Ha visszanézek mind a huszonkettő, eddigi boldogságfogadalomra, akkor feltehetem magamnak a kérdést: „Vajon melyik az eddigi legfontosabb?”.
A boldogságtervek tematikája alapvetően Gretchen Rubin Boldogságterv című könyvének sorrendjét követi, még akkor is, ha néha csereberélek, módosítgatok, vagy esetleg hozzáadok új gondolatokat. De ez nem feltétlenül jelent fontossági sorrendet!
Aztán arra a megállapításra jutok, hogy a válasz attól függ, ki számára a legfontosabb? Ugyanis talán nincs két ember, aki egyforma sorrendiségbe helyezné az eddigi 22 „tételt”.
Egy kevésbé világi beállítottságú ember boldogságtervét nézve biztos vagyok benne, hogy a mai fogadalom az első lenne a listán. Hiszen a hitnek óriási az ereje, és a Földön emberek millióit mozgatja, irányítja, sokszor sajnos nemcsak a boldogsághoz, hanem a végzethez vezető úton.
Gretchen Rubin nem volt vallásos, így azt gondolta, hasznos lenne keresnie magának egy szellemi tanítót, akinek példáját követve jobbá válhat, aki útmutatást adhat neki a földi léte során. Olyan kutatásokat talált ugyanis, melyek kimutatták, hogy „a lelki beállítottságú emberek viszonylag boldogabbak, szellemileg és testileg egészségesebbek, jobban tűrik a stresszt, jobb a házasságuk, és tovább élnek.”
Számomra ez egyáltalán nem meglepő. A hit reményt ad, vigaszt nyújt életünk nehéz perceiben, közösséget épít, segít a lelki problémák leküzdésében. Az a véleményem, hogy a hit – amennyiben az igény rá belülről jön, és nem külső kényszerítő tényező eredménye – boldogságot ad az embernek.
Ez a bejegyzés nem arról fog szólni, hogy egy vagy több vallás mellett letegyem a voksot. Mindenki szíve-joga, hogy ezt eldöntse, attól függően, hogy mi az, amit a szíve diktál. Ugyanakkor a fogadalmat érdemes kipróbálni (ha eddig nem tetted). Ugyanis mindenki életében szükség van egy spirituális vezetőre.
Ha népszerű spirituális vezetőt kellene említenem, akkor természetesen először Jézus jutna eszembe. Közvetlenül utána pedig a dalai láma. 🙂
Évekkel ezelőtt egy barátnőmtől születésnapomra Sri Chinmoy „Az életmegvilágosító útitárs (1. rész)” című kis könyvecskéjét kaptam ajándékba. Abban az időben sokszor voltam elkeseredett, néha kicsit elveszett, és rengeteget forgattam a könyvecske lapjait. Még be is jelöltem azokat az idézeteket, melyek közel álltak a szívemhez. Íme, akkori kedvenceim:
„Lelkem gyémántkemény akarata bármikor könnyedén meg tudja rázni a lehetetlenség fáját.”
„Ha legjobb szándékod ellenére hibázol, jusson eszedbe e mantra: „A múlt por.”
„Lazíts, csak lazíts! Lám, legnagyobb megdöbbenésedre súlyos nehézségeid is Veled lazítanak. Úgy érzik, kijár nekik egy kis pihenés.”
„Maradj vidám! Mert semmi romboló át nem hatolhat a vidámság gyémántkemény falán.”
A második mantrát szó szerint leírtam egy post-itre, és kiragasztottam az irodában a monitorra (akkor voltam pályakezdő), ugyanis borzasztóan a szívemre tudtam venni, ha valamit elrontottam (ami egyébként aránylag ritkán fordult elő). Ez a mantra valamelyest nyugalmat adott. Most visszatekintve milyen igaza volt Sri Chinmoynak! Ma már alig emlékszem azokra a munkahelyi gondokra, amik miatt akkor képes voltam zokogni…
Nekem azóta is Sri Chinmoy az egyik nagy szellemi tanítóm, megvettem „Boldogság” című könyvét is, mely véleményem szerint tényleg a boldogság esszenciája. Akkor még nem is tudtam, hogy később pontosan erről szól majd a blogom… 🙂 Rengeteg boldogsággal kapcsolatos gondolata közül találhatsz egy párat az Idézet-tárban is. Sri Chinmoyban az a fantasztikus, hogy mindenkihez szól, gondolatai örökérvényűek. Legyen bármilyen a vallásod, ő akkor is utat talál a lelkedhez.
Azoknak, akik nehezen tudnak azonosulni a spirituális világgal és a vallással, mindenképp érdemes amolyan példakép-féle szellemi tanítót keresniük maguknak. Nem muszáj Assisi Szent Ferencet, Gandhit vagy épp Teréz anyát választanod, példaképed lehet akár egy családtagod (szüleid, nagyszüleid), tanárod, akár egy híres gondolkodó, tudós vagy közéleti személyiség (pl. Winston Churchill, Szentgyörgyi Albert vagy Audrey Hepburn). A lényeg, hogy útmutatást adjon azzal kapcsolatban, hogyan válhatsz jobbá, értékesebbé, és ezáltal persze boldogabbá!
Egyébként éppen azért érdemes életrajzokat olvasni, mert sokszor nemcsak érdekességeket tudunk meg egy-egy csodálatos emberről, hanem rengeteget tanulhatunk is életéből: hogy bizonyos helyzetekben ő mit tett, hogyan élt meg konfliktusokat, tragédiákat, hogyan oldott meg problémákat. Elképzelhető, hogy teljesen véletlenül bukkansz egy életrajz olvasása során saját szellemi tanítódra, mint ahogyan az Gretchen Rubinnal történt, mikor elolvasta Lisieux-i Szent Teréz, az „Egy lélek története” című önvallomását.
Fotók forrásai sorrendben: spiritualityhealth.com, Sri Chinmoy Centre
“Boldogságterv #23: Kövess egy szellemi tanítót!” - 1 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
„A hit reményt ad, vigaszt nyújt életünk nehéz perceiben, közösséget épít, segít a lelki problémák leküzdésében. Az a véleményem, hogy a hit – amennyiben az igény rá belülről jön, és nem külső kényszerítő tényező eredménye – boldogságot ad az embernek.” Egyetértek Veled, Anni!
A hit szerintem megnyugvást és békét is ad! Az én kedvenc idézetem a Bibliából: “Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek”. (Mt 7: 7) Biztos, hogy a hittel élő embernek könnyebb az élete és ahogy Te is írtad, mindegy, hogy Jézusban, a dalai lámában vagy más tanítokban hisz. Fontos, hogy megtaláljuk magunkat és a gondolatainkat valakiben vagy egy vallásban.