„Aki hegyet akar elmozdítani, kis kövek elhordásával kezdi azt.” (Konfuciusz)
Mivel április 22-e a Föld napja, ebből az alkalomból először úgy gondoltam, hogy összegyűjtök pár környezetbarát tippet. Múlt héten is írtam róla, hogy a környezettudatos életmód milyen örömforrása lehet mindennapjainknak. Aztán mialatt ezen a bejegyzésen dolgoztam, szép lassan kikristályosodott bennem, hogy a környezettudatos életmód is nagyban hozzájárul boldogságunkhoz!
Gretchen Rubin ezt a fogadalmat nem említi könyvében, és most, hogy erre a felfedezésre jutottam, nem is értem, hogy miért! Talán ha nem amerikai, hanem német lenne, akkor ez a pont is szerepelne a listáján? Vagy ez csupán csúnya előítélet? Mindenesetre az én listámon nagyon is szerepel, mert kifejezetten rosszul érzem magam, ha lustán a szemetet nem a szelektívbe, hanem a „sima” kukába dobom, ha feleslegesen égetem az égőket egy-egy szobában, vagy ha a sarki közértbe kocsival megyek. Ha viszont újabb és újabb zöld praktikákra bukkanok, és azokat sikeresen alkalmazom a háztartásban, az baromira fel tud villanyozni! 🙂 Talán mert azt érzem, jót tettem, mert a jövőért és a szépség megőrzéséért tettem.
Éppen ezért ezen a héten a környezettudatos életmóddal foglalkozom, és ebben a témában gyűjtök ötleteket. Hiszem, hogy sok kicsi sokra, megy, és ha mindenki aktívan tesz a Földért, akkor lesz eredménye az erőfeszítéseinknek.
A környezetvédelem és a fenntartható fejlődés olyan hihetetlenül tág, és információban gazdag témák, melyekkel munkakörök százai és szerzők ezrei foglalkoznak. Éppen ezért a bejegyzéseimet szeretném a teljesség igénye nélkül összeállítani, azaz olyan jó ötletekre lelni, melyekkel aránylag könnyen, kis változtatásokkal tudunk eredményt elérni. Magyarul, nem az a célom, hogy a hét végére vegetáriánus legyen az egész család, ne használjunk autót, napenergiával működjön a ház, és csak saját termesztésű terményeket fogyasszunk, hanem az, hogy a tőlem telhető legtöbbet megtegyem a környezetemért és a Föld jövőjéért. És természetesen ezzel Téged is változásra inspiráljalak! (Azért a napelemekről nem biztos, hogy lemondok hosszú távon… 😉 )
Elképesztő egyébként, hogy a környezettudatosság milyen szinten szokássá tud válni, és egy idő után mennyire nem vesz igénybe extra energiát. Az elején viszont biztos vagyok benne, hogy erőfeszítést igényel majd a változtatás, ugyanúgy, mint az eddigi fogadalmak!
Az ember napja berögzült mozdulatok sorából áll, néha gondolkodás nélkül hajítjuk például a papírcsomagolást a kukába, mikor azt a szelektív papír gyűjtőbe kellene dobni. Érdekes viszont, hogy az elemet soha nem dobnám a szemetesbe, mivel azt már gyerekkorom óta külön gyűjtjük. Tehát azok a dolgok, amik már belénk ivódtak, nem igényelnek erőfeszítést, viszont az új szokások (egy ideig biztosan) igen. A mai napig figyelmeztetem például Férjet, hogy a műanyag flakonokat a szelektív műanyagos gyűjtőbe dobja. Ugyanis ha éppen kicsit szórakozottabb a kelleténél, egyszerűen a normál kukában végzi az üveg. (Tény, hogy ez egyre ritkábban fordul elő!)
Ezért is törekszem annyira a „zöld” otthon kialakítására, mert szeretném, ha a gyerekeknek már teljesen természetes lenne a környezettudatos életfelfogás. A múltkor annyira büszke voltam Nagymanóra, mikor egy kis papír cetlit kidobtam a kukába, és felelősségteljesen figyelmeztetett, hogy annak a papír gyűjtőben a helye! Dagadt a mellem rendesen! 🙂
Te is úgy gondolod, hogy a környezettudatos „tettek” boldogabbá tesznek? Neked mennyire fontos a környezetvédelem?
ui.: Ma reggel elmeséltem Nagymanónak, hogy mi is a Föld napja. Erre ő némi gondolkodás után megkérdezte:
– És ezt a bölcsiben ünnepeljük?
– Persze, és mindenhol a világon.
– Akkor én ma minden jót teszek! – kiáltott föl lelkesen. Majd még hozzátette: Anya, én mindig azt csinálom, amit Te mondasz!
🙂 (Hát, nagyon olvadoztam!) Kicsivel később a kissé szemetes megállóban azt mondta:
– Azért látom, hogy vannak bácsik, akik ilyenkor is eldobják a szemetet…
Erre már nem volt módom válaszolni, mert a figyelme a közeli kutyára terelődött. Mindenesetre a ma reggel megint rávilágított arra, hogy szülőként mekkora felelősség a jót átadni gyermekeinknek. Bízom benne, hogy ez így is lesz.
Képek forrásai sorrendben: http://www.ffffound.com, http://www.growveg.com, http://www.bronsonharrington.com
Kedves Anni!
Számomra is fontos a környezettudatos életmód. 🙂
Engem is boldoggá tesz, hogy módomban áll szelektíven gyűjteni a hulladékot. 18 éves koromban olvastam egy cikket, ami elgondolkodtatott és aminek hatására szortírozom illetve magam is újrahasznosítom a hulladékot. Én sem tudnám elképzelni, hogy ismét egy kukában végzik a külön válogatható szemetek.
A hétköznapokban próbálok a kevesebb víz- és áramfogyasztásra figyelni és gyakran megyek gyalog vagy bringával bevásárolni.
Szerintem a környezettudatossághoz tartozik az is, hogy keressük a helyi kereskedők termékeit (ezzel persze nem azt mondom, hogy soha ne (v)együnk banánt vagy ananászt), mert kevesebb üzemanyagot használnak el a zöldségek, gyümölcsök piacra való szállításáig, így a környezetünket nem annyira terhelik. Amikor tehetem, ezt is szem előtt tartom.
Észrevetted egyébként, hogy a megvásárolt különböző élelmiszereket milyen gyakran csomagolják feleslegesen még egy (két) zacskóba, műanyag fóliába?
Nagyon jók a bejegyzéseid! 🙂
Csak így tovább! 🙂
Egyetértek az összes megjegyzéseddel. Amikor gyümölcsszezon van, igyekszem én is a magyar árut venni, szinte csak azt veszek. Ha nagy ritkán hipermarketben vásárolok hozzávalókat egy ételhez, kétszer is megnézem honnan valósi pl a hagyma és fokhagyma, mert gyakran kínából jön! Na, ez veri ki nálam a biztosítékot! Sem a minőségükről nem vagyok meggyőződve, sem azt nem tudom elfogadni, hogy már a zöldség is „made in china” legyen… Sokszor hezitálok azon, hogy az előre szeletelt sajtot vegyem, vagy a vékony fóliával csomagolt tömbsajtot. Az előre szeletelt annyival kényelmesebb, amikor a gyerekek sürgetnek, csak egy mozdulat. Nem kell szenvednem a sajtvágómmal. Viszont borzalmas mennyiségű szemetet termel!