Ez a bejegyzéssorozat lassan hétfői-keddi pillanatokká avanzsál, de sebaj, mert még ma is emlékszem a múlt hét apró örömeire. 😉
De hogy mikor lesz megint időm arra, hogy szép nyugodtan vasárnap reggel egy kávé mellett megírjam az aktuális VasárnaPillanatokat, ahelyett, hogy kutyafuttában körmölnék, arról halvány lila gőzöm sincs. Néha úgy érzem magam, mint egy hörcsög, akinek a felpörgött mókuskereke nem áll meg, így muszáj tiszta erőből futni, még akkor is, ha már legszívesebben kiszállna a szerencsétlen állatka a kerékből… Még szerencse, hogy van a sok öröm, ami kompenzálja ezt az érzést! 😉 (Talán ezért nem is esem ki?)
♥ Jeges kávé – amikor igazán meleg lesz, akkor szeretem a házi jegeskávét – természetesen rizstej hozzáadásával!
♥ Egyik délután kedvenc szakácskönyveimet böngésztem epres recepteket kutatva, s közben kortyolgattam a jeges kávémat. Egészen pontosan 9 percig, amikor is mennem kellett valamelyik gyerekhez, mert „mindig van valami”.
♥ Pünkösd hétfőn délelőtt átjöttek barátnőim egy kis beszélgetésre és Chili-látogatásra. Igazán jó móka volt! Még ubis-avokádós nyári tekercseket is készítettünk, bár fotó nem készült róla, mert még csiszolni kell a tekerő-technikánkon. 😉
♥ Chili első útja a kertbe: felszereltük nyakörvvel, bilétával, csengővel, majd nagy naivan kimentünk vele a teraszra. Gondoltuk, szépen fokozatosan felfedezi majd a teraszt és kertet.
Na, a terasszal nem sokat foglalkozott, hanem rögtön a kerti lépcső felé vezetett az útja, majd a pázsiton ugrált és rohangált jókedvűen, ezek után pedig vérszemet kapott, és a szomszéd kerítését övező bokrokba vetette magát, ahol gyanúsan szemlélte a réseket, ahol átférhet a szomszédokhoz (kettőnél kutya is van).
Mit ne mondjak, megrettentünk, és inkább mielőbb begyűjtöttük kedvencünket, és azóta sem engedtük ki… féltjük a kutyáktól, az autóktól, az utcában lakó kandúroktól… és még az oltásai sincsenek meg. Ami késik nem múlik, de úgy döntöttünk, kicsit még halasztjuk Chili kiengedését. (Főként, hogy megtanulta, hogy kell levenni a nyakörvet!! Most aztán főhet a fejünk, mit eszelünk majd ki…)
♥ Olyannyira voltam elhavazva a héten, hogy csupán kétszer jutottam el futni, ami elég szomorú arra nézve, hogy épp szeretnék kicsit edzettebb lenni. A jógázást viszont igyekeztem minden nap csinálni, és mivel szigorú voltam magamhoz, ez majdnem mindig sikerült is.
♥ Rozmaringos sült újkrumpli: a világon az egyik legfinomabb dolog! Olajjal (olíva) készítem ugyan, de nagyon kevéssel: egy nagy tepsihez max. egy evőkanálnyit használok föl.
♥ Amíg egy délután nem voltam itthon, a gyerekek Chilinek házikót készítettek rizstejes kartonokból. Nagyon élvezték az alkotási folyamatot, a cica pedig azóta is szívesen bújik be a kis kuckókba, és nagyon szeret kukucska játékot játszani (azaz jól kikarmolni, ha valaki odadugja az ujját vagy esetleg lábujját a nyílások valamelyikéhez).
♥ Vasárnapi vaníliás-epres Viktória-torta vegán módra. Steiner Kristóf Kristóf lakomái című könyvéből néztem ki a Viktória-torta receptjét, (bevallom pár ponton módosítottam rajta ízlésem szerint). Nagyon finom lett a végeredmény!!!
♥ Gyereknap alkalmából megleptem a gyerekeket egy-egy apró ajándékkal, és a fiúk kaptak egy-egy pingpong ütőt is. Nagy volt az öröm! Pedig még nem is tudták, hogy nem csak ütőt kaptak: engedtünk az unszolásuknak, és megrendeltünk egy kültéri pingpong asztalt is. 🙂 Amíg meg nem érkezik az asztal, az étkezőasztalon mennek a vérre menő meccsek. 😉
♥ Én is beszálltam a pingpongozásba, és nem is voltam olyan béna, mint számítottam rá. (Szokásos pozitív hozzáállásom, hahaha)
♥ Epres házi jégkrém: csomót készítettem, mivel rendelkezésemre állt sok-sok friss eper. Szokás szerint ennek nagyon örültek a család legkisebb tagjai (is). 🙂
♥ Ölemben félig alvó és doromboló Chili cica, miközben ezt a bejegyzést írom. 😀
♥ Reggel hozzám bújó Törpilla, aki azt súgja a fülembe: „nagyon szeretlek”. Majd szorongatja a kezem, és kicsivel később azt kérdi: „Ugye még mindig puha a kezem?” ♥
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
