Az én saját aranyszabály listámon ez a „Ne panaszkodj” címet kapta, szerintem így frappánsabb.
Egyik legjobb inspirációforrásom a témában főiskolai spanyoltanárom, Francisco volt. Még ifjúkorában érkezett Kubából Magyarországra, és ahogyan az lenni szokott, megismerkedett egy csinos magyar lánnyal, majd örökre itt maradt. Ő mindig csóválta a fejét a magyarok mentalitásán, hiszen kubai szemmel nagyon furcsa volt neki a sok savanyú arc, szürke tekintet, és büszkén mesélte, hogy Kubában milyen kevés van az embereknek, mégis milyen vidámak és boldogok.
Emlékszem, minden órát mosolyogva kezdett, azt kérdezve, hogy Cómo estáis?, azaz hogy vagytok? Na, erre persze mindig a nyakába zúdítottuk az aktuális zéhákkal és házi dolgozatokkal kapcsolatos sirámainkat. Ilyenkor jött az életbölcselete, melyre azóta is élénken emlékszem. Így hangzott: Ha megkérdezik Tőletek, hogy vagytok, akkor mindig azt feleljétek, hogy nagyon jól, még akkor is, ha épp nagyon rosszul érzitek magatokat! Hogy miért is? Mert ha panaszáradatba kezdtek, akkor a szeretteitek szomorkodnak, az ellenségeitek viszont örülnek! Hát, ez a kubai mentalitás, kérem szépen! 🙂 Ezek a mondatok, és Francisco mosolya mindig elkísér majd az életem során.
Sokak nagyon amerikainak tartják a szokást, hogy a „How are you?” (Hogy vagy?) kérdést mintegy a „Hello!” folytatásaként automatikusan használják, majd a szokásos válasz a „Fine and you?” (Jól, és Te?). Nem, az amerikaiak nem kezdenek bele annak elemezgetésébe, hogy épp mennyi munkájuk van, mennyire betegek, vagy, hogy milyen rossz a kedvük. Egyszerűen (legtöbbször mosolyogva) az válaszolják, hogy jól. Hogy ez nem őszinte? Nem is biztos, hogy mindig szükség van az őszinteségre. Sokszor már attól jobban érzed magad, ha veszed a fáradtságot, és a külvilágnak azt mutatod, hogy jól érzed magad. Ez a fordított pszichológia tényleg működik – ha ráveszed magad, hogy tetteid azt tükrözzék, boldog vagy, akkor egy idő után a gondolataid is azok lesznek. Ezt tapasztalatból tudom! Amikor huzamosabb ideig kint voltam az Egyesült Államokban, akkor nagy hatással volt rám ez a hozzáállás, és mikor ismét Magyarországra érkeztem, akkor nagyon furának tartottam, hogy az emberek milyen rosszkedvűek, mogorvák… Épp ezért került egyébként saját aranyszabályaim közé az a tétel is, hogy „Viselkedj úgy, ahogyan érezni szeretnéd magad!”.
Ez egy elképesztően nehéz dolog, főként, ha az ember már megszokásból mindent kritizál, mindenre panaszkodik. Sokszor én is azon kapom magam, hogy egy-egy negatív kijelentés szinte gondolkodás nélkül csúszik ki a számon, pedig általában olyan megállapításokról van szó, amin ráadásul változtatni sem tudok. (A panaszkodással semmiképp! Egyes dolgokon maximum tettekkel…) Például szeretek az időjárásra panaszkodni. Vagy, hogy milyen keveset aludtam a gyerekek miatt. Vagy ha fáj valamim, és ez folyamatosan zavar. Vannak napok, mikor eleve rossz kedvvel kelek föl, ilyenkor halmozódnak a negatív gondolatok. Másokat pedig hallgatok panaszkodni, például harmadik személyekről, gazdaságról, politikáról, és még sorolhatnám… Egyszer próbáld ki, hogy 24 órán keresztól egyáltalán nem panszkodsz, és nem teszel negatív megjegyzéseket. Ugye, hogy nem is olyan könnyű?
Ez távolról sem jelenti azt, hogy szerintem minden tökéletesen rendben van a világban. Egyáltalán nem! Nekem is sok szomorú percet okoznak a világ szörnyűségei, tragédiái, az emberek gonoszsága, butasága, rosszindulata… Nagyon-nagyon sokszor kell magamon erőt vennem, hogy az a pohár félig inkább teli legyen, és ne üres, ha a körülöttünk levő világot szemlélem. De biztos vagyok benne, hogy nem a pesszimizmus a jó út. Hiszek benne, hogy feladatunk jót tenni, szépet alkotni, és a valódi értékeket megbecsülni. Ezért jött létre a Napi Boldogság is. Kicsit elkanyarodtam az eredeti témától, de minden mindennel összefügg! 🙂
Egy ideje tudatosan próbálok változtatni, a napot például derűsebben kezdeni (egy másik aranyszabályom), és nem arra koncentrálni, hogy már megint alig aludtam. Inkább a pozitív dolgokra koncentrálok, mint például egy jó reggeli kávéra, ami a nap kezdetének fénypontja. 🙂
Ezen kívül törekszem rá, hogy „megszűrjem” a negatív gondolatokat, tehát még azelőtt eltávolítom őket a fejemből, hogy elhagynák a megjegyzések a számat. Nincs értelme a sirámoknak, a panaszkodásnak, sőt, mások szapulásának sem. Profitál belőle bárki is? Nem! Akkor itt az ideje megszabadulni tőlük!
Ez a fogadalom szerintem a boldogság egyik alapköve, és azt hiszem, még bőven van mit tanulnom a témában, de jó úton vagyok!
Te sokat panaszkodsz? Mit teszel, hogy elhessegesd a negatív gondolatokat? Te született optimista vagy, vagy Te is tudatosan próbálsz változtatni a hozzáállásodon?
Képek forrásai sorrendben: Claire Weber via Pinterest, RMD Advertising via Pinterest
