♥ Ajándékcsomagolás – imádom az ajándékokat kis pakkokba készíteni, hozzájuk ajándékkísérőt, kis díszeket válogatni. Aztán a végén olyan jó ránézni a sok-sok takaros zacskóra és csomagra! 🙂 Már második éve nem vettem csomagolóanyagokat, mert annyi mindent vettem pár évvel ezelőtt, és most ezeket használtam fel az angyalműhelyben.
♥ Gyerekekkel képeslap kézműveskedés – Férjnek saját készítésű lapot készített mindenki, dekor tapasszal, hópehely és csillag alakú lyukasztóval. Nagyon jó volt! ♥ Már Kismanó is iszonyú lelkesen alkotott.
♥ Fadíszítés Férjjel és Tökmaggal – aki mintababaként ülte végig az egész procedúrát a kis ülőkéjében. Teljesen lenyűgözte a csillogó-villogó karácsonyfa! 🙂
♥ Bekészíteni az ajándékokat a fa alá. Mielőtt a gyerekek elmentek itthonról (a keresztapukájuk vigyázott rájuk, hogy mi nyugodtan készülődhessünk), Nagymanó a lelkemre kötötte, hogy az üdvözlőlapot és egy kis gumikarkötőt tegyek a fa alá, amit ő előzőleg elrejtett. 😀
♥ Mennyből az angyal a gyerekekkel énekelve, egymás kezét fogva – varázslatos pillanat volt! ♥
♥ Jókedvűen vigyorgó Tökmag, aki nagy boldogan szorongatta karácsonyi ajándékát, egy Angyal-Mankát.
♥ Csillag alakú vaníliás piskótát, fehércsokis-pisztáciás kekszet, illetve vörösáfonyás karácsonyi kekszet sütögetni. (Kiskarácsony, nagykarácsony, kisült-e már a kalácsom…)
♥ Örülni, hogy Férj örült az ajándékoknak, főként a kis terepasztalra helyezhető Mikulásnak a rénszarvas vontatta szánjával. Azon nyomban be is került a hálószoba szőnyegén „növő” fenyőerdőbe! 😀
♥ Az ajándéknak kitörő lelkesedéssel örvendező gyerekek látványa. Most van mivel játszani egy ideig, az biztos!
♥ Újra találkozni a család apraja nagyjával. Tökmag nagyon jól viselkedett az ünnepi vendégségek alatt, a végén már barátainknál le tudtuk tenni aludni egy fél órácskára. (Ez nagy szó, mert idegen helyen nem tud aludni.)
♥ Innen-onnan karácsonyi üdvözleteket kapni – bár a legtöbb elektronikus formában jött, mindegyiknek nagyon örültem!
♥ Juhéjj, szombat este elkezdett esni a hó! Sajna csak pár centi, de ez elég volt ahhoz, hogy a gyerekek teljes eufóriában legyenek vasárnap reggel. Nagymanó többször elmesélte, hogy milyen csodálatos volt, mikor kinézett az ablakon, még meglátta, hogy minden fehér. Lelkesen lapátolták a havat karácsonyra kapott kis hólapátjaikkal. 🙂
♥ A karácsony elteltével egyik délután negyed órácskát szundítani. Nagyon jól esett, még akkor is, ha nagyon rövid volt…
♥ A sok-sok karácsonyi ajándékom csodálni, melyeknek egy részét már kimostam, de a legtöbb még ott figyel szépen a karácsonyfa alatt. Idén is nagyon bőkezű volt velem a Jézuska… (Reggeli szendvicskrémet eszegetni pirítóssal, amit tesómtól kaptam!)
♥ Vasárnap este külföldön élő barátnőmmel video-csevegés – a gyerekeket alig tudtam felzavarni aludni, mert az összes játékukat oda akarták hordani a kamera elé, hogy megmutassák, mijük van… Késő estig beszélgettünk, és még így is olyan sok mondanivaló lett volna! Ennek köszönhetően hétfőre csúszott a vasárnapi bejegyzés. De megérte!
Még sorolhatnám tovább, de most hirtelen több nem jut eszembe, lehet, hogy a héten még lesz szó a karácsonyi örömmorzsákról! 😀
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
“VasárnaPillanatok #97: Mennyből az angyal” - 6 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Kedves Anni ! Szívből örülök a boldogságodnak !Jó olvasni Rólatok és látni a gyönyörű családodat . Nekem is hasonló szép dolgokkal telt a Karácsony .Legszebb pillanatok az unokák és a gyerekeim arca,az ajándék bontogatása .Párom csillogó szeme amikor felöltöztette a szokás szerint hatalmas fenyőfát ,Dédink boldog üldögélése itt a Szentestén a fiával ,máskor folyton rohan ,de akkor ráért,ez is csodaszámba ment,aztán az olasz módi családi ebéd, ahol mindenki hangoskodik,zajong én meg lótok futok,de végül minden pocak tele még a mi Pici Kincsünk (11 hónapos Barni ) is a Mami főztjét kapta.Az éjféli mise ami az Anyákról és a gyermekekről szólt, Lajos Atya emberközelivé tette a misztikumot,nagyon szép volt.
Ezek szerint az olaszos családi jelenetek mindenhol léteznek. 🙂 Néha egy-egy ilyen ebéd nálunk is ilyen, főként a „nagycsaládi” összejövetelek, ahol vagyunk kb. harmincan. Na, látni kéne, amikor jön a desszert, és mindenki az asztal körül tülekedik! 😀
Az éjféli mise jó lehetett, én talán egyszer vagy kétszer voltam eddig életemben, de Férj szinte mindig megy, idén sem volt másként. Én a gyerekek miatt nem megyek, hiszen szükség lehet rám éjszaka (meg persze Tökmag még mindig kel szopizni éjjel), de szerintem a jelenlegi energiaszintem mellett minden igyekezetem ellenére sem tudnék ébren maradni! Azért eljön majd az idő, amikor én is megyek – és a gyerekek is!
Azok a kekszek nagyon finomak lehetnek! DE: honnan szerzel sózatlan pisztáciát? (kekszbe gondolom olyan kell). Én se nagy, se kisboltban eddig nem találkoztam vele 🙁
Igen, natúrra van szükség kekszbe, tortába, felfújtba, pisztáciás csókba… És igen, itthon nagyon nehéz beszerezni!! Nekem is főni szokott a fejem, ugyanis ha van is, akkor is elég drága. Ezt a pisztáciát legutóbb Barcelonában vettem a piacon, ahol nagy tételben árulták, és relatív olcsó volt.
Olyan is volt már, hogy Németországból kaptam egy bioboltból.
Itthon online azért be lehet szerezni, 100 g 1200-1300 Ft. Ha rákeresel a neten, akkor találsz.
Mindenesetre én is csak különleges alkalmakkor használom, marad egyébként többi mag (pedig imádjuk a pisztáciát!!).
Kedves Anni! Amikor a VasárnaPillanatokat olvasom, én is rácsodálkozom, mennyi örömteli pillanat van az életünkben, amit néha észre sem veszünk, pedig minden okunk megvan a boldogságra és az elégedettségre. Várjuk a további karácsonyi örömmorzsákat!
Igen, ez is az egyik célja ennek a bejegyzés sorozatnak. Ennek segítségével – még ha esetleg lehangolt is vagyok – mindig rádöbbenek egy-egy hét végeztével, hogy mennyi szépség és öröm vett körül hétfőtől vasárnapig. Lassan két éve írom a VasárnaPillanatokat, és eddig nem volt még olyan hét, amikor ne tudtam volna legalább egy pár szép élményről beszámolni. 🙂