♥ Bemenni Nagymanóért a suliba, és meglátni, hogy milyen szépen kidekorálták az osztályterem ajtaját. Tisztán emlékszem, hogy nálunk általánosban minden ajtó tiszta fehér volt, nem volt rajta semmi díszítés, csak az egyes osztályokat jelölő betűk. Hogy örültem volna anno annak, ha ilyen szép képek vannak kitéve! (Vagy lehet, hogy akkor az lett volna a természetes, és nem is értékeltem volna?!) Mindenesetre most értékelem, és külön tetszenek a rájuk írt gondolatok is. 🙂
♥ Lefotózni az év utolsó krókuszát a kertben. Viszlát jövőre!
♥ Kicsit elmélázni azon, hogy milyen jó is volt nekünk pontosan 9 évvel ezelőtt, mikor Cornwallban voltunk Férjjel, Nagymanóval a pocakban. Egy igazi álomutazás volt, nagyon készültem rá. Most elővettem a képeket, és megcsodáltam az angol tavaszt a tengerparton – igazi nárciszmezőre bukkantunk a sziklás parton, teljesen belefeledkeztünk a látványba! (Na, azért nem tökéletesen, mert közben nagy kabátban és sapkában harcoltunk a szélviharral 😀 )
♥ Ezen a héten az időjárásnak és a különféle programoknak köszönhetően csak kétszer jutottam el futni, de a második alkalom szerintem többnek is „beszámítható”: Kismanó és Nagymanó kísértek a biciklin, szuperül sütött a nap, és végre nem tombolt a szél. Rengeteg bringással és pár futóval is találkoztunk, és lehet, hogy furán hangzik, de olyan büszke voltam magamra, hogy a két fiam kísér biciklin! Ilyen az, amikor az ember a saját élete sztárja (már ha tudod, hogy értem).
♥ Azért nem tétlenkedtem a héten sem, és háromszor is végigcsináltam egy fél órás tornácskát, ami nem is olyan kicsi tornácska, mert baromi izomlázam lett tőle. Juhéjj!
♥ Anyukámmal voltunk shoppingolni a héten, azokon a bizonyos Glamour napokon. Többet nem is megyünk. 😀 Mármint Glamour napokon. Mindenesetre jó volt egy kis közös programot csinálni, még akkor is, ha zavaróan nagy volt a tömeg.
♥ Véletlenül ráakadtunk egy paleo cukrászdára a Westendben, ahol végre-végre-végre megkóstolhattam a Hideg Nyalat kókuszjoghurtokat. Valami eszméletlenek! Ez az igazi gyümölcsjoghurt. Komolyan mondom, hogy rég nem ettem ilyen finomat! Kár, hogy olyan gyorsan elfogy…
♥ Ezen a héten elkészítettem a szezon első spárgakrémlevesét és sült spárgáját. Nyami! A gyerekek nagy megelégedésére. Teljesen rákattantak a spárgára, imádják elharapdálni a párolt vagy sült spárgaszálakat (a levesért nem voltak oda, mérgesek voltak, hogy összeturmixoltam!).
♥ A piacon egyre több és egyre szebb zöldségek bukkannak föl, imádom a változást figyelni hétről hétre!
♥ Szokás szerint készült frissen préselt zöld lé a héten – most megfűszereztem egy kis spenóttal és petrezselyemmel is!
♥ Törpilla fantasztikus fejlődésen megy keresztül – úgy csacsog, be nem áll a szája. Verseket mond, dalokat énekelget, mesél a babájának, és közben elbűvöli az embert!
♥ Anyukámék ad hoc látogatása egy ebéd erejéig (amit ők hoztak). Nagyon örültem neki! ♥
♥ Lassan két hete, hogy elkezdtük korábban fektetni a gyerekeket. A fürdés idejét fél órával hamarabb kezdjük, és próbáljuk hamar lezavarni a fürdés részét, hogy még maradjon elég idő a meseolvasásra is. Így minimum fél órával, de van hogy háromnegyed órával korábban fekszenek, mint régebben. (Ezt azért is tudjuk megtenni, mert szinte minden nap estig fociznak a kertben, úgyhogy a fáradtság garantált!)
♥ Mikor reggel Törpilla (!) készíti a kávémat (igen, egy ideje van, hogy reggel megint iszom kávét). Eszméletlen cuki! Pontosan tudja, melyik gombot mikor kell nyomni, és hangosan nevetgél, ha véletlenül elfelejt valamit, és azt mondja fennhangon: „Jaaaaa, nem tudtaaam…!”
♥ Egyre nagyobb a kiskertben a retek, a római saláta és az ázsiai saláta mix, a kétfajta paradicsom palánták is szépen növekednek (de még naggggyon kicsik!).
♥ Rendet raktam az alagsorban, olyan jó ránézni a tároló szekrényekre, végre megint rend van! Érvényes megint a bölcselet, hogy ha keresel valamit, akkor rakj rendet, ugyanis megtaláltam Nagymanó oly rég keresett sípcsontvédőjét (már vettünk újat), a tavaly féltve elpakolt vetőmag készletemet (ó, hogy az a…!) és a sokat kutatott görkoris térdvédőmet (halleluja!). Hiába, aki pakol, az talál! 😀
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
