Miről írnék a Föld napján, ha nem a környezetvédelemről? Nemcsak mert aktuális vagy mert illik vagy mert ez a megfelelő téma. Hanem mert muszáj.
Napi szinten törekszem arra, hogy környezettudatos háztartást vezessek, és persze megpróbáljam a fogyasztói döntéseimet is eszerint meghozni.
De ez nagyon sokszor nem is olyan egyszerű. Annak ellenére, hogy úgy érzem, az „átlaghoz magyarhoz” képest többet teszek a környezetvédelemért, tudom, hogy mégsem eleget.
Ahhoz képest biztosan nem, hogy milyen sokat lehetne még tenni! Éppen ezért minden évben, mikor elérkezik a Föld napja, bűntudat fog el.
Hiszen az „öko szemlélet” nem csak arról szól, hogy környezetbarát tisztítószereket használjunk, spóroljunk az energiával és a vízzel, no meg szelektíven gyűjtsük a szemetet.
A környezettudatosság valósággal behálózza az egész életünket.
Onnantól kezdve, hogy kikelünk az ágyból, feltekerjük a fűtést, megfőzzük azt a kávét vagy teát (vajon honnan származik, mennyire vegyszerezett, fair trade a forrása?), megcsináljuk a vákuumcsomagolt sajtból és sonkából a szendvicset.
Aztán a napok folyamán csak gyűlnek és gyűlnek a kérdések.
Milyen növényeket telepítünk a kertben? Vajon nagyon vízigényesek a mi klímánkhoz képest? Hova utazunk és hogyan? Hol szállunk meg? A nyári forróságban kapcsolunk légkondit? Ha igen, akkor mennyit? Milyen ételeket készítünk el? Szezonális alapanyagokból főzünk vagy „egzotikus” finomságokból? Mibe csomagoljuk az uzsonnát? Milyen és mennyi ruhát vagy használati tárgyat, elektromos kütyüt veszünk magunknak? Mennyi húst fogyasztunk? Mekkora autót tartunk fent? Mennyit pöfögünk a csúcsforgalomban? Palackozott vizet vásárolunk kartonszámra vagy inkább vízszűrőt használunk? Öko kozmetikumokat vagy „vegyszereket” kenünk magunkra? Miből épül a házunk, mivel szigetelünk és festünk?
A kérdések száma végtelen. Egyáltalán nem tiszta a lelkiismeretem, ha megpróbálok rájuk válaszolni.
Inkább frusztrál, ha végiggondolom, hogy mennyit tehetnék még a környezet és a Föld megóvása érdekében, és mégsem teszem.
Használhatnék csak és kizárólag természetes alapanyagokkal csomagolt és alapanyagokból készült kozmetikumokat, parfüm helyett pedig virágvizet.
Nem mondom, hogy nem fontos a termékek minősége és eredete, de szenvedélyesen rajongok a különféle kencékért és illatokért, színekért és textúrákért. A parfümömről sem szívesen mondanék le.
Vásárolhatnék kizárólag piacon, őstermelőktől, ahová műanyag dobozt vinnék magammal, amibe az élelmiszer belekerül (a zsugorfólia, papír-fólia és egyéb környezetszennyező megoldások helyett).
Megpróbálkoztam az első gyereknél a mosható pelenkával, igazán hittem is benne, kipróbáltam vagy tíz márkát, mégsem jött be igazán. A második gyereknél nagy bűntudat árán, de már a mosható pelenkák felé sem néztem (örültem, ha egy kisgyerek és egy csecsemő egyéb szükségleteit elláttam, el sem tudtam képzelni, hogy mindkettőjük után több kiló pelust mossak – meg persze a „balesetek” száma is sokkal több volt, mint az eldobható pelenkák esetén).
Igyekszem a lehető legtöbb szezonális alapanyagot felhasználni, mégsem tudok ellenállni egy jó kis egzotikus gyümölcssalátának vagy egy indiai, esetleg mexikói receptnek, amihez igenis kellenek messzi tájakról exportált zöldségek, gyümölcsök, fűszerek.
Nem vásárolok kizárólag biopamutból készült ruhákat, vagy természetes anyagokból készült tárgyakat.
Előfordul, hogy ki kell dobni az ételmaradékot, még akkor is, ha ilyenkor összeszorul a szívem.
Még folytathatnám a „bűnlajstromom” elég sokáig. (Egyébként lelkiismereti szempontból az a több ezer eldobható, soha le nem bomló pelenka áll az első helyen, még akkor is, ha elég sok öko pelenkát használunk, ami elvileg lebomlik.)
Akkor most honnan nézzem ezt a kérdést? Legyen a pohár félig tele vagy félig üres? Azt vegyem figyelembe, hogy mit teszek a környezetért, vagy hogy mit nem?
Egyáltalán mi az a mértékű környezettudatosság, amivel elégedettnek kellene lennem?
És ha én mindent megteszek, az természetesen még mindig nem elegendő, hiszen attól mások még ugyanúgy öntik a hipót a lefolyóba, dobják ki az elemet a szemétbe, vagy égetnek el mindent orrba-szájba.
Amikor a gondolataim ilyen fordulatot vesznek, akkor a következő pozitív gondolatok illetve praktikák rántanak ki a lehangolt „világvége” hangulatból:
1. „Először magadban kell létrehozni a változást, melyet másoktól követelsz.” (Mahatma Gandhi) Magyarul akkor várhatom el másoktól, hogy vigyázzanak a Földre, ha én is megteszem, ami tőlem telik. Pipa.
2. „Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” (Teréz anya) Azaz sokszor érzed azt, hogy semmi értelme jót tenned, ha olyan sok ember tesz rosszat. De ez nem igaz. Sok kicsi sokra megy! Pipa.
3. Kultúrsokk stop. Nem nézek különféle állatfajok kipusztulásáról, a globális felmelegedésről, a Föld pusztulásáról vagy ökológiai katasztrófákról készült dokumentumfilmeket. Egyszerűen azért nem, mert borzasztóan megviselnek – így is nagyon aggódom már a gyermekeim és az ő gyermekeik jövőjéért. Ezt az energiát inkább abba fektetem, hogy én magam tegyek a környezetemért.
4. Nézd a dolgok jó oldalát. Amikor elégedetlen vagyok, akkor arra koncentrálok, hogy mi az, amit teszek a Föld tisztaságáért és épségéért.
5. Megpróbálom a gyerekeket is minél inkább a zöld gondolatok jegyében nevelni. Növény- és állatszeretetre, tudatos vásárlásra, takarékosságra, egészséges életmódra. Ez valamelyest nyugalommal tölt el, főként, mikor látom „munkám gyümölcsét”. Mikor már mondják, hogy melyik palackot hova kell dobni, vagy mikor Nagymanó okosan megjegyzi Kismanónak, hogy ne húzza le többször a vécét, mert pazarolja az ivóvizet. 🙂
6. Konstruktív gondolatok gyűjtögetése. Tehát nem arról olvasok, és nem abba merülök bele, hogy mi mennyire káros, hogy melyik ország mennyire szennyezi a környezetet, stb. Persze nem érdemes struccpolitikát folytatni, de hiszem, hogy a pozitív megközelítés a kulcsa mindennek. Hanem inkább olyan tippeket, olyan oldalakat keresek a neten, melyek egyre gazdagabbá teszik az „öko-repertoáromat”. Jól jöhet ilyen szempontból nemcsak a Google, hanem a Pinterest is.
Te elégedett vagy azzal, amit a Földért teszel? Nem gondolod, hogy tehetnél még többet? Hiszel abban, hogy először Neked kell változtatnod vagy úgy gondolod, hogy a környezetvédelemmel „törődjenek mások”?
Végezetül jöjjön egy idézet Jose Rodrigues dos Santos tollából:
„Máskor meg azt gondolom, hogy mindannyian egy küldetéssel jövünk a világra, mindannyian betöltünk egy szerepet, mindannyian részei vagyunk egy nagy rendszernek. Talán csak icipici ez a küldetés, de ha jól meggondoljuk, lehet, hogy egy ilyen icipici dolog is kulcsfontosságú morzsája a nagy kozmikus tortának. Aprócska pillangók vagyunk, amelyek gyenge szárnycsapásai talán mégis távoli viharokat képesek támasztani az univerzumban.„
Fotók forrásai sorrendben: coloribus.com, picturespool.blogspot.hu, eco-friendlydigest.com, mirrorpieces.com
“Gondolatok a zöld lelkiismeret napján” - 2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Nekem is nagyon fontos a környezetvédelem, én is szeretnék többet tenni. Budapesten nagyon pozitív változás, hogy megjelentek a szelektív kukák, és (egyenlőre) ingyen űrítik. De az például bosszant, hogy a műanyag palackot nem nyomják össze, ezért gyakan látom, hogy már nem fér be a szelektív kukába, ezért inkább beledobják a háztartási szemét közé. Itt Budán, ahol elég sok a zöld növény, látom, hogy mennyire nem becsülik a fákat, hagyják kipusztulni, ki tudja ültetnek-e helyébe másikat, ha igen, az mikor nő meg stb., stb. De az nagy igazság, hogy mindenki söpörjön a saját háza táján ….! Ez rám is vonatkozik!
Egyetértek! A környezetvédelem tényleg nagyon fontos! Én is örülök, az előző hozzászólóhoz hasonlóan, hogy létrejött ez a „szelektív kuka” rendszer! A vízzel is spórolni kéne, ahogy Nagymanó mondja 🙂