Mielőtt még bármibe is belefognék az ősz – számomra – legélvezetesebb ünnepével kapcsolatban, szeretnék rögtön egy kitérőt tenni.
Tudom, hogy ma a 37-ik boldogságtervről kéne írogatnom, de úgy döntöttem, hogy nem teszem. Nem arról van szó, hogy „kiürültem”.
Éppen csak úgy érzem, egy kicsit arra is kéne koncentrálnom, hogy a többi fogadalmat betartsam. Ami nem kis feladat!!
Továbbá ezen a héten állandóan a Halloween és a halottak napja körül forognak a gondolataim, így elég nehéz bármi másról írnom.
Most, hogy így megmagyaráztam a bizonyítványom, nyugodt szívvel foghatok a mai „mondani írnivalómhoz”. 🙂
Az még nem kristályosodott ki számomra, hogy ezzel a bejegyzéssel a célom a magyarázkodás, vagy az inspiráció. Azt hiszem, talán mindkettő. 😉
Sokan ugyanis leszólják a Halloween-t, mondván, hogy semmi köze a magyar szokásokhoz, már megint itt egy elüzletiesedett angolszász marhaság, meg egyáltalán, mi köze az egésznek a halottak Napjához? Ezután pedig savanyú a szőlő alapon irigykedve figyelik az ünnepre készülőket.
Az biztos, hogy nem fogok történeti fejtegetésekbe bocsátkozni, mert azzal tele a padlás (és persze a Google is, tessék rákeresni!).
Inkább leírom, hogy miért tartom a Halloween-t zseniálisnak, és miért kap az én életemben kiemelt helyet.
Ez az ünnep már gyerekkoromban is hihetetlenül megmozgatta a fantáziám, bár akkor még csak angol vagy amerikai mesekönyvekben vagy rajzfilmekben találkoztam vele (tisztán emlékszem a Teszvesz városos könyvekre, a Garfield képregényekre, vagy a Tapsi Hapsi rajzfilmekre).
Nagyon-nagyon tetszett a Halloween-hez kapcsolódó misztikum, és már akkor arról ábrándoztam, hogy milyen lehet egy Halloween buli, vagy a jelmezes édességgyűjtés, amikor itthon a legtöbben szerintem azt sem tudták, hogy mi az. Persze ez az érzés az iskolai angoltanulással még inkább fokozódott, mindent tudni akartam a miértekkel és hogyanokkal kapcsolatban.
Ez az ünnep egyébként kivétel nélkül minden gyereket vonz. A képlet borzasztóan egyszerű. Mondj egyetlen gyereket, aki nincs oda a rémes jelmezekért és az édességért! Még a félős Nagymanó is arról ábrándozik, hogy milyen jelmezben ijesztget majd bennünket pár nap múlva. 🙂 (A történet édességgyűjtős részéről egyelőre még bölcsen hallgatok, de ami késik, nem múlik…)
Én a mai napig nem tudtam kikerülni az ünnep bűvköre alól, és nagy örömömre az internet térhódításával most már információk és ötletek végtelen sokasága áll a rendelkezésemre a témával kapcsolatban.
Akik azt mondják, hogy ennek semmi köze az itthon ünnepelt halottak napjához, azoknak részben igaza van. De miért is kellene, hogy összehasonlítsuk a kettőt? Miért is kellene választanunk?
Mások szerint az a gond, hogy túl közel van egymáshoz a két dátum (Halloween október 31-én estére esik, mindenszenteket és a halottak napját meg ugye 1-jén illetve 2-án ünnepeljük). Nekem még ez sem okozott gondot soha. Hiszen a legtöbb halloween partit hétvégén tartják, és 31-e aránylag ritkán esik pont péntekre vagy szombatra.
Számomra egyáltalán nem okoz nehézséget, hogy az egyik ünnepet mókás, játékos őrületként, a másikat pedig elmélyült visszaemlékezésként kezeljem. Sőt. Nekem a kettő valahogy kiegészíti és ellensúlyozza egymást.
Ha az október végi boldogságszintemet nézzük, akkor be kell, hogy valljam, a Halloween nagyon sokat lendít a hangulatomon. Ilyenkor már egyre rövidebbek a nappalok, egyre borongósabb az idő, és persze a halottak napjának közeledése sem hat rám túl felemelően.
Fontos, hogy megemlékezzünk azokról, akik már nincsenek velünk, ezt nem vitatom, ugyanakkor az időnek ebben a szakában (talán pont ezért?) hajlamosabb vagyok a búskomorságra. Ilyenkor sokkal gyakrabban tűnődöm saját és szeretteim múlandóságán, az élet és a halál nagy kérdésein.
Nincs mit kertelnem, őszintén kimondom: számomra a Halloween egy boldogságterápia. 🙂 Szerintem a „régiek” is tudták, hogy a nappalok rövidülésével muszáj egy olyan ünnepet kitalálni, ami az embereket jobb kedvre deríti. A Halloween pedig napjainkban pontosan erről szól.
Nem sokkal Nagymanó születése után döntöttem úgy, hogy minden évben Halloween partit rendezek a családom apraja nagyjának, márpedig nem is akármilyet!
Ilyenkor díszítek, tököt faragok, sütök-főzök (természetesen mindent a Halloween szellemében), és persze a bulira be is öltözünk. Az első évben még nem volt olyan sok jelmezes, de mostanra már a legtöbb családtag kitalál valami „szellemeset”.
A gyerekek pedig egyszerűen imádják ezt a kísérteties családi jelmezbálra hasonlító bulit, majdnem annyira várják, mint a Mikulás érkezését. (Néha az a benyomásom, hogy a felnőttek is ugyanilyen örömmel várják a partit, ha nem még nagyobb örömmel.)
Ha rám hallgatsz, Te is kihasználod az alkalmat, és erre a napra (vagy egy pár hétre?!) Te is gyerek leszel megint. Szerintem megéri! 🙂
Te szereted a Halloween-t? Vagy nem? És miért?
Fotók forrásai sorrendben: walleh, annabelle-candy, BBC
“Halloween, az én boldogságterápiám” - 4 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Szia, Anni!
Tetszik a bejegyzés 🙂
„Nekem a kettő valahogy kiegészíti és ellensúlyozza egymást.” – Ezzel teljesen egyetértek.
Nekem a szülinapom van 31-én, és már volt olyan, hogy felrótták, hogy mi az, hogy az 1-jei és 2-ai ünnep előtt partizni és vidámkodni merek. Szerintem is kell emlékezni, de ugyanakkor fontos, hogy az emlékezés ne legyen egyenlő a szomorkodással, hanem inkább a boldog pillanatokra emlékezzünk azokkal kapcsolatban, akik már nem itt vannak.
Köszönöm az írásod 🙂
Nagyon örülök, hogy tetszik! 🙂 Megvallom őszintén, gondolkodtam, hogy megírjam-e a Halloween-nel kapcsolatos érzéseimet, de úgy látszik, megérte! 😉 Mi az, hogy nem bulizhatsz a szülinapodon? Ha egyszer 31-én van… Szerintem nagyon vicces lehet, hogy összekötheted a szülinapozást a Halloween-nel. Arról nem beszélve, hogy ha egyszer majd én sem leszek ennek a világnak a része, akkor én sem akarom majd, hogy halottak napja előtt mindenki lógassa az orrát. Emlékezzenek rám, azt igen! Mondjuk arról, hogy milyen szuper Halloween partikat rendeztem! 😉
Kijelentem, hogy a Halloween szuper dolog.
Pedig az én gyerekkoromban még csak nem is hallottam róla. De miért baj, hogy nem ősmagyar ünnep. Az anyák napja, meg a gyereknap talán az? Mindent el kell kezdeni egyszer. Szerintem az év 365 napjából olyan kevés az ünnep. Ragadjunk meg minden alkalmat, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból. Mi már nagyon várjuk a Halloweenre, és csodálatos dolog látni a gyerekek izgatott készülődését, (na meg a felnőttekét) 🙂 A halottak napja számomra sokkal inkább az élőkről szól, arról, hogy a szeretteim látják, és tudják, hogy őket sem fogom soha elfelejteni, ha már nem lesznek, ugyanúgy, mint a nagyszüleimet, akiket nagyon-nagyon szerettem.
Kedves Annamari! NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT ÉS JÓ HALLOWEEN-EZÉST KÍVÁNOK NEKED:)
Én is csatlakozom: boldog szülinapot, Annamari! 🙂