Minden héten új salátareceptet próbálok ki ebben az évben. Mi lehetne ennél könnyebb fogadalom? Elviekben. Ha jobban belegondolok, azért ez nem is olyan egyszerű – főként, hogy a tervem részét képzi az is, hogy mindezt dokumentálom itt a blogon (ami plusz időt igényel). De most már késő bánat – az ígéret ugyanis nemcsak, hogy szép szó, hanem meg is kéne tartani! 😉
Alapvetően egyébként két dolog van, ami megnehezíti a dolgomat – na, nem a kifogásokat keresem, dehogy!
Először is a saláták 80%-át csak én eszem meg kis családunkban, így vagy ebédre kell megcsinálnom magamnak, mikor egyedül vagyok itthon Tökmaggal, vagy megeszem este, de akkor egyéb vacsora feltálalásáról is gondoskodnom kell a családnak (egyébként ezen a téren nagyon sokat segít nekünk Férj anyukája, úgyhogy nagyon jó dolgunk van).
Másodsorban pedig azon főzőcskézők táborába tartozom, akik az utolsó pillanatban döntenek úgy, hogy mi az, amit el szeretnének készíteni. A hozzávalók fele pedig természetes, hogy nem áll otthon rendelkezésre! Valahogy ahhoz soha nem fűlik a fogam, ami itthon van a hűtőben…
Épp ezért úgy döntöttem, hogy az első saláta valami olyan lesz, ami kiküszöböli a legtöbb kifogást, tehát:
1. Egyszerű.
2. Tartalmazza a legkedvesebb salátafélémet, a rukkolát (extra motivációként).
3. Olyan hozzávalókból áll, ami itthon is megtalálható (és ráadásul már egy ideje áll a hűtő polcain).
Ezért esett a választásom a gránátalmás-kéksajtos-pisztáciás rukkola salátára. Az a vicces, hogy ez a megnevezés nagyjából mindent takar is, ami kell a salinkhoz.
Megvettem a zöldségesnél a friss rukkolát, jó alaposan megmostam. (Soha nem felejtem, amikor egy étteremben a rukkola salátámmal együtt szó szerint egy kanálnyi földdarabot vettem a számba!! Azóta kétszer is átmosom, kivéve, persze ha garantáltan előmosott levelekről van szó.)
Elővettem a hűtőből a karácsony óta ott dekkoló jókora gránátalmát. Elnézést, de ki kell térnem egy kicsit a gránátalmára, amiről ma már mindenki tudja, hogy igazi „power food”, azaz tele van vitaminnal és antioxidánssal, tehát kiemelkedően egészséges.
De nemcsak hogy egészséges, hanem valami gyönyörűséges is. Rubintvörös csillogása mindig megannyi kis drágakőre emlékeztet. Az íze pedig friss, fanyar, mégis mézédes (ha igazán jó, érett gránátalmát talál az ember). Szóval karácsonyról maradt, mert gránátalmás pavlovát akartam csinálni, de végül más lett helyette idő hiányában a desszert.
Miután megmostam és ketté vágtam a gyümölcsöt egy jó éles késsel (vigyázat, a most következő „véres” művelethez kötény szükségeltetik!), egy nagy tál fölött kivertem a gránátalma magokat egy jókora fakanállal a héjból. Ilyenkor ajánlatos valaki olyanra gondolni, aki megérdemelné, hogy elnáspángold egy fakanállal, és így lesz a legtökéletesebb az összhatás. 😉 Valódi terápiás főzés, nem vitás! Szóval miután kicsapkodtam mindkét félből nagyjából a magokat, egy jó nagy maroknyival megszórtam a tálba készített, kicentrifugázott rukkolalevél halmomat.
A jó ideje ugyancsak a hűtőben árválkodó kék sajtot (melynek láttán a gyerekek az orrukat befogva kifutnak a konyhából – pedig ááááá, nem is büdös!), egészen apró darabkákra cincáltam, és megszórtam vele a salátát. Kb. ebből is egy maroknyit szórtam bele.
Végül elővettem a natúr, hámozott pisztáciát, amit még süteménysütéshez vettem, de maradt belőle egy adag, és abból is szórtam egy maroknyit a salátára. Legrosszabb esetben lehet helyettesíteni sózott pisztáciával vagy akár egyéb olajos magvakkal, pl. natúr kesudióval is.
Ezután elkészítettem a végtelenül egyszerű öntetet. Két nagy löttyintésnyi extra szűz olívaolajat keverj össze egy nagy evőkanál gránátalma lével (ez vagy az „ütögetés” melléktermékeként keletkezik, vagy egyszerűen összenyomod a fél gránátalmát, mint egy citromot, és szépen kicsordogál a pohárba) és egy kis balzsamecettel, majd sózd és borsozd ízlés szerint. Ez az öntet menjen a salátára, és jól keverd össze az egészet.
Ugye, milyen egyszerű? Ugyanakkor nagyon-nagyon finom – a pisztácián kívül minden összetevőnek elég karakteres íze van – szuperül kiegészítik egymást. Egyedül arra kell figyelned, hogy a pisztácia és a gránátalma hajlamos a tányér aljára telepedni, így időnként látogass a villáddal arra felé is, ha nem csak úgy magában akarod eszegetni a rukkolát! 🙂
Bevallom őszintén, hogy ezután az egy marék gránátalma után én vérszemet kaptam. És miután Férjet előzékenyen megkérdeztem, hogy kér-e belőle, a nemleges válasz elhangzása után már kanalaztam is a számba a maradékot! Besütött a nap az ablakon, és pont megvilágította ezeket a csillogó, édes szemeket. Legszívesebben azt is lefotóztam volna, hogyan tömöm a számba, de győzött a mohóság (azt hiszem a várandós és szoptatós anyukák tudják, hogy pontosan miről is beszélek), és mindet felfaltam. 😀
Remélem kedvet kaptál Te is ehhez a nem hétköznapi, mégis nagyon ízletes és egyszerű salátához. A hozzávalók mennyiségeit kombináld kedved szerint, ugyanis embere válogatja, hogy a sajtból, a gyümölcsből vagy a magból kíván többet látni a tányérján (én mindenből!).
Kiváló előételnek vagy egy szelet natúr grillezett csirkemellel főételnek is tökéletes (én így fogyasztottam).
A receptet inspirálta: skinnytaste.com
“Gránátalmás-kéksajtos rukkola saláta” - 3 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Kedves Anni!
Régóta vagyok lelkes olvasója a blogodnak, nagyon inspiráló, látszik rajta, hogy valóban szívből csinálod 🙂 Sok örömet és sikert hozzá továbbra is! Ez a recept is nagyon ínycsiklandónak tűnik. Egy praktikus kérdésem lenne: natúr pisztáciához hol jutottál hozzá?? Én egyszer a fél világot bejártam érte, mert pisztáciatortát szerettem volna sütni. Mindenhol csak sózott volt 🙁 Sokat segítenél ha elárulnád a titkot 🙂 Köszi: Kati
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik!
A pisztácia mizériától én is szenvedek – ehhez az adaghoz egy barcelonai piacon jutottam…! De nemrég rákerestem a neten, és észrevettem, hogy számos biotermékeket illetve főzéshez szükséges specialitásokat árusító online boltban lehet kapni. Ahol általában még lenni szokott, az a Culinaris, nekik van üzletük Budán és Pesten is. De véleményem szerint a legpraktikusabb, ha beírod a Google-ba, hogy „natúr pisztácia”, és válogatsz a keresési eredmények között…
Sajna, én is az utolsó pillanatban döntők táborába tatozom, bár ez néha kiváló receptek születését segíti elő. Most van itthon a salátához minden hozzávaló, kivéve a rukkolát. Holnap biztosan megveszem, és megcsinálom ezt az isteni salátát!