♥ Átölelni Kismanót, amikor hozzám bújik, hogy átmelegítsem, mert fázik (Te jó ég, talán ha évente egyszer-kétszer van ilyen! Ugyanis ő soha nem fázik, én viszont nagyon gyakran…)
♥ Iskolába menni Nagymanóért Törpillával: imád mostanság az oviba meg iskolába járni, alig lehet elrángatni. Feldobódva jár-kel, vigyorog, bámulja a sok gyereket – szóval nagyon élvezi a dolgot!
♥ Újabb jégkrémet készítettem, ezúttal kókuszos-őszibarackosat. Nagyon finom lett. Jó is egy ilyen jégkrémet úgy behabzsolni, hogy közben szemernyi lelkiismeret furdalásom sincsen…!
♥ A nyár utolsó napjait kiélvezni – és eszembe vésni a nagyon meleg napokat, hogy csak kibírjam valahogy jövő nyárig!
♥ Törpillával sétálva egy vörös macskára lettünk figyelmesek, aki nagyon barátságosan nézelődött egy kocsi tetején. (Mindig is imádtam a vörös macskákat, ha nekem egyszer lesz macskám, akkor biztosan vörös lesz.) Őt egyáltalán nem hatotta meg, hogy közeledem – óriásit ásított, amit sikerült is lefotóznom. Nagyon félelmetes lett a végeredmény! 😉
♥ Gyerekekért karatéra Törpillával mentünk babakocsival, és hazafelé büszkén beszámoltak róla, hogy milyen ügyesek voltak. Nemcsak ők voltak büszkék. ♥
♥ Reggeli majdnemesős piacozás anyukámmal és Törpillával. Egyre nehezebb bent tartani a babakocsiban (mármint Törpillát 😀 ), inkább sétálni akar, nézelődni – így persze a bevásárlás is sokkal nehezebb. Sebaj, a babakocsit ilyenkor teherhordónak használom. 🙂 A mellkélt fotón is inkább pocsolyázott, alig lehetett elrángatni az árusokhoz, pedig még elég sok beszereznivalóm lett volna.
♥ A hosszadalmas piaclátogatás után szemrevételezni a rengeteg gyönyörű finomságot, amihez hozzájutottam. Pl. a képen látható fodros kelt, amit egyszerűen imádok és nagy mennyiségben fogyasztok. Mondanom sem kell, hogy aznap fodros kel sali volt az ebédem (piacon vett zöldségfasírt golyókkal, sütőben sült krumplival).
♥ Szombat délután Férj lelépett a három gyerekkel, ami nagy segítség volt, mert egyrészt rengeteg volt a dolgom, másrészt nagyon fáradt voltam, és sajnos az egyik talpam/sarkam eléggé fáj, így muszáj volt kímélni kicsit magamat. (A kímélés ugyan csak részben valósult meg, de azért tudtam egy kicsit pihenni.)
♥ Látogatás nagyszüleimnél a Velencei-tónál. Olyan hálás vagyok, hogy vasárnapra megint szép idő lett! Így nyugodtan tudtunk kint játszani és ebédelni a kertben, majd óriási vadgesztenye gyűjtő küldetésre indultunk. Rengeteg gesztenyét sikerült összegyűjtenünk, szebbnél szebbeket!
Valódi időutazás volt ez: mikor akkora voltam, mint a gyerekeim, pont ezen a gesztenyesoron gyűjtögettünk anyukámmal. Most annyi volt a különbség, hogy a három gyerekem gyűjtögetett a mi közreműködésünkkel. 🙂 Nagyon élveztem ezt a kis igazi őszi programot, ugyanakkor tényleg furcsa is volt visszautazni az időben. Még mindig élnek bennem az elmosódott képek, ahogyan az avarban kutatok a fényes gesztenyék után – ezt követően pedig egy kartondobozból készítettünk házat a gesztenyebábunak ablakkal és ajtóval, belül pedig berendeztem különféle papírból, talált apró tárgyakból készült bútorokkal. Kitörölhetetlen emlék! 😀
♥ Nagymanót hallgatni, ahogyan az iskoláról és az új ismereteiről mesél. Hihetetlen részletességgel tud magyarázni, ha éppen van kedve – én pedig nagy élvezettel hallgatom, ha éppen jut rá időm.
♥ Friss ágyneműbe belefeküdni – megfizethetetlen!
♥ Mikor Törpilla reggel felébred, majd mikor már engedem neki, hogy felébressze a család többi tagját is, akkor lelkesen rohan és azt mondogatja: „Ébesztó!” Odamegy Férjhez, megsimogatja és azt kurjongajta: „Ébesztó, Apa, ébesztó!) Hihetetlen édes. De összességében elképesztően cuki, ahogyan egyre többet – most már mondatokban – beszél. Mindenkit levesz a lábáról.
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
