind a tíz ujjunkat megnyaltuk!
♥ Kismanónak korcsolya vásárlást ígértünk a hétvégére (a sulival jövő héttől kezdenek mennek korizni) – ezt a kis levelet kaptam tőle. Imádom. ♥ Sajnos korcsolya vasárnap reggel már nem volt a boltban egy szál se, viszont online sikerült megrendelni a kinézett korit, hamarosan meg is érkezik. Nagymanó lesz a nagy úttörő a családban, mert igazán egyikünk sem tud korcsolyázni (én görkorizni alap szinten) – már alig várom, hogy lássam, hogy tetszik neki a móka!
♥ A jól befagyott téli vizeknél kevés szebb látvány (és móka) van: ennek örömére (korcsolya híján) Kismanó és Férj vasárnap csúszkálni ment a tóra. Nagyon jól szórakoztak így is, nekem pedig volt időm addig egy picit otthon tenni-venni.
♥ Vasárnap csodás kulináris élményben volt részünk, ugyanis most először voltunk a Slow Foodiez étteremben, ahol megkóstolhattunk egy csomó vegán illetve nyers vegán fogást. Többek között nyers sushi, pórés gesztenyekrémleves, mártogatós zöldségtál, spenótos-kesus ravioli, buddha tál és vegán kolbász volt a menü. Nagyon tetszett az étterem, remélem még lesz szerencsénk hozzá! 🙂
♥ Reggel úgy felébredni, hogy egyik oldalon Nagymanó, másik oldalon pedig Kismanó húzza a lóbőrt – Kismanó általában hajnalok hajnalán, Nagymanó pedig ébredés előtt picivel jön át, hogy még szundítson nálunk egy picit. Néha azon tűnődöm, hogy hova fog még elférni Törpilla, de aztán arra gondolok, hogy lehet hogy mire odajutunk, Nagymanó már nem akar többet közénk bújni (hüp-hüp).
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
