Bár nincs sok időm olvasni, azért mindig van egy-két (három?) könyv az éjjeliszekrényemen, általában egy regény, egy szakkönyv és egy ismeretterjesztő kötet.
Mióta gyerekeim vannak, sokat olvasok a gyermekpszichológiáról – és nevelésről is. Na, nem mintha ez lenne a hobbim, dehogy! Az az igazság, hogy ha nem lennének nehézségeim és kételyeim ezen a téren, akkor egyetlen könyvet sem olvasnék el (pedig így belegondolva milyen rosszul tenném!).
De mivel a legelejétől fogva bennem van az igény, hogy „jó anya” legyek, és szeretnék mások tapasztalataiból, tudásából meríteni, sok-sok szakember és irányzat tanácsaival megismerkedtem már.
Számos könyv volt, ami megfogott, és amit rettenetesen hasznosnak találtam.
De talán egy sem volt olyan hatással rám, mint Kádár Annamária Mesepszichológia című könyve.
A 2013-ban, a Kulcslyuk Kiadó gondozásában megjelent könyv teljes címe így szól: Mesepszichológia – Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban.
Egy másfél, ötéves és hat és fél éves gyermek édesanyjaként ezt a könyvet olvasva úgy éreztem, mintha egy titkos kirakós játék darabjai varázsütésre a helyükre kerültek volna.
Sok olyan ismeretet tartalmaz, mellyel már korábban találkoztam, és olyan tanácsokat, melyeket már régóta alkalmazok a gyermekeimmel való kommunikációban.
Mégis, soha nem olvastam még ilyen jól összeszedetten, érzelemdúsan, logikusan arról, hogy mennyire fontos szerepet is tölt be egy ember élete során a mese.
Idézem a fülszöveg egy részét, mely tömören összefoglalja (helyettem is), hogy pontosan miről is szól ez a könyv:
„Kutatások igazolják, hogy az életben való beválásunk nem csak értelmi képességeinken múlik. Az igazi sikereket és – ami még fontosabb! – a belső harmóniát, az önmagunkkal való elégedettséget csak akkor érhetjük el, ha képesek vagyunk felismerni a magunk és mások érzelmeit, kapcsolatokat teremteni, konfliktusokat kezelni, együttműködni, segítséget kérni, vágyainkat késleltetni, kitartani… Vagyis ha fejlett az érzelmi intelligenciánk.
A mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének legfontosabb eszköze, olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben.
Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, azt a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot.
Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában.”
Ez a könyv egészen pici kortól iskolás korig tárgyalja az érzelmi intelligencia fejlődését (és ezzel együtt fejlesztését).
Általa betekintést nyerhetünk a kisgyermek gondolkodásába, belső világába, és megláthatjuk, hogy miként teszi lehetővé a mese, hogy a gyermek fantáziája segítségével hihetetlen érzelmi fejlődésen menjen keresztül.
Nagyon fontos szerepe van azonban annak is, hogy milyen mesét olvasunk, hogyan olvassuk és mennyi ideig!
Ha dióhéjban össze kellene foglalnom, hogy melyek a könyv – számomra – legfontosabb gyakorlati tanácsai, akkor ezek lennének azok:
1.) A mese kísérje végig a teljes gyermekkort.
Egészen a születéstől kezdve az iskolás korig szüksége van a gyermeknek a mesére. Életkortól és érettségtől függően természetesen folyamatosan változik, hogy ez pontosan mit is takar. A könyv egy teljes fejezete arról szól, hogy miként tudunk a gyermek igényeihez igazodni ilyen téren. Kezdve a bölcsődalokkal, eljutva egészen az iskolás korig, mikor a gyermek már saját maga is tud olvasni.
2.) Mesélj lassan!
Írtam már én is a minőségi időtöltésről – a mesemondás is pontosan erről kell, hogy szóljon. Ne akard (jó esetben) 5 percben letudni, és a gyereket gyorsan ágyba dugni, mert még sok a dolgod, és fáradt vagy.
Én is hajlamos vagyok arra, hogy bizonyos estéken „ledaráljak” két gyors mesét, aztán kilőjek a konyha (vagy ágy?) irányába, de ennek a könyvnek az elolvasása után szinte biztos vagyok benne, hogy nem lesz több ilyen alkalom. Hogy miért? Ennek részleteiről is olvashatsz bővebben a könyvben.
3.) Mesélj „jól”!
Azaz végy részt Te is a mesében, megízlelgetve a szavakat, együtt élve a tartalommal – megfelelően artikulálva, hatásszünetet tartva, a szereplőket akár hangod elváltoztatásával megszemélyesítve. És ami a legfontosabb: sok-sok érzelemmel dúsítva!
Nincs annál kiábrándítóbb, mikor egy felnőtt monoton hangon, szinte a sorok összemosásával darálja le az esi mesét, mintha csak a tőzsdei híreket olvasná (még azokat is lehet izgalmasan felolvasni!). Rettenetesen fontos a „meseélmény” szempontjából, hogy átadd az érzelmeket az „előadásmódon” keresztül.
Erre nem mindenki születik, de egy kis gyakorlással és igyekezettel szerintem mindenki alkalmas. (Nálunk én vagyok az a személy, aki erre alkalmas, így ezt a feladatot én látom el a családban.)
4.) Használd a fantáziád!
Találj ki Te magad meséket a gyerekek igényeihez mérten. Szólhatnak ezek róluk, vagy hozzájuk hasonló kisgyerekekről, olyan állatkákról vagy lényekről, akik felkeltik az érdeklődésüket. Felhasználhatsz erre a célra már megírt meséket, melyeket kicsit átköltesz, hogy még jobban tetsszen a gyermekeidnek, akiket Te ismersz legjobban.
5.) Légy interaktív, de soha ne sulykolj!
Természetesen a mese befejeztével (vagy akár közben is), feltehetik a gyerekek a kérdéseiket, elmondhatják a mesével kapcsolatos érzéseiket, véleményüket.
Attól azonban tartózkodj, hogy a mese tanulságát Te magad leegyszerűsítve interpretáld. Ami a történetből eljutott a gyermek tudatáig, az épp elég, nincs arra szükség, hogy még jobban kidomborítsd, hogy miért is volt pl. rossz a kisgyerek a mesében, vagy miért fontos, hogy valaki becsületes legyen.
Hagyd, hogy a gyerekek részt vegyenek a mese alakításában, ha szeretnék, így akár az ő szájízük szerint is folytatódhat a történet.
6.) Mutass példát!
Ahhoz, hogy gyermeked könyveket szerető, aktívan olvasó felnőtté váljon, nem csak az szükséges, hogy sokat és kedvvel olvass neki. Mutass példát – lásson gyakran a kezedben egy regényt olvasgatva.
Tudom, hogy ezt kisgyerekek mellett nehéz megvalósítani, de sokszor már az is elég, ha kezdetben látja a könyveket az éjjeliszekrényeden, és lefekvéskor azt mondod neki, hogy „Anya most elpakol a konyhában, aztán olvas egy kicsit és megy is aludni.” Később, mikor már lesz lehetőséged nyaralások vagy hétvégék alkalmával olvasgatni a gyerekek mellett, akkor is mindig gondolj arra, hogy fontos, ne csak beszéljünk arról, hogy a könyvek milyen fontosak, hanem mi magunk járjunk elöl jó példával!
Nem hiszem, hogy érdemes lenne ennél több információt megosztani Kádár Annamária Mesepszichológiájával kapcsolatban, mert szentül hiszem, hogy ez egy olyan érdekfeszítő és hasznos mű, amit minden újdonsült szülő kezébe kellene nyomni elolvasásra. Így inkább arra bátorítanálak, hogy vedd meg vagy kölcsönözd ki, és bizonyosodj meg erről Te magad! 🙂
Arról nem beszélve, hogy a könyv végén tíz EQ-fejlesztő mese található, melyben Lilla és Tündérbogyó kalandjain keresztül számos gyermeklelket foglalkoztató probléma terítékre kerül – és megoldásra talál.
Nem lenne teljes az ajánló, ha nem írnék pár szót a mű szerzőjéről, Dr. Kádár Annamáriáról, aki pszichológus, egyetemi adjunktus, s diplomamunkájában több mint ezer, gyermekek által írt mesét vizsgált meg. Dolgozott iskolapszichológusként, jelenleg pedig az óvoda és elemi oktatás pedagógiája szakon tanít. Trénerként rendszeresen tart az érzelmi intelligencia fejlesztését célzó tréningeket.
Számomra nagyon rokonszenves volt már rögtön a könyv elején, és abszolút „egy húron pendültem” vele egészen a végéig, ami segített abban, hogy még jobban magaménak érezzem a könyv mondanivalóját. 🙂
Zárásként szeretnék egy a könyvben megjelent idézetet közzétenni, mely eredetileg 1998-ban az Írásbeliség Világnapja alkalmából a Magyar Olvasótársaság ünnepségén hangzott el.
Ezek a sorok a szívemig hatoltak, és úgy érzem, hogy minden szülőnek el kéne gondolkodnia a mondanivalóján (kivételesen most jöjjön három felkiáltójel)!!!
„Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod vagy fiad. Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz.
Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod be az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva, amikor már kevésbé szorítanak a megélhetési gondok, amikor már nem kell új szőnyeg vagy függöny az ablakra.
Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múltán talán már a meghitt beszélgetéseket sem igénylik. Ha most nem sétálsz velük kézen fogva, akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed, és kapaszkodó nélkül elsodródhatnak.
Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai. Téglák ezek, amelyekből és amelyekre a felnőtt élet felépül. Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény.”
Fotók forrásai sorrendben: libri.hu, flickr.com, fizara.com, loretablog, bookline.hu, themomistadiariesblog.com
“Mesepszichológia: miért és hogyan olvass mesét?” - 1 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Felkeltette az érdeklődésemet ez a bejegyzés a könyv iránt.
Manapság már az unokáimnak mesélek, de a gyerekekkel való időtöltés legkedvesebb percei, órái mindig a mesemondáshoz kapcsolódtak. Észrevettem magamon, hogy ugyanúgy beleélem magam a történetbe, mint a gyerekek/unokák, még akkor is, ha „századszor” olvasom nekik a mesét. Külön élmény a diavetítés, amit soha nem hagyunk ki az esti lefekvés előtt!