Boldogságterv #41: Mondj nemet!

2014. január 21.

no_post-itAz embernek – akár tetszik, akár nem – vannak olyan helyzetek az életében, mikor tudnia kell nemet mondani. Ez azonban nem mindig könnyű! Sőt, vannak olyanok, akiknek ez kifejezetten nehézséget, stresszt jelent.

Velem is gyakran elszalad a ló, és olyan dolgokra is igent mondok, amit zsigerből elutasítok belülről. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, és rájönni arra, hogy mi az, ami még „belefér”, amit megtehetünk, mert időnk /energiánk /anyagi helyzetünk /értékrendünk lehetővé teszi.

Nagyon sok érzés kavarog bennem, mikor azt próbálom eldönteni, igent vagy nemet mondjak egy kérésre. Bűntudat, hogy a másik megharagszik rám, félelem attól, hogy nem úgy tudom megoldani a feladatot ahogy szeretném, szorongás, hogy ezzel nem lesz elég időm más feladatok teljesítésére, és még sorolhatnám.

Hogyan tudnál anélkül nemet mondani, hogy ezek a rossz érzések felmerüljenek benned?

Erre keresek választ a mai bejegyzésben, és ebben egy nagyon szuper könyv, az „Asszertivitás”* van a segítségemre. A bejegyzés hosszára való tekintettel most nem térnék ki az asszertív viselkedésre, mint a boldogság kulcsára, de szeretnék majd írni róla a közeljövőben. 🙂

Lássunk egy nagyon általános példát. Barátod/barátnőd rossz passzban van, és szombati moziba hív, hogy kicsit felviduljon. Te már elígérkeztél egy családi programra, amit nagyon fontosnak tartasz. Ebben az esetben hogyan reagálsz?

Íme, az alábbi öt lépéses módszer, mellyel könnyebben tudod kezelni a kellemetlen helyzeteket.

1. Érzéseid felismerése

Először is tisztában kell lenned a valódi érzéseiddel. Próbáld meghatározni, az adott helyzetben hogyan érzed magad. Ne nyomd el magadban, amit a szíved súg! Segítenél a barátodnak, de a családod sem akarod cserben hagyni? Bosszúsnak érzed magad, hogy már megint választás elé állítottak? Nem akarod a másikat megbántani, de ez már nem az első ilyen alkalom? Frusztrált vagy?

say no2. Egyértelmű, egyenes közlésmód

A legfontosabb, hogy tisztán és érthetően adj választ a másiknak, mindennemű köntörfalazás nélkül. A legbecsületesebb út az egyenes közlésmód.

Ezzel a stratégiával nem rabolod a másik idejét, mert rögtön tisztába jön azzal, hogy mit is szeretnél. Nem történik félreértés, nem kell a másik félnek találgatnia.

Hagyd az egyenes válasz alól való kibújást, állj a sarkadra és légy őszinte!

Például kezdd azzal, hogy „Sajnálom, de nem tudok menni, mert a nagymamám születésnapját ünnepeljük.” vagy „Attól tartok, hogy nem megy, mert a nagyi szülinapját ünnepeljük aznap.”, de ne kérj bocsánatot százszor. Egyszer bőven elég.

Elég, ha akár egyetlen okot adsz arra, hogy miért nem tudsz a kérdésnek eleget tenni. „Ne haragudj, de nem érek rá, mert a nagymamám szülinapját ünnepeljük, meg egyébként is totál kivagyok a fáradtságtól, és még azt is megígértem a tesómnak, hogy segítek neki a költözködésben.” Ilyenkor felmerülhet a másikban a gyanú, hogy csak kifogásokat keresel. Próbálj meg felhagyni a hosszadalmas magyarázkodással. Vedd tudomásul a másik ember álláspontját, de Te is ragaszkodj az elhatározásodhoz.

Ha viszont úgy gondolod, röviden beszélhetsz az érzéseidről, pl. „Szomorú/csalódott/bosszús/ideges/ vagyok, mert…”, így a másik megtudja, hogy mit érzel.

Amennyiben nem vagy biztos abban, hogy mit is kéne válaszolnod, akkor kérj gondolkodási időt. Mondd azt, hogy „Még nem tudom. Visszatérhetnénk rá később?” vagy „Nem vagyok biztos benne hogy megoldható, szeretnék kérni egy kis gondolkodási időt.” Még mindig jobb felvállalni, hogy nem vagy biztos magadban, mint utólag a falba verni a fejed, hogy rossz döntést hoztál!

3. Aktív hallgatás

Miután elmondtad, hogy mi az, amit nem szeretnél, figyelmesen végig kell hallgatnod partnered reakcióját. Próbálj elvonatkoztatni a saját érzéseidtől, ne képzelj bele felesleges tartalmat a másik mondanivalójába. Nem muszáj egyetértened vele, de arról győződj meg, hogy megértetted, mi az, amit a másik mondani akar.

marionett4. Egyezkedés és/vagy ragaszkodás az elképzelésedhez

Van egy olyan módszer, amellyel egyszerre igent is nemet is mondhatsz. Ez pedig az egyezkedés. Ilyenkor saját határaiddal kell tisztában lenned, azaz hogy mi az a végső pont, ameddig hajlandó vagy elmenni.

A határok azért fontosak, mert támogatnak az önbecsülésben és az önmagadra való odafigyelésben. Ez határozza meg azt is, hogy például milyen bánásmódot engedsz meg magaddal szemben.

Ha nem elég egyértelműek vagy túl rugalmasak a határaid, akkor mások könnyen kihasználhatnak vagy befolyásolhatnak. Ha azonban Neked konkrétan kiszabott határaid vannak, akkor sokkal könnyebben is tudsz nemet mondani azokra a dolgokra és emberekre, amelyek illetve akik elszívják az energiádat.

Ha nemet mondasz egy kérésre, de felajánlasz valami olyasmit a másiknak, ami Neked is vállalható, és neki is előnyös, akkor győztes-győztes végeredményről van szó.

Ahhoz viszont, hogy egy ilyen pozitív eredményt kapj, mindenképp elengedhetetlen, hogy kijelöld magadban azt a bizonyos pontot, amin túl nem szeretnél elkötelezettséget vállalni. Ehhez menet közben is ragaszkodj!

Ebben az esetben például elhatározhatod, hogy mindenképp elmész a szombati családi programra, de vasárnap ráérsz a mozira. Ezzel a megoldással mindketten nyertek, ugyanakkor ha a barátnőd csak szombaton ér rá, ne hagyd magad meggyőzni az ellenkezőjéről.

Ha viszont egyáltalán nem bocsátkozol kompromisszumokba (vagy a helyzet nem teszi lehetővé), akkor szíved-jogod, hogy így cselekedj. Lehet, hogy mások konoknak vagy önfejűnek tartanak majd, de gondolj arra, hogy mindenkinek úgysem tudsz megfelelni!

no25. Vállad a következményeket!

Ami nagyon fontos, hogy bárhogyan is döntesz, mindig előre készülj föl arra, hogy vállalnod kell a következményeket. De még mindig jobb a következményeket vállalni, mint nem dönteni vagy a rossz döntés után megbánni, hogy megint hagytuk magunkat csőbe húzni.

Amennyiben kitartasz az elhatározásod mellett, a másik fél méregbe gurulhat, megsértődhet, esetleg keményebb eszközhöz, az érzelmi zsaroláshoz fordulhat. Az teljesen személy- és helyzetfüggő, hogy éppen milyen reakciót vált ki a másikból, ha nemet mondanak neki.

Ilyenkor fogadd el a reakcióját, próbálj nyugodt maradni, és törődj bele, hogy őt nem tudod megváltoztatni. Az ő reakciójáért nem vagy felelős, csakis saját magadért.

Ne engedd, hogy a bűntudat vezéreljen! Ha úgy érzed, hogy muszáj igent mondanod, miközben inkább nemet szeretnél mondani, akkor csak időlegesen úszod meg a kellemetlenségeket. Később még több problémát generálsz a viselkedéseddel. Mások úgy érzik majd, hogy bármit kérhetnek, Te úgyis megteszed.

Próbálj az érzéseid mélyére látni, és tedd föl magadnak a kérdést: “Miért érzem magam bűnösnek?”. Talán úgy érzed, hogy felelős vagy a másik közérzetéért vagy állapotáért?

Amennyiben sikerül elfogadnod, hogy nem vagy felelős mások vágyainak teljesítéséért, akkor nem érzel majd bűntudatot, mikor nemet mondasz.

Ez persze így írásban nagyon könnyedén hangzik, a valóságban sokkal nehezebb, és az embernek gyakorolnia kell az asszertív NEM-et, amíg eljut odáig, hogy pontosan tudja, egy-egy helyzetben hogyan reagáljon megfelelően. 😉

Neked nehezedre esik nemet mondani?

*Bejegyzéshez felhasznált forrás: Sue Hadfield-Gill Hasson: Asszertivitás – Hogyan érvényesítsük sikeresen az érdekeinket? (Scolar)

Fotók forrásai sorrendben: jackcanfield.com, rayhigdon.com, estrangedfamilies.wordpress.com, vividlife.me

Oszd meg Te is a boldogságot!

    7 hozzászólás

    1. Nagyon jó ez a téma, mert én is gyakran kűzdök ezzel a problémával. A döntésig való út leírása is jó tanácsokat ad. Nekem van még egy plusz szempontom, amikor mérlegelek: kinek van nagyobb igénye/szüksége az “igenemre”. Azaz ha két program között kell választanom, ki az akit kevésbé visel meg az elutasítás. Gyakran ez a fő vezérelv amit követek a végső döntésnél.

      • Igen, ez is egy jó szempont! Amikor befejeztem a bejegyzést, akkor még rengeteg dolog futott át az agyamon a témával kapcsolatban. Hogy mennyi kivétel van, meg mennyi olyan eset, amire nehéz ezeket az elveket vonatkoztatni. De nagy általánosságban valóban jók ezek a lépések.

        • 🙂 Még ma is azon filóztam, hogy jó döntés volt-e. Aztán az jutott eszembe, hogy vajon csak én élem meg “tragédiaként”, hogy nem írok minden nap? Lehet, hogy az olvasóknak nem olyan nagy változás? Ebből látszik, hogy néha nehéz még egy olyan szokásról is leszokni, ami egyébként régebben nehézséget okozott számunkra! (Jó, persze örömöt is, de azért bevallom őszintén, hogy sokszor írtam késő este, mikor már nagyon fáradt voltam, mert nem akartam, hogy csalódottak legyenek a bejegyzést keresők…)

    2. Kedves Anni!

      Byron Katie Tiszta Kommunikáció módszere jutott eszembe a bejegyzésedről, ahol ha nemet akarok mondani, Katie a következő mondatot javasolja: “Értem, amit kérsz/mondasz és nem”
      Ennyi. Szerinte a szokásos DE helyetti ÉS az együttműködésemről biztosítja a másik embert, miközben látszik az ÉN egyértelmű döntésem.
      Tehát hozzád, ill az asszertív módszerhez hasonlóan itt is a nyugodt, indulat+bűntudatmentes hangvétel a fontos és annak a tudatosítása, h. ha NEKI igent mondok, pedig nagyon nem szeretnék, akkor MAGAMNAK meg nemet mondok:(
      És könnyen lehet, h. úgyis leverem az illetőn ezt később, hisz nem jó szívvel és jó érzéssel teszem meg, amit kért. Tehát mindenki akkor jár jól, ha nem egy magamra erőltetett IGEN-nel operálok.
      A mindennapokban ez azért nekem se ilyen egyszerű ám, van azért, h. sikerül.:)

      • Szia! Igen, nagyon sokszor van az embernek utólag az az érzése, hogy mikor valakinek igent mond, akkor közben saját magát sorolja hátrébb. Ennek ellenére nekem az asszertív megközelítésmód azért szimpatikus, mert valahogy nekem olyan neutrálisabb, és kevésbé bántó, mint a Tiszta kommunikációs. Szerintem sokkal több ember húzná fel az orrát az ő módszerén, meg kevésbé érzem diplomatikusnak (és én mindig attól tartok, hogy valakit megbántok). Ugyanakkor abban az esetben, ha valaki nagyon nyomul, és nem fogja az adást első körben, akkor az ember automatikusan ezt az utat választja, nem? Én legalábbis ezt vettem észre magamon. Ilyenkor keményebb eszközökhöz folyamodom, és egyszerűen csak határozottan elutasítom az illetőt.

    3. Kedves Mindenki,

      Azért nem mindig lehet nemet mondani. Sajnos pont a legfontosabb helyen, a munkahelyen nem lehet. Én azonban a terapeutám javaslatára megtettem. Két nem után behívatott a főnök, és közölte, hogy ha ezt még egyszer meg merem tenni, ki vagyok rúgva. Aztán ideg összeroppanást kaptam, majd bepereltem a céget, de ez már egy másik történet… ;-]

      • Szia Nori! Teljesen igazad van, rengeteg olyan helyzet van az életben, amikor egyszerűen nem lehet nemet mondani! Szerintem az a gond, amikor az ember nagy általánosságban nem képes arra, hogy nemet mondjon. Egyébként én ismerek olyat, aki idegösszeroppanás közeli állapotba került, mert nem mert nemet mondani a munkahelyén. 🙁 ő viszont akkor omlott volna össze, ha ezt folytatja. Szerencsére időben kilépett, és így “megmenekült”. Örülök, hogy túl vagy a nehezén!

    Hozzászólok

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    *

    Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információk...

    Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

    Bezár