Végre itt a tavasz! Végre itt a verőfényes napsütés! Már-már meztelennek éreztem magam rövid ujjú pólóban, olyan régóta hosszú ujjú fölsőket húzok magamra minden nap. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy nem kell kabát (jellemző, hogy azért mégis visszamentem egyért, a biztonság kedvéért)!
Ma folyamatosan rácsodálkoztam a napfény melegségére, intenzitására, és már-már mágikus hatására…
Amikor lovagoltam, és végre nem öt réteg ruhában kászálódtam föl és le a lóról. Amikor sütött a nap, lengedezett a szél, miközben vágtáztam, és végre nem csípte a bőrömet a jéghideg fuvallat, nem gémberedtek el az ujjaim a ló pucolása közben…
Amikor megállapítottam, hogy Turbó a napról átcammogott az árnyékba! Na, ez már jelenthet valamit!!
Amikor az orromra biggyesztettem a napszemüvegem. Hmm, mikor is tettem ezt utoljára? Mikor?! (Csak nekem tűnik úgy, hogy ezer éve nem sütött ki a nap?)
Amikor a gyönyörűséges árvácskákat és boglárkákat ültettem a virágládákba, és elég volt csak egy kardigán. Hogy én mennyire imádok tavaszi virágokat ültetni! Ez már egyféle rituálé, én így köszöntöm a tavaszt…
Amikor a gyerekek este hatig játszottak a kertben… Na, ez már szinte a nyarat idézte! Végre, végre, jöhetnek a hosszú kint töltött délutánok!
Amikor milliónyi ötlet futott át az agyamon, hogy még mit is kellett volna csinálni ebben a gyönyörű időben!
Egy hangulatos kávézó teraszán ittam volna egy jó kávét, egy még jobb barátnővel beszélgetve…
Nagyot sétáltam volna Turbóval a környéken (új pórázt kapott, ki kéne próbálni!)…
Elmentem volna futni egy nagyot – a lehető legtökéletesebb idő a futáshoz!
Kirándulni mentünk volna a Skanzenba vagy vadasparkba a gyerekekkel…
Kertészetben nézelődtem volna, hogy milyen gyönyörű növényeik vannak (azt persze nem tudom, hova férne még növény meg virág a kertbe ;-)).
Hát, igen, nem csoda, hogy ma nem jutott időm napközben bejegyzésre, volt is lelkiismeret furdalásom rendesen! 😉 De úgy döntöttem, hogy ma egyszerűen élvezni fogom a tavaszt. És volt egy olyan sejtésem, hogy Te sem a számítógép előtt töltötted szabad perceidet. Te is élvezted a mai napot? Téged is úgy megbabonázott ez az idő, mint engem?
És még csak most jön a java! Holnap is van nap, holnap is van tavasz. 🙂 És az összes tervemet megvalósíthatom. Neked milyen tavaszi terveid vannak?
Ui.: Ma eredetileg arról akartam írni, hogyan kezeljük jól a bennünket érő kritikát. De egyszerűen nem tudtam belefogni, muszáj volt a világba kürtölnöm, hogy ITT a tavasz! Elnézést azoktól, akiknek ma lett volna szüksége ilyen jellegű tanácsokra. Ígérem, bepótolom! Remélem, ezért nem éri majd szó a blog elejét… 😉
