Amilyen érdekfeszítő ez a cím, elsőre olyan riasztó is lehet. Miért akarnék minden nap akár egy percig is szenvedni? Majd mindjárt meglátod, miért! 🙂
Elöljáróban csak annyit, hogy sokat írtam már arról, milyen sok boldogságot tartogat a spontaneitás, az új dolgok kipróbálása, és a járatlan út felfedezése.
Arról viszont talán már kevésbé, hogy legalább ennyi boldogságot rejtenek azok a rutintevékenységek, melyek elkísérik mindennapjainkat.
Hiszen nem tölt el örömmel, mikor a reggel csendjében beizzítom a kávégépemet, és az ismerős kattanással jelzi, hogy rendelkezésre áll? A hangja, ahogyan a friss kávét főzi, pedig valóságos pavlovi reflexet idéz. Ahogyan beszívom a kávé illatát, elképzelem a gazdag aromáját a számban, jóleső elégedettség tölt el, hogy egy nagy bögre tejeskávé után már sokkal jobban érzem magam akkor is, ha esetleg szörnyen fáj a fejem vagy borzasztó álmos vagyok. 😉
Vagy nem érzek hihetetlen eufóriát, mikor a minden napi futás vagy torna után jólesően nyújtok, és elégedetten konstatálom, hogy „megint megcsináltam”? Pedig az elején a legtöbbször baromira nincs kedvem futni, vagy hétszázadszorra végigcsinálni ugyanazt a gyakorlatsort (aminek bizonyos pontjainál még mindig szenvedek, hogy kitartsak).
Teljesen egyéni, hogy ki mennyire bírja a monotóniát, illetve ki mennyire szokásai rabja, de azt ne feledjük, hogy a napi rutin már csecsemőkorunktól kezdve az életünk része. Arról pedig nyilván hallottál, hogy a gyerekeknek is kifejezetten szükség van egy napirendre, hogy tudják, mi után mi következik – ugyanis ez tölti el őket a biztonság érzetével.
Talán én is ezért szeretem ezeket az ismétlődő pontokat a mindennapjaimban. Mert biztonságot, jóleső érzést adnak. Pont ezért tud nagyon bosszantó lenni, ha egy már régóta kialakult szokástól kell megválnom – akár rövid időre is.
Ha ilyen nagy hatással van ránk a megszokás, akkor ebből következik, hogy a saját hasznunkra is nyugodtan felhasználhatjuk, nem?
Például tudatosan alakíthatnánk ki olyan napi szokásokat, melyek ugyan némi erőfeszítéssel járnak, de hosszú távon megtérülnek – és boldogabbá tesznek.
Ugyan már, mi az, amit nem vagy képes 15 percen keresztül csinálni? Nevetségesen rövid idő! Ahhoz viszont tökéletesen elég, hogy egy feladatot rutinszerűen végezz el – és ne azon sajnálkozz, hogy már megint nincs időd rá.
Példának okáért soha nincs időd szobabiciklizni vagy különféle torna feladatokat elvégezni (pl. gyógytorna, hasizom- vagy fenékizom gyakorlatok, szemtorna, nyújtás, stb).
Mindig fogadkozol, hogy elkezded, de aztán: 1.) megszokás hiányában elfelejted 2.) más feladatokat fontosabbnak találsz 3.) úgy érzed, hogy annyira megerőltető mondjuk egy órán keresztül tornázni, hogy még arra sem veszed a fáradtságot, hogy fél órán keresztül tornázz.
Pedig a negyed óra is jobb, mint a semmi! Ne akarjuk mindig a tökéleteset, mert abba a hibába esthetünk, hogy a tökéletes helyett semmi sincs a kezünkben!
Ebbe a 15 perces kategóriába kerülhet a szelektálás és rendrakás témája is. Ha minden áldott nap szánsz rá 15 percet, hogy rendet rakj, akkor hosszú távon nem lesznek olyan problémáid, mint nekem, mikor egy órán keresztül kellett egy fiókot rendbe raknom.
Ha azzal van gondod, hogy a családi fotókat és videókat töltsd le és szelektáld, akkor rajta! Csupán 15 percet foglalkozz vele minden nap, és meglátod, hogy lépésről lépésre haladva hamarosan a kezedben tarthatod a nyomtatott, rendezett családi fotóalbumot!
Ha problematikus az idegen szavak tanulása, akkor itt az idő, hogy feladd a kifogásokat, és napi 15 percre elővedd a szótárfüzeted. Sokszor hallok felnőtteket panaszkodni, hogy ők nem képesek a szavak megtanulására. Ez egyszerűen nem igaz – minden csak akarat kérdése! Ha minden nap megtanulsz 5 szót – 15 perc leforgása alatt (ami valljuk be, nem elrugaszkodott cél!), akkor heti 30, havi több mint 100 új szót tanulsz meg, ha egy héten egyszer csak az ismétlésre szánod a 15 percedet.
Egyébként a meditáció szokása is ide tartozhat. Amennyiben szeretnél megtanulni meditálni, de nehezen veszed rá magad, akkor sokan tanácsolják azt a stratégiát, hogy kezdd először csupán napi negyed órával. Amikor már úgy érzed, hogy nem tudsz meglenni a napi 15 perc meditációd nélkül, akkor azt hiszem, hogy sikeresen kijelentheted, átkerült az örömöt adó napi rutin kategóriába, és soha többé nem akarsz majd megválni tőle.
Egy-két apró tanács a napi „szenvedésed” megkezdéséhez: 😉
1. Állítsd be a mobiltelefonodat vagy konyhai időzítődet 15 percre. Így pontosan tudni fogod, hogy mikor telik le az időd – eleinte lehet, hogy nagy megkönnyebbüléssel tölt majd el a csörgés, de egy idő után meglátod, hogy szinte sajnálkozva végzel a jól megszokott feladattal!
2. Ha úgy érzed, hogy nem elég a 15 perc, természetesen gondolkodhatsz 30 perces időintervallumokban is, de vigyázz, nehogy a hosszabb időtartam kedvedet szegje! Negyed óra 24 órának csupán töredéke – ilyen rövid idő azért motiváló, mert tuti, hogy nem tud kifogni rajtad!
3. Azért érdemes minden áldott nap csinálnod az adott tevékenységet, mert így biztosan kialakul benned a megszokás. Ha mondjuk csak minden másnap veszed rá magad arra a bizonyos mellőzött tevékenységre, akkor nagyobb annak az esélye is, hogy kombinálni kezdesz: „mi lenne, ha a mai „szenvedést” holnapra hagynám?” vagy „kihagyom a mait, és majd holnap duplázok”. Ez veszélyes játszma!
4. Ne aggódj: elsőre biztosan nem tűnik túl hatékonynak, hogy csupán 15 percig csinálj valamit egyhuzamban. Hipp-hopp, már csörög is az időzítő. De hidd el, az apró lépésekkel is eljutsz a célodig – lassan de biztosan!
5. Végül pedig, éltessen az a tudat, hogy miután egy projekt végéhez érsz (már amennyiben van vége), olyan energiabombát kapsz ajándékba, mely elegendő lesz három újabb terv megvalósításához! A sikerélmény mindennél több örömmel és energiával látja el az embert! 😀
Én úgy döntöttem, hogy napi 15 percig csinálni fogom a gyógytornász által előírt lábtornát – amit sikerült mostanra teljesen elsinkófálnom. 🙁
És Te? Te milyen „szenvedést” vállalsz magadra a hosszú távú boldogságod érdekében?
Fotók forrásai sorrendben: iamzion.com, womensdish.com, jessieannjames.com, pegasusii.com
“Boldog otthon #14: Szenvedj minden nap 15 percig!” - 4 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Ez a 15 perces program nagyon jó ötlet, én angol szavak tanulására fogom fordítani. Eddigi gyakorlatom az volt, hogy napokig az angol könyv felé se néztem idő hiányában, és csak akkor kezdtem neki, ha tudtam, nem szorít az idő. Ezen változtatni fogok!
Szuper!!! Nekem még van mit fejlődni, mert ugyan elkezdtem a 15 percezést, de mivel rögtön az elején elblicceltem, nem vett még rajtam erőt a szokás hatalma… 🙁
Rájöttem, hogy van még egy fontos pont a napi 15 perces szenvedésekkel kapcsolatban. Ha lehet, rögzíteni kell előre, hogy az ember mikorra illeszti be a napjába, mert előfordult, hogy addig-addig halogattam a nap folyamán, hogy este már fáradt lettem ahhoz, hogy akár 15 percet is „lecsípjek” az időmből…
Szia! Nyáron költöztünk 3 gyerekkel az új otthonunkba. Alakul így 2 hónap után, de még van mit tenni. A legidősebb most kezdte a sulit, a középső az ovit, a legkisebbnél pedig most kezdtük a hozzátáplálást. Ezekhez köthetően 3 15perces „szenvedést” tervezek:
1. 15 perc otthonszépítés (egyelőre dobozolás és helykeresés)
2. 15 perc „terápiás” beszélgetés a férjemmel (szoktunk beszélgetni, de sokszor rohanás közben, meg ha ott vannak az aprók, nehéz végigmondani, este sokszor beájulunk az ágyba… szóval ennél vmi intimebbre vágynék)
3. 15 perc torna
😀 Meglátjuk!
Ui: Nagyon tetszenek az írásaid, örülök hogy idetaláltam! Köszönöm!!
Szia Ildi! Hát, ez nagyon jóó! Ezt a napi szenvedés dolgot mostanában elhagytam a kaotikus időhiány miatt, de újra be kellene nekem is vezetni. Legfőképp azért, mert van egy kanapénk, aminek a fele már csupa limlommal van tele, és mivel nehezen szánom rá magam a szortírozására, egyre csak nő és nő a halom – most pedig már akkora, hogy az tántorít el, hogy kb. egy óra lenne alsó hangon az elpakolása…:( Úgyhogy napi 15 perc szenvedésre fel! 😀 Örülök, hogy idetaláltál. 🙂