Veled is előfordult már, hogy valami negatív esemény meghatározta az egész napi vagy akár heti hangulatodat?
Ilyenkor az ember agya folyamatosan ugyanazon a gondolatkörön kattog, és egyszerűen képtelen kilépni belőle.
Mit csináltam rosszul? Mit rontottam el? Miért ilyen vagy olyan velem XY? Vajon mit gondolnak rólam? Mi lett volna, ha…? Talán, ha azt tettem volna, nem történt volna ez…
Csupa olyan gondolat, melynek egy idő után nincs értelme. De mondhatja ezt az ember saját magának, az elme akkor is vissza-visszatér ugyanahhoz a témához, ami foglalkoztatja.
Ha nem is gondolsz rá, még akkor is sokszor ott van benned tudat alatt. Ilyenkor érzem azt, hogy rosszkedvű vagyok, valami nincs rendben, és gyakran elő is fordul, hogy felteszem magamnak a kérdést (akár hangosan!), hogy „Most pontosan mi is a bajod?!”.
Azután pedig szépen végiggondolom, megfogalmazom magamban, hogy mi a gond. Ezután érveket hozok föl arra, hogy ez miért is nem akkora probléma, mint amilyen nagynak én látom. Hiszen minden relatív!
Példának okáért jelenleg kissé lehangolt vagyok, mert a múlt héten túlerőltettem a lábam, és lesérültem. (Adott távon belül túl gyorsan emeltem a tempós szakasz hosszát.) Próbáltam pihentetni, majd visszatérni a futáshoz, de feléig sem bírtam a távot, megint le kellett állnom.
Nyomoztam az interneten egész hétvégén, hogy pontosan mi is lehet a baj velem (vajon ez medial tibial stress syndrome vagy pedig achilles tendinitis?!). Elég rendesen elkeseredtem, ugyanis egyértelműen jóval több pihenésre, és sokkal türelmesebb fokozatosságra lesz szükség, mint ahogy én gondoltam.
A vicces, hogy pont pár hete olvastam újra a sérülésekről szóló részt a könyvemben, és nyugodt szívvel siklottam át felette, hiszen engem úgysem érint ez a probléma…
Persze micsoda pitiáner probléma is ez! Más örülne, ha le tudná futni azt a 6 kilométert, nem azon „sírna”, hogy nem megy most a 13! Más örülne, ha tudna futni… Más örülne, ha tudna saját lábán járni és sétálni…
Hidd el, nem hülyeség néha elvonatkoztatni, és a „nagy képet” nézni. Ja, és nem az a lényeg itt, hogy másokkal hasonlítsd össze magad, mivel más bőrébe nem bújhatsz, de azt igenis látnod kell, hogy Te is kerülhetsz egyszer hasonló helyzetbe!
Ha most törött lábbal feküdnék, akkor valószínűleg visszasírnám azt az állapotot, mikor egy apró húzódással kellett bajlódnom. De megjegyzem, hogy még akkor sem dőlne össze a világ!
Egyébként tanulmányok szerint azok az emberek, akik hajlamosak a pesszimista gondolkodásmódra, sokkal hajlamosabbak a tépelődésre is. Rossz hangulatúak, mivel állandóan csak a sértéseken, a veszteségeken, a szomorú eseményeken rágódnak.
Más tanulmányok viszont azt bizonyítják, hogy a gondolatelterelés hatásos eszköz. Ha az ember a rosszkedvével foglalkozik, akkor valószínűleg ez az állapot még csak fokozódni fog.
Én elsőként mindig a fönt említett „elemzéses” technikát használom, azaz kiderítem, hogy pontosan mi is a bajom, majd megpróbálom objektív mércével „megmagyarázni”, hogy miért nem olyan nagy tragédia az adott probléma.
Ha viszont ez nem sikerül, vagy olyan komoly az adott gond forrása, hogy még realisztikusan áttekintve sem feldolgozható, akkor az elterelés módszerét használom.
Ilyenkor az első számomra a sport. Futok, tornázom, nyújtok, jógázom, lovaglok, stb. Így kihasználom a sport közben termelődő boldogsághormonok jótékony hatását is. 😉 Amennyiben ez különféle okok (pl. egészségügyi tényezők) miatt nem lehetséges, jönnek az örömet adó egyéb hobbik, szórakozások.
Egy kis sütögetés, kertészkedés, állatsimogatás, kedvenc sorozat nézése, magazinolvasgatás, esetleg valamilyen kreatív foglalatosság, mint pl. rajzolás, festés, scrapbooking… Bármi, ami eltereli az ember gondolatait. Ilyenkor még a takarítás is jobb, mint az, hogy az ember őrlődjön magában! Megjegyzem, a gyerekekkel való játék is pompásan alkalmas arra, hogy kicsit kiverje az ember a fejéből a negatív gondolatokat.
Persze az is sokat segíthet, ha „kibeszéled” a problémát, nem hiába népszerű ez a megoldás. Volt már olyan, hogy Férjjel kb. 10 percben átbeszéltünk egy számomra nyomasztó témát, és utána úgy éreztem, mintha egy óriási szikla gördült volna le a szívemről.
Általában ez a módszer azért is hatásos, mert Te magad sokszor nagyobbnak látod a problémáidat, mint ismerőseid, családtagjaid. Ezért mások szemén keresztül nézve nem is olyan vészes a helyzet… Ettől függetlenül, én megpróbálom elsősorban saját magam megoldani a kisebb problémákat, mert nem szeretem a környezetem terhelni velük.
Szóval ne tépelődj! Ez főként azokra érvényes, akik magukban tartják a negatív érzelmeket, és kevéssé robbanékony természetűek. Vagy olyanokra, akik érzékeny lelkületűek, és minden mondat mögött százszoros tartalmat sejtenek.
Akárhogy is legyen, fogadd meg, hogy mostantól megpróbálod felvenni a harcot a negatív „suttogásokkal”, és elhallgattatod őket a fent említett technikák egyikével.
Neked van egyéb bevált módszered arra, hogyan is szabadulj meg a kellemetlen gondolatoktól?
Fotók forrása sorrendben: ipadwallsdepot.com, womenswords.com, forthhorizons.com
