Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy lány (oké, inkább nő 🙂 ), akit úgy hívtak, hogy Anni.
Anni elindított egy blogot, mely a boldogságról szólt.
Ennek a blognak minden apró részletét, minden egyes bejegyzését, és minden egyes bejegyzés minden mondatát úgy kezelte, mintha csak a saját gyermeke lett volna.
Úgy nevelgette, szeretgette, hogy mindenki, aki odalátogat, találjon magának valami jót, szépet, inspirálót. Valami olyat, mely boldogabbá teszi az életét.
Először még csak „úgy” írt, az internet végtelen világába, anélkül, hogy sejtette volna, ki, miért és legfőképp milyen véleménnyel olvassa a blogját. Fura érzés volt ez, de kitartó volt, és csak egyre-másra születtek a bejegyzések.
Egy idő után kezdtek szállingózni a visszajelzések az olvasóktól, leginkább hozzászólások, néha pedig levelek formájában.
Ezeknek a hozzászólásoknak és személyre szóló e-maileknek Anni úgy örült, hogy madarat lehetett volna vele fogatni.
Minden kedves hozzászóláshoz volt hozzáfűznivalója, és minden levélírónak válaszolt.
Ezek a levelek nem csak azért voltak fontosak számára, mert mindenkinek szüksége van pozitív visszajelzésre, hanem mert úgy érezte, nem csak úgy ír, bele a vak világba – valakinek ír. Méghozzá olyan valakinek, aki értékeli azt, hálás érte, és még veszi is a fáradtságot, hogy ezért köszönetet mondjon.
Azok az olvasók, akik az évek folyamán írtak neki, különleges helyet foglaltak el a szívében. Úgy érezte, értük ír, és a Napi Boldogság is értük létezik.
Azonban egyre többször továbbított a honlap olyan üzeneteket, melyeknek a feladója sajnos helytelenül írta be az e-mail címét a megadott helyre. Így miután Anni gondosan megírta a válaszát, hibaüzenetet kapott, mely mindig arról tájékoztatta, hogy a megadott e-mail cím nem létezik.
Ez nagyon elkeserítette. Nem csak azért, mert tudta, hogy a válasza soha nem jut el a címzetthez, hanem azért is, mert belegondolt, ő maga is mennyire csalódott lenne, hogy levelét válaszra sem méltatják…
Ezért egy nap, a sokadik ilyen e-mail után úgy döntött, hogy bejegyzést ír mindazoknak, akik nem kaptak tőle választ az évek folyamán. Ebben a bejegyzésben pedig mindannyiuknak megköszöni, hogy vették a fáradtságot, energiát és időt nem kímélve, hogy írjanak neki.
Nem csupán azt, hogy írjanak… hanem hogy dicsérő szavakkal, kedvességgel, bátorítással, elismeréssel és pozitív gondolatokkal teli leveleket küldjenek neki.
Kedves Napi Boldogság Olvasó! Ha egy vagy azon levélírók közül, akik nem kaptak tőlem választ, akkor íme, most megtudhattad, hogy miért.
Ha pedig még nem írtál, akkor remélem megjött hozzá a kedved. 😀
Ha pedig megjött a kedved, és írsz, akkor arra kérlek, hogy többször is ellenőrizd, hogy helyes e-mail címet adsz-e meg az űrlap kitöltésekor.
Szeretettel üdvözöl: 
Fotók forrásai: Anna Remarchuk
“Anni levele azoknak, akik nem kaptak tőle választ!” - 2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Kedves Anni! Èn egy hûsèges követôje vagyok az èletednek màr nagyon hosszú ideje. Làttalak örülni, mosolyogni ès làttalak szomorkodni, sírni. Egy dolog sosem vàltozott, a kitartàsod, az èlet szereteted ès ami talàn a Te legnagyobb hajtóerôd, a Boldogsàg keresèse minden percben, minden helyzetben. Erôs ember vagy akit azzal a különleges tulajdonsàggal àldott meg a sors, hogy ha kell 10 körömmel is kèpes vagy ragaszkodni a Boldogsàghoz ès ha ùgy èrzed bàrmi is veszèlyeztetni, kèpes vagy minden erôddel harcolni èrte. Mindig gyôztesen kerülsz ki ezekbôl a harcokból, nem adod meg magadat, a Boldogsàgodat nem veheti el senki tôled! Te vagy szàmomra maga a Boldogsàg, Te egyszerûen arra születtèl, hogy Boldog legyèl! Ha hírtelen sötètsèg lenne a vilàgban, te egy fènylô golyókènt jàrnàd az utcàkat ès a fènyed megvilàgítanà az emberek arcàt, a ràjuk vetôdô fènyed bennük is fènyt gyùjtana. Amerre jàrnàl fèny maradna utànad, te lennèl az egyetlen fènyes ùt a sötèt vilàgban. “I am not a hero, I am not an angel, I am just a man, who’s trying to love you, unlike any other, in your eyes I am”
♥♥♥♥