Annak ellenére, hogy szinte csak örömteli, boldogító bejegyzéseket olvashatsz itt a Napi Boldogságon, már írtam arról egy boldogságterv keretében, hogy az sem baj, ha épp szomorú az ember – ha olyan periódust él meg, ami kifejezetten megviseli.
Ma egy olyan véleménybe botlottam a neten, ami ugyancsak ezt a látásmódot képviseli.
Hugh MacKay, a „The Good Life” (Jó élet) című könyv szerzője így nyilatkozik ezzel a témával kapcsolatban:
„Én igazából ellenzem a boldogság koncepcióját. Persze nem baj, ha valaki boldog, de az ötletet, hogy mindent kizárólag a boldogság elérése érdekében teszünk, nagyon veszélyesnek látom. Ez a jelen kor nyugati társadalmaiban a szomorúságtól való félelemhez vezethet.
Érdekes, hogy manapság mindenki azt mondja: „írj le három dolgot, mely ma boldoggá tett”, „légy vidám”, „jogod van a boldogsághoz”, stb. Azt tanítjuk a gyermekeinknek, hogy a boldogság az alaphelyzet. Pedig ez nem igaz.
A teljesség az, melyet el kellene érnünk – melynek része a szomorúság, a csalódás, a frusztráltság, a kudarc. Minden, ami azzá tesz, amik vagyunk.
A boldogság, a győzelem, a kiteljesedés szép dolgok, melyek ugyancsak megtörténnek velünk, de nem tanítanak igazán semmire. Mindenki azt mondja, hogy teher alatt nő a pálma, és a fájdalom az, mely igazi fejlődéshez vezet.
Ugyanakkor amint fájdalmat tapasztalunk, minél gyorsabban tovább akarunk lépni.
Én a boldogság szót szeretném a teljességgel kicserélni. Kérdezd meg magadtól, hogy vajon ez hozzájárul a teljességemhez? Ha pedig rossz napod van, akkor biztosan.”
Milyen érdekes gondolat! Sokban egyetértek vele. Talán nem ennyire kisarkítva – hiszen ha ez lenne a helyzet, akkor nem Napi Boldogság lenne a blogom címe, hanem Napi Teljesség. 😉
Viszont arról már rengeteget írtam, hogy képtelenség non-stop boldognak, vidámnak, elégedettnek lenni. Senki ne gondolja, hogy én az vagyok. Velem sem csak jó dolgok történnek a héten. Én is vagyok beteg, levert, ideges. Vannak félelmeim, problémáim, kétségeim.
Ilyen szempontból való igaz, hogy a teljesség talán jobb kifejezés a boldogság helyett. De ez attól is függ, hogy mit nevezel boldogságnak. Hiszen a boldogság és a teljesség között is lehet egyenlőségjel…
Az is igaz, hogy a rossz élményeknek, a fájdalomnak, a szomorúságnak is van értelme a boldogságunk szempontjából. Formál minket lelkileg, szellemileg, fizikailag.
Meg persze az élet nehéz pillanatai nélkül elég nehéz lenne értékelni a boldog, önfeledt időszakokat.
Én azonban hiszem, hogy érdemes mégis a jóra helyezni a hangsúlyt. Szerintem nagyon sok embert inkább ez visz előre, ez mozgat, ez motivál – és nem a dolgok negatív pólusa. Biztosan a kudarcok azok, amik megerősítenek, mégsem vágyik senki kudarcélményre. Sokszor feldolgozni sem egyszerű őket.
Talán az Egyesült Államokban, ahol a miénktől merőben más a kultúra és az emberek látásmódja, valóban szükség van arra, hogy az ember néha megálljon, és azt mondja: elegem van az állandó erőltetett mosolyból, a túlzott vidámságból, a média által felfújt boldogság buborékból. Tapasztalataim alapján ott néha már valóban átesnek a ló túlsó oldalára.
De Magyarországra szerintem ez nem érvényes. Itt pont a fordítottjára van szüksége a legtöbb embernek – mert mi a statisztikák alapján pont a másik extrémitást képviseljük.
Itt szükség van arra, hogy kiemeljük, mi a jó, mi a szép. Hogy beszéljünk arról, ami értékes, ami kedves, ami szerethető.
Mi magyarok hajlamosak vagyunk elsiklani az élet szépségei fölött. De nem szándékosan, nem önkínzási céllal – hanem mert egyszerűen így nevelkedtünk, ilyen a környezetünk.
Itthon nem lehet eléggé optimistának, pozitívnak és jókedvűnek lenni. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig azok vagyunk és legyünk, de ha már egy picit magunkévá tettünk ezt a mentalitást, már az is sokat jelenthet – ezzel másoknak is tudunk erőt és energiát adni.
Ezt a gondolatmenetet azonban itt és most lezárom, hiszen szándékosan nem is írtam soha róla – szerintem nem az a megoldás, hogy azon busongunk, amivel elégedetlenek vagyunk. Hanem inkább az, hogy a jót kiemeljük.
Ettől függetlenül valóban fontos szerepet tölt be az életben a sötétség. Hiszen nélküle a fény sem létezhetne. Ez azonban bizonyos szempontból megnyugtató gondolat. 🙂
Ha ma rossz napod volt, akkor kérdezd meg magadtól: „Hogyan vitt ez a nap a teljesség felé? Mi az, amit ma tanultam? Mit jelezhet számomra ez az élmény?”
S meglásd, holnap vagy holnapután már jobb napod lesz – már csak emiatt is megérte a mai rosszat átélni. 😉
Fotók forrásai sorrendben: Annie Ragot via Flickr, shareenelisabeth.wordpress.com, freewallpic.com
“Miért jó, ha rossz napod volt?” - 2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Sziasztok! Nekem is sokszor van olyan, hogy rossz a napom. Amikor nem sikerül semmi és minden rosszul sül el. Már rájöttem, hogy az a legjobb taktika, ha nevetek rajta. Ráakadtam egy klipre ami abszolút jól hoz egy ilyen nap hangulatát. Mulatságos nagyon, nézzétek meg! https://www.youtube.com/watch?v=LsdGef7Y-_g
Bocsánat a kicsit kései reakcióért: de vicces a klip, tényleg érdemes megnézni! Valóban, vannak azok a napok, mikor úgy érzed, minden rosszul sül el, mikor minden összeesküdött ellened…! Köszi, hogy megosztottad velünk! 😀