vaspill 134

♥ Sikerült várakozásaimon felül teljesítenem a félmaraton váltót a vasárnapi WizzAir Félmaratonon! 😀 A 9,5 km-t meglepően gyorsan abszolváltam – vagy legalábbis úgy tűnt, hogy gyorsan megérkeztem a célhoz.

♥ Barátnőmmel elsőrangú csapatot alkottunk – az első etapot szuper tempóban teljesítette, így nekem már könnyebb dolgom volt, de ettől függetlenül beleadtam apait-anyait. Az előre elkészített futózene válogatás nagyon sokat segített abban, hogy tartsam az iramot, de természetesen a szurkolók lelkes éljenzése mindennél többet ért.

♥ 1 km-rel a cél előtt Férj és két kisfiam várta, hogy Anya végre feltűnjön az óriási futó tömegben. Az elejétől kezdve ez lebegett a szemem előtt – mikor a Hősök teréhez értem, már semmi más nem érdekelt, csak hogy viszonylagosan jó tempó mellett megtaláljam őket. 🙂 Miután kiszúrtam őket, újult energiával vetettem magam az utolsó párszáz méterre.

♥ Második Törpilla-mentes esténk/napunk, mióta a kisbaba megszületett. Hirtelen úgy éreztem, hogy mindenre van időm: házimunkára, olvasásra, rendrakásra, bevásárlásra – és még egy filmet is sikerült este megnéznünk a tévében 🙂 Külön bónusz: forró fürdő Férjjel, amiben már ki tudja mióta nem volt részünk ♥

♥ Fantasztikus szeptemberi időjárás – amikor hétágra süt a nap, és azt kívánod, hogy bárcsak mindig ilyen lenne az idő: akkor talán soha nem lenne rossz kedved.

♥ Volt kolléganőm látogatása kislányával, aki pont annyi idős, mint Kismanó. Szuper volt egy jót beszélgetni (erre pontosan egy éve került utoljára sor), teázni/kávézni és muffinozni 🙂 (Wales-i sajtos muffint készítettem, ami csodásan illatozik, mikor az ember kiveszi a sütőből…)

♥ Rendberakni anyukámmal a pincét, ahol már borzasztó állapotok uralkodtak. Most minden egyes alkalommal, mikor lemegyek, jó érzés tölt el. Jaj, nagyon hálás vagyok neki a segítségéért!

♥ A fiúk első idei karate edzései – ilyenkor mindig olyan büszke vagyok rájuk!! (Külön ajándék: mialatt edzenek, én gyorsan visszaülök a kocsiba, és telefonon ügyet intézek vagy regényt olvasok. Nem igazán lenne értelme elmennem arra a kb. 45 percre…)

♥ Lassan elkészülnek a múlt héten fotózott csodálatos családi képeink, melyeket fotós ismerősünk készített. Már alig várom, hogy megkapjam a végső verziókat, ugyanis jó pár varázslatos hangulatú képet készített rólam (külön a blogra), és persze készültek elbűvölően gyönyörű képek Törpilláról is. ♥

♥ Jót mosolyogni gyermekeim viccesebbnél viccesebb megjegyzésein. Mint például mikor arra a kérdésre, hogy miként süllyedt el a Titanic, Kismanó rávágja, hogy “Nekiment…egy jégkockának!”. Vagy mikor Nagymanó azt mondja, hogy “Ez a matrica nagyon különleges, meteorfénye van.” Később jöttem rá, hogy metálfényre gondolt… 😀

Neked mi tette boldoggá a hetedet?

Oszd meg Te is a boldogságot!
Share on Facebook0Pin on Pinterest0Tweet about this on TwitterShare on Google+0Email this to someone

“VasárnaPillanatok #134: Páratlan páros” - 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*