♥ Van abban valami megnyugtató, amikor este a kanapén egy vörös macska nyújtózik melletted és a legnagyobb elégedettséggel szunyókál – az meg aztán maga az örömmámor, mikor ráül a mellkasodra, és „kijelenti”, hogy onnan élvezi az esti filmet (már lassan elég szűkösen fér el rajtam). Kár, hogy épp vedlik, és ilyenkor mindenem csupa macskaszőr (pfuj), de Tőle még ezt is elviselem… 😉
♥ A lovarda idilli nyugalmában élvezni az utolsó kora őszi napsugarakat. Felfigyeltem az egyik új jövevényre, egy fríz lóra, ami az egyik kedvenc fajtám. ♥ Olyan szép… 🙂
♥ Rávettem magam, és kitakarítottam a kocsimat, melyhez Férjnek is volt némi köze, ugyanis teljesen felháborodott az autó állapotán – egy kicsit elszégyelltem magam, és nekiestem a takarításnak az első adandó alkalommal, melyhez Indy asszisztált, vagyis inkább melynek során rontotta a levegőt… Vagy beugrott a kocsiba, és csak még szőrösebb lett a kárpit, mint volt, vagy azzal fenyegetett, hogy megkarcolja a fényezést a karmaival. A végén ki kellett zárnom a garázsból. (Mikor a sebváltót akarta megrágni, jajjjj!) De a takarítást sikeresen befejeztem. 🙂
♥ A hétre tervezett négy edzésből négyet sikerült megvalósítani, annak ellenére, hogy mindig csak nagy nehezen vettem rá magam a cselekvésre. Valahogy mindig olyan fáradt vagyok, mire odajutok, és a legtöbbször az jut eszembe, hogy olyan sok egyéb tennivalóm lenne még… De most nem adtam be a derekam, és tartottam magam a tervekhez. Utólag annyira örülök neki! (Apropó, a derekam nincs valami jó formában… de arra is van megoldás, pl. ez itt. Szerintem szuper!)
♥ Séta Indyvel és Törpillával a mezőn. Ez volt Indiana első sétája póráz nélkül, melynek folyamán kiválóan helyt állt. Minden alkalommal odajött, mikor hívtam, és nem távolodott el tőlünk 10 méternél messzebb. Igazi mintakutyusként viselkedett! 🙂
♥ Futás a gyerekekkel a tónál – ők bicajjal és rollerrel kísértek, így nagyon jól tartották a tempót. Teljesen elkápráztattak az ősz csodás színei…!
♥ Édesburgonyás-kókuszos-csicseriborsós curry, melynek hírmondója sem maradt… Mindenkinek ízlett kivételesen, barna rizst és csőtésztát csináltam hozzá. Sajnos mostanában nagyon ritkán van időm és energiám jókat főzni, inkább csak valami SOS összeeszkábált kaja készül. Ebédre pedig végképp nincs időm bármit is készíteni magamnak, így van, hogy egészen helytelen módon kihagyom az ebédet, és azon veszem észre magam, hogy délután kopog a szemem az éhségtől… Így egy jól megkomponált, ízletes, egészséges vegán fogás az, amire legjobban vágyom – mint amilyen ez a curry is volt!
♥ Vannak napok, amikor az időjárás eleve meghatározza a hangulatomat. Mikor nem süt ki a nap, mindent sokkal szürkébbnek, barátságtalanabbnak, lehangolóbbnak látok.
Egyik nap teljesen elsüllyedtem a világ és saját problémáim mocsarában, majd rávettem magam, hogy futni menjek (pedig utálok barátságtalan időben futni). Érdekes módon a futás alatt és után minden megváltozott – sokkal derűsebbnek kezdtem látni a helyzetet, és eszméletlen jól esett, hogy ki tudtam rángatni magam a rosszkedv posványából!
♥ Szombati kutyakiállítás Komáromban. Utoljára tizenévesen vettem részt kutyakiállításon, így az emlékeim némiképp megkoptak, kíváncsi voltam, milyen lesz megint ringbe lépni.
Az odaút alatt agyonidegeskedtem magam, mert balesetek, útfelújítások és sávlezárások miatt késve értünk oda a kiállításra, és a parkolás is idegtépően lassan ment. De ahogyan az lenni szokott, csúszott a program, így mi sem lihegve, idegesen léptünk a bíró elé, hanem magabiztosan és rettenetesen cukin (ez Indyre vonatkozik 🙂 ).
Azt sejtettem, hogy Indiana jó minősítést kap, de azt nem gondoltam volna, hogy a három kutyus közül ma ő lesz a legszebb! Nagyon büszke voltam rá, mert ügyesen ment lábnál, és a 4 órás várakozást is nagyon jól viselte a több száz kutya kavalkádjában a díjkiosztásig. 🙂
Kimerülten, fáradtan utaztunk haza, de nagyon boldogan, hogy ilyen jól sikerült Indy első kiállítása. (Ő pedig hazáig aludt.)
♥ Hallgatni, ahogyan Törpilla mesél nekem mesét Anna, Peti, Gergőből és Bogyó meg Babócából. Valódi élményszámba megy! 😀
♥ Megérkezett a padlószőnyeg, indulhat a szobafestés-padlószőnyegezés második felvonásban! (Esküszöm, már hiányoztak a festők… 😉 )
♥ Gyerekek elmondhatatlan izgalma, mellyel a Halloween-t várják (konkrétan számolják vissza a napokat), és már az sem meglepő, mikor pókemberek, Darth Vader-ek és ördögök meg vámpírok jelennek meg egyik vagy másik szobában. 🙂 Nem bánom, még akkor sem, ha most kevésbé van energiám Halloween-hez, mint például pár évvel ezelőtt, mikor ezzel kapcsolatban egy csomó bejegyzéssel is készültem (keress rá a keresőben). A gyerekek mellett tuti nem unatkozik az ember…
♥ Kiélvezni azt a pár momentumot, amikor körbenézek a lakásban a rendrakás és takarítás után… hogy utána pár órával később már nyoma se legyen a „tökéletes” állapotnak… (köszi gyerekek!).
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
