- Reggeli balatoni rituálém szerint futni menni vagy jógázni, mikor még a család édesdeden alszik. Bevallom, hogy a futáshoz nagyon meg kellett emberelnem magam minden másnap – ugyanis egyetlen porcikám sem kívánta, hogy még félig álmosan rójam a köröket Füred sétányán (és a változatosság kedvéért a Kiserdőben). De minél nehezebb volt elindulnom, annál elégedettebb voltam, hogy elértem az aznapra kitűzött minimum távot (5 km).
- Reggeli kávézás – bármilyen furcsa is, de ahova csak lehet, viszem magammal a kis mini kávéfőzőmet, s ez most sem volt másként. Így reggel a szokásos finom kávéval kezdtem a napot a nyaraláson is! Eleinte nem akartam a családot a kávégép hangjával zavarni, de néhány alkalommal megtapasztaltam, hogy milyen rosszul is tud lenni az ember a reggeli futás közben, ha a szervezet hozzászokott a reggeli koffeinadaghoz, és mégis kihagyja a kávét… úgyhogy egy-két ilyen kellemetlen élményt követően inkább szemérmetlenül bekapcsoltam a gépet, és a futás előttre időzítettem a kávém elfogyasztását.
- Live-track: a futóórám GPS-e automatikusan szinkronizálja a futásomat a telefonomra letöltött applikációra, így élőben lehet az általam kiválasztott személynek (azaz Férjnek) követni, hogy merre is járok. Ezt alapvetően biztonsági okokból kifolyólag állítottam be, ugyanakkor vicces is tud lenni, mert mikor reggel a gyerekek felkeltek, meg tudták nézni, hogy épp merre járok Füreden, és mikor hazaértem, újságolták, hogy láttak a kikötőben! 🙂
- SUP-ozás Férjjel, a gyerekekkel, és egy kis „gyakorlás” egyedül. Végre már aránylag biztonságosan tudok közlekedni SUP-pal úgy, hogy közben állok, és nem ülök vagy térdelek. Hurrá! Ezen felbátorodva csináltam pár jógagyakorlatot is a szörfdeszkán, és bevallom, egész jól ment a lefelénéző kutya és a gyermek póz is. Egyetlen nagyobb eséssel megúsztam ezúttal, ami nem is volt olyan vészes – már úgyis melegem volt!
- Jól sikerült az elméleti vizsgám a dog dancing oktatói tanfolyamon! A „Kűrtervezés” illetve a „Hivatalos osztályok értékelési szempontjai” tételeket húztam, melyek közül az utóbbi egy összetettebb téma, de kifejezetten elégedett voltam a válaszaimmal. 🙂
- A Balaton hűsítő habjaiba vetni magam a vitorlásról (persze csak mielőtt egy kicsit már levizeztem magam!). Nagyon megszerettem a vitorlázást, nem tudok betelni azzal a csönddel és nyugalommal, ami a vízen veszi körül az embert. A nagy kékség közepén úszni pedig egyedülálló élmény!
- Két nap alatt elolvasni Karády Anna „A füredi lány” című romantikus történelmi regényét. Teljesen magával ragadott az olvasmány, s amint hazaértem, belekezdtem a regény folytatásába, „A füredi földesúrba”. Tökéletes nyári regény, kiváltképp a Balatonnál, és kiváltképp Balatonfüreden! Már alig várom, hogy folytassam a trilógia harmadik részével! (Mondjuk a családom nem biztos, hogy ennyire lelkes, mert ilyenkor teljesen beszippant a történet. Olvasok a parton, a vitorlás fedélzetén, az ágyban, a kanapén, a teraszon… igazából képtelen vagyok letenni a könyvet! Szóval vannak „veszélyei”, ha ennyire bejön egy regény! 😀 ).
- A Tagore sétányon kürt flashmobot hallgatni a naplementében: a kikötőben négy vitorlás fedélzetéről hallgathattunk csodás kürt koncertet, ami még a gyerekeknek és Férjnek is tetszett, mert ismert film betétdalok is bekerültek a koncert repertoárjába. Nagy élmény volt, már csak azért is, mert sulis ismerőseink szervezték a koncertet.
- Majdnem minden nap besétálni a füredi borhetekre, ami tök hangulatos, bár azért számomra kicsit keserédes, mert egyre kevésbé bírom az alkoholt. 🙁 Ez konkrétan azt jelenti, hogy képes vagyok kevesebb mint egy deci bortól fejre állni… Egyik nap végleg feladtam: kedvenc habzó boromból ittam kb. fél decit, és sajnos nagyon rosszul lettem utána. Be kell látnom, hogy az alkohol nem nekem való (a terhességek óta tapasztalom ezt egyébként magamon), úgyhogy végleg búcsút kell mondanom még az alkalmi kóstolgatásnak is.
- Gumimatracon lebegni a Balaton akvamarinkék vízén, és azt kívánni, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget!
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
