Van számomra valami ellentmondásos a születésnapokban. Legalábbis egy bizonyos idő után biztosan.
Ahogyan szép lassan búcsút mondunk a húszas éveinknek, a születésnapunk már nem csupán torta gyertyával a tetején, csodás ajándéközön, gyönyörű virágcsokrok, színes lufihalmok, gratuláló üdvözlőlapok, meglepetés bulik és gyöngyöző pezsgő egyvelege.
A 25. évemet betöltve egyre többet kezdtek olyan gondolatok (is) eszembe ötleni a születésnapjaimhoz közeledve, mint az öregedés, a homokszemként lepergő rohanó idő, és az elmúlás. (Vahaha, 25 évesen?! – MOST igazán jót kuncogok ezen! 😀 )
Tisztán emlékszem, hogy a 25. születésnapomon az jutott eszembe, amit egyszer egy bőrápolási tréningen hallottam: a nőknél 25 évesen kezdődik el a bőr öregedése. Megmásíthatatlanul és visszavonhatatlanul. Kezdve az első finom dehidratáltság okozta vonalakkal, melyet később a mimikai ráncok követnek, végül jönnek a mélyebb ráncok és a megereszkedés. Soha nem felejtem el, hogy az előadó milyen látványosan szemléltette a bőr szöveteiben zajló változásokat. Brrr! (Addig is vigyáztam a bőrömre, de azóta… azóta tényleg komolyan veszem a témát! 😉 )
De mikor az ember 25 és még előtte az élet, nincs értelme siránkozni azon, hogy harminchoz közelít. Így utólag visszanézve valóban csupa jó dolog várt rám: romantikus lánykérés, mesebeli esküvő, varázslatos nászút, örömteli hétköznapok, és persze az anyaság…
Persze mikor 30 lettem, bevallom, hogy sirattam a húszas éveimet, de ki ne tenné? Nem leszek többet szexi húszas – bár most nem is nagyon értem, hogy miért nem jutott eszembe, hogy lehetek helyette szexi harmincas? 😉 Arról nem beszélve, hogy a csapból is az folyt, hogy a harminc az új húsz, vagy legalábbis a Szex és New York-os csajok csak erről beszéltek! (A barátnőimmel szinte már vallásosan néztük anno a sorozatot.)
Nem is volt sok időm a koromon való rágódásra, mert épp életem egyik legcsodálatosabb korszakát éltem: imádott Férj mellett, számomra oly kedves otthonunkban ébredtem minden reggel, ha épp nem a féléves Nagymanó ébresztett hajnalban. Ott volt a fantasztikus családom és a barátaim, akikre mindig számíthattam.
Férj pedig a legcsodásabb meglepetés bulit szervezte a születésnapomra, ahol ott volt az összes rokon és barát – a hab a tortán pedig a hatalmas hó volt, ami aznap hullott le. Ki kívánhat ennél többet?! Én legalábbis úgy éreztem, abban a pillanatban minden úgy jó, ahogy van.
Kiélveztem ennek a napnak minden pillanatát, a baljós gondolatokat pedig félretettem a 35. születésnapomra, mert úgy gondoltam, ráérek még akkor aggódni azon, hogy mi lesz, ha közelít a 40.
Eljött a 35. születésnap, annak rendje s módja szerint. Kezdtem lélekben arra hangolódni, hogy lassan közelebb van már a 40, mint a 30, de megint elhessegettem a sötét felhőket, melyek néha beárnyékolták a hangulatomat a születésnapomon. Hiszen 30-hoz képest semmi sem lett rosszabb, sőt!
5 év leforgása alatt megszületett Kismanó és Törpilla, magam is alig hittem el, hogy háromgyerekes anyuka lettem! Az otthoni teendők mellett elindítottam a Napi Boldogságot is. Tiszta szívből hálás voltam azért, amivel megajándékozott a sors, és valóban úgy éreztem, hogy minden úgy kerek az életemben, ahogy van. Ez a mérhetetlen hála pedig eloszlatta a keserédes érzéseket. Folyamatosan azt kívántam, bárcsak megállíthatnám az idő kerekét!
Bár az elkövetkező 5 év nem a kor-paráról szólt, időnként azért eszembe jutott, hogy vészesen közeledik az a negyedik X. Különösen, hogy szép lassan egyre több családtagom, barátnőm, ismerősöm lépett be a negyvenesek táborába.
Én pedig csak szerveztem szépen a szülinapokat, terveztem és készítettem az ajándékokat… mindeközben tudtam, hogy nemsokára én következem…
Aztán hipp-hopp, mintha csak elszállt volna az az öt év, elérkezett 2020. január 29-e. Ma én vagyok negyven éves.
Kimondani is furcsa. Férj figyelmeztetett rá, hogy furcsa lesz – valóban az. Most jön az a sokat hallott és ismételt közhely, amit meglepő harsányan szeretnék kikiabálni, hogy „De én nem érzem magam annyinak!!!”.
Valamelyik este felpaprikázva filozofáltam azon, hogy tulajdonképpen minek ez a felhajtás a születésnapok körül? Minek egyáltalán ünnepelni? Miért nem lehet egyszerűen csak hagyni, hogy a feledés homályába merüljön, ki mennyi idős is valójában?
Hát nem lenne csodás, ha nem egy bizonyos korba skatulyázva kellene élnünk, hanem csak és kizárólag az határozna meg minket, hogy hány évesnek érezzük magunkat? Hogy mennyinek nézünk ki? Akkor mi a francnak minden évben emlékeztetni rá?!
Khm, én igazán büszkén vállalom – de muszáj beszélni róla? Nem lehetne mindenkit meghagyni abban az illúzióban, hogy én amolyan örökre harmincas nő maradok? Most hogy belegondolok, nem is lenne rossz…
Hallom, ahogyan mind a negyven évem sértetten kacag. Kikéri magának a gondolatot is, hogy nem vállalom föl büszkén és magabiztosan. Szinte már sajnálom a koromat, valóban rosszul eshet neki ez a tapintatlan hozzáállás. „Bezzeg más örülne, ha 40 lenne!” – vágja rá mérgesen, és érezhető, hogy csorba esett a méltóságán.
Tudom, hogy egyszer én is örülnék majd, ha annyi lennék… – jut eszembe. De azt hiszem, addig is kiélvezem, hogy 40 éves nő vagyok, méghozzá nem is akármilyen!
Egy olyan nő, aki – mint eddig is – hálás azért a sok jóért, amit az elmúlt évek hoztak számára. Hiszen megint mennyi minden történt az elmúlt 5 év leforgása alatt!
Először is áttértem a növényi alapú táplálkozásra, továbbá megtanultam relaxálni. Két nagy vágyam is teljesült: 36 évesen lefutottam a félmaratont, és lett egy macskám (tudom, ez a legtöbb embernek nem olyan nagy szám, de nekem igen!), Chili a vörös kandúr. Megérkezett az életembe Indy, a kutyám, akiből hamarosan kiváló táncpartnert faragok, s mivel egy ideje mellőznöm kell a futást, újra komolyabban jógázni kezdtem. Sőt, még a fogszabályozásba is belevágtam, amit oly rég halogattam, és a procedúra nagyján már pár napja túl is vagyok (micsoda szülinapi ajándék!). Mindemellett a gyerekek ahogyan cseperednek, mindig újabb és újabb kihívások elé állítanak, melyeknek tényleg örömmel teszek eleget. Végül, de nem utolsósorban, sokkal mélyebb önismeretre tettem szert, mint azt eddig gondoltam volna (nem mintha nem lehetne még tovább fejlődni ezen a területen!).
Igen, én örülök ennek a 40 évnek. Erre mi sem jobb bizonyíték, hogy továbbra is úgy érzem, legszívesebben itt és most benyomnám a „STOP” gombot, és élném tovább az életet pontosan így, ahogy most van – az idők végezetéig.
Azt hiszem, most a korom megenyhülten dünnyög valami olyasmit, hogy „Na azért!” és titokban vállon veregeti magát. 🙂
Tulajdonképpen jó is ez a szülinap-dolog. Mindig is szerettem az érzést, hogy van egy olyan különleges nap az évben, ami csak az enyém (jó, oké, és még kb. 21 millió emberé a Földön…). Szeretem a szülinapi tortákat, a gyertyafújást, a meglepetéseket, az ajándékokat, és a koccintást azokkal, akik fontosak nekem.
S ha még nem fáradtál bele ennek a szokatlanul hosszú bejegyzésnek az elolvasásába, akkor tessék, itt van 40 dolog, mely így 40 évesen igazán boldoggá tesz (fontossági sorrendet nélkülözve, a teljesség igénye nélkül):
1. Este Férj kezét fogva elaludni. ♥
2. Olvadozni, mikor Törpilla azt mondja: „Szeretlek, Anya!” ♥
3. Egy rövid ám kiadós relaxációt követően elégedetten, nyugodtabban folytatni a napom.
4. Kirándulni a családdal és Indyvel a természetben.
5. Egy jó lábmasszázs, amit természetesen Férj biztosít.
6. Olyat főzni, ami egészséges, és ami mindenkit, aki eszik belőle, meggyőz, hogy a növények igenis isteniek!
7. Az állataimat fotózni – minden mennyiségben!
8. A gyermekeimmel és Férjjel korcsolyázni és hagyni, hogy sodorjon a flow!
9. Lovagolni vinni a gyerekeket, és visszaemlékezni, én mennyire imádtam anno én is a lovakat (most is!).
10. Lefotózni és közzétenni a sok növényi alapú finomságot, amit nap mint nap készítek.
11. Férjjel kettesben relaxálni a szaunában, mikor kint repkednek a mínuszok.
12. Új dog dancing trükköt tanítani Indynek, az én táncos hovawartomnak!
13. Büszkén látni, hogy Kismanó már Férjet is elveri sakkban.
14. Kitüntetve érezni magamat, mikor este Chili cica dorombolva az ölembe mászik, és azt várja, hogy hagyjam abba az írást, s helyette inkább őt simogassam.
15. Csinosan felöltözni és bezsebelni Férj elismerő pillantását.
16. Végigcsinálni a napi jógát, és utána ruganyosabbnak, kiegyensúlyozottabbnak érezni magam.
17. Ugyanúgy örülni a szálló hópelyheknek, mint a saját gyerekeim.
18. Anyukámmal és apukámmal telefonálni – mert őket mindig felhívhatom!
19. Látni, ahogyan tavasszal a természet feléled, és kibújnak a kertben a virágaim.
20. Hallgatni, ahogyan Nagymanó gitározik és álmélkodni, milyen gyorsan fejlődik.
21. Kettesben kávézni kora reggel a konyhában Chilivel.
22. Az utcánkban görkorizni a gyerekekkel és némi humorral konstatálni, hogy én vagyok az egyedüli, aki retteg attól, hogy elesünk.
23. Vízparton ülni és hallgatni a hullámok csobogását.
24. Szerelmes üzenetet küldeni Férjnek. ♥
25. Magányosan kocogni és élvezni, ahogyan mozgó testemben áramlik az energia (remélem hamarosan megint lesz benne részem!).
26. Meglátogatni nagypapámat velencei-tavi nyaralójában.
27. Virághagymákat ültetni ősszel, és emlékeztetni magam az örök körforgás szépségére.
28. Tesómmal üzengetni Viberen és közben néha hangosan röhögni.
29. Paradicsomot szüretelni a kiskertemben.
30. Barátnőimmel beszélgetni úgy, ahogyan a régi szép időkben – kifulladásig!
31. Megsimogatni (mit megsimogatni, dögönyözni!) Indy-t, miután hazaérek és beállok a garázsba.
32. Nagymanót hallgatni, aki ugyanolyan lelkesen olvassa föl nekem a Garfield poénokat, mint én anno tízévesen anyukámnak.
33. Gyerekekkel kertészkedni és elmesélni nekik mindazt, amit én tudok a növényekről.
34. Családi ünnepségeken újra és újra együtt lenni a sok rokonnal, viszontlátni az ismerős arcokat.
35. Benézni a gyerekszobába, miután már elaludtak a gyerekek, és úgy érezni magam, akár egy kis őrangyal, aki őrzi az álmukat.
36. Olvasni egy érdekes könyvet Chili és egy bögre tea társaságában.
37. Törpillával játszani a babáival és visszarepülni a gyerekkoromba.
38. Néha napközben is ágyban lenni Férjjel és hallgatni, ahogyan az eső kopog az ablakon.
39. Kedvenc kísérőimmel (Férj és/vagy anyukám) színházba menni és élvezettel végignézni egy jó darabot.
40. Megírni egy jó kis bejegyzést, majd az utolsó korrektúra után elégedetten megnyomni a KÖZZÉTESZ gombot!
“40 dolog, ami boldoggá tesz – a 40. születésnapomon!” - 4 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Boldog 40-et🎈
Örülök, hogy megint itt vagy😊
Köszönöm szépen!!! 🙂
Nahát, pedig fogadni mertem volna, hogy ez a kerek szám a 30 ! 😉
De ahogy írod is, valóban nem ez számít. Nem az idő múlására kell figyelni, hanem minden napban megtalálni az örömöt, ami igazán boldoggá tehet, mert akkor minden nap ünnep lehet❤️
Kedves Anni, mégegyszer a legjobbakat kívánom Neked és a blognak is!
Boldog-boldog-boldog🎈születésnapot…
Mona
Ui: nagyon jó a fénykép! a visszatükröződő éned olyan, mint egy visszatekintés
Kedves Mona, még egyszer köszönöm szépen a köszöntést, nagyon jól esett hogy (megint) gondoltál rám! 🙂