♥ Pedikűrösnél voltam, teljesen egyedül (nem volt más vendég rajtam kívül). Úgy éreztem magam, mintha valami kis eldugott „szanatóriumban” relaxálnék (pedig egy főúton van a szalon). Ez az egyórás kényeztetés most mintha többszörösen ellazított volna – azt kívántam, bárcsak még masszírozná valaki a lábam vagy egy órán keresztül (ne legyünk telhetetlenek!).
♥ Fodrásznál voltam (hé, ez a hét a szépülésé volt!), már ezer éve halogatom, és most végre-végre sikerült eljutnom, így már a frufrum is megint a régi. 😉
♥ Talán múlt héten nem írtam, de most pótolom: barátainknál kislány született, annyira örültem neki, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. Két nappal a szülinapom után jött a világra. 😀
♥ Vekerdy Tamás előadása kedves barátnőm társaságában. Az előadás leírhatatlanul fantasztikus volt, címe: „Belső szabadság – elég jó szülő, elég jó gyerek”. Nagyon tetszett az előadás, az egyetlen hibája az volt, hogy olyan gyorsan vége lett! Még órákat képes lettem volna ott ülni, és csüngeni a Tanár Úr szavain. Még soha nem voltam előadásán, bár már sok írását és könyvét olvastam.
♥ Az előadás után vettem két könyvet – egyet magamnak, egyet a gyerekeknek. Utóbbi címe: „A láthatatlan fonal” (Patrice Karst). ♥ Nagyon megtetszett, másnap este már azt olvastam a fiúknak. Úgy láttam őket is elbájolta, és még máskor is tervezem elolvasni ezt a nagyon szép, értékes könyvet.
♥ Ugyancsak a héten olvasgattam a fiúknak a „Szép álmokat, Ella!” (Carl-Johan Forssén-Ehrlin) című mesekönyvet, melynek fő célja, hogy minél előbb, minél nagyobb nyugalomban el tudjon aludni a kisgyerek. Eszméletlen, hogy milyen hatásos! A legnagyobb probléma vele, hogy én magam is elalszom az olvasása közben, volt olyan alkalom, mikor szó szerint elaludtam, és teljesen félreolvastam a szavakat…
♥ Nagymanó farsangjára megint egy rakás fánk készült, most még több, mint a múltkor, hogy nekünk is jusson belőle. 😀 Nem mondom, hogy nem munkás feladat (igazából azért munkás, mert egy darab 6-os formám van, és azt 3-4-szer kell újra töltenem, így a sütési idő majdnem egy óra…), de megéri! (Na, jó, kérdeztél volna péntek este, mikor egy darab fa módjára dőltem az ágyba, lehet, hogy akkor másként vélekedtem volna…)
♥ Jó volt meghallgatni Nagymanó első iskolás farsangi élményeit, megint eszembe jutottak az enyémek.
♥ Szombat reggeli piacon megint beszerezni a hétre előirányzott zöldség-gyümölcs mennyiséget: alma, krumpli, póréhagyma, édesburgonya, fokhagyma, banán, citrom, narancs, mangó, uborka, zellerszár, édeskömény, petrezselyem, és még sok más került a húzós kocsiba.
♥ Mikor hazaértem, alig vártam, hogy nekiessem a szerzeményeknek – így született a képen látható mártogatós is: ropogós zellerszárral mártogattam az előző nap készített avokádós hummuszt, és friss vegyes csírával tetéztem a falatot. Valami mennyei volt!
♥ Kismanó már nagyon várja a hatodik szülinapját, kiosztottuk az oviban a meghívóit: hatalmas lelkesedéssel rajzolgatta az ovis társai jeleit a borítékra. Ő még sok ovis barátjával ellentétben nem ír (pár szót kivéve), de őszintén mondom, hogy nem bánom, lesz még ideje bőven arra, hogy elmerüljön a betűk világában, mikor iskolás lesz. 🙂
♥ El sem hiszem, hogy nemsokára hatéves lesz ez a fiú – még nem is olyan régen a pocakomban kalimpált, miközben a hulló hópelyheket figyeltem a kertben, és arról ábrándoztam, hogy milyen lesz két fiú anyukájának lenni… Elő is vettem a kismama fotóimat, és nosztalgiával azon merengtem, hogy milyen fura érzés is az embernek megélni a múltat – a múlt bennünk él, mégsem létezik már. De nem múlik el nyomtalanul, s ha az embernek szerencséje van, sok-sok szép emlék él benne aztán örökké.
♥ Törpillát altatni valamelyik este, mikor azt követelte, hogy én altassam el (normál esetben fordítva történik a dolog, én olvasok a fiúknak, Férj pedig Törpillának, és ő is marad ott vele, amíg el nem alszik). Eszembe jutottak a régi szép idők (mit régi, kb. 2 évvel ezelőtti!), mikor esténként szopizással vagy később cumizgatással aludt el az ölemben a kisasszony. Hihetetlen, hogy most már milyen nagy lány, annyira gyorsan eltelik az első pár év, és már nem is kisbabát, hanem kisgyereket tartasz az öledben!
♥ Szombat esti sushizás kettesben Férjjel. Igazán romantikus volt – annak ellenére, hogy közben tévét néztünk. Ez nem szokásom, de ezúttal én voltam a „felbújtó” fél, ugyanis a Suttogó ment a tévében, Robert Redford, Kristin Scott-Thomas és Scarlet Johansson főszereplésével. Ez a film már akkor nagy kedvencem volt, mikor bemutatták a mozikban (szerintem minden lovashoz közel áll a történet), és ez azóta sem változott. Nem szeretek egy-egy filmet újra meg újra megnézni, de ezúttal kivételt tettem, és sikerült megint pár papírzsebkendőt elhasználnom a végére. 🙂 (Zárójelben megjegyzem, hogy de hiányzik a lovaglás!)
♥ Azok a pillanatok, amikor végre kisütött a napocska!
♥ Sütőtökös, tahini-mázas csicseriborsós salátát ropogtatni.
♥ Zöld turmix szinte minden reggelire!!
♥ Amikor Törpilla bebújik szombat reggel Férj mellé reggel az ágyba, hogy felébressze. Jaj, az a kis cuki, huncut nézése valami ennivaló volt!
♥ Hihetetlen, hogy elszállt ez a hét is, alig jutott sajnos időm megint a blogra. 🙁 Úgy látom, ez már egy tendencia – bocsánatot is kérek, hogy egyre kevesebb és kevesebb írással találkozol mostanában, de képtelen vagyok több időt kiszorítani a Napi Boldogság számára. Minden nap úgy telik el, mint egy csettintés, és este döbbenek rá arra, hogy még csak a blog közelében sem voltam.
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
