Ugyan már jócskán túl vagyunk szeptember első két hetén, én most mégis úgy döntöttem, hogy összefoglalom, mi is történt velünk ebben az elmúlt, nagyon intenzív időszakban. Jöjjenek szeptember legszebb élményei, a végén egy nem olyan szép élménnyel… no de mint tudjuk, az élet nem habostorta!
- Az ősz első napját a Yoga With Adriene 10 születésnapjával ünnepelni egy különleges ünnepi jógával. Bár csak 2 és fél éve csatlakoztam a Yoga With Adriene „mozgalomhoz”, én mégis úgy érzem, mintha már ezer éve jógáznék szinte minden nap a fantasztikus Adriene társaságában!
- Jól indult mindhárom gyerek első iskolai napja, s bár csúnya, esős időre ébredtünk, délutánra gyönyörűen kisütött a nap.
- A nyári dog dancing videós versenyen haladó osztályban harmadik helyezést értünk el Indy-vel, hip-hip hurrá!
- Paradicsomkrémlevest csinálni saját paradicsomtermésből. És egyáltalán – folyamatosan fogyasztani a kertben érő paradicsomot (sajnos elég későn kezdett idén teremni).
- Futás Indy-vel a mezőn – ez mindig nagy élmény, teljesen más vele futni, mint egyedül, jó hatással van a tempómra!
- Szeptemberi hétvégék a Balatonon – a hűvösebb idő miatt már nem tudtunk fürdeni, de így is nagy élmény volt a nagy szélben vitorlázás, a napon sütkérezés, a sok séta, egy kis futás, no meg a zavartalan reggeli jóga (miközben hirtelen megjelent egy hattyú mellettem).
- Voltunk a balatonkenesei hajó kiállításon is, ami nagyon érdekes volt, lehetőségünk volt egy csomó hajót kívülről-belülről megnézni – a gyerekek is nagyon élvezték!
- Egyik este a füredi sétányon Indy-vel gyakorlatoztunk, s meglepően jól ment neki minden, amit kértem tőle. Ezek az alkalmak nagyon kellenek arra, hogy szokja az idegen környezetben való tréninget, illetve nekem is fontosak, mert alapvetően nem vagyok az a magamutogató típus… 😉
- Almádiban Veganeetánál falatozni… sőt, egy szelet tortát is magammal vittem, hogy legyen mit majszolnom másnap reggel a kávé mellett… 😀
- Végre kialakult a gyerekek iskolai rutinja, megvannak az órabeosztások, a zeneiskolai és sporttevékenységek. Hurrá! Nekem mindig ez a legstresszesebb szeptemberben, jó túl lenni rajta – legördült az a bizonyos kő!
- Törpillával a kertben babázni – bár sokszor elhessegetem, mert nincs időm játszani vele, ha viszont leülök vele játszani, utólag mindig úgy örülök neki – eszembe jut, hogy már nem is olyan sok idő, és nem fogja kérni, hogy babázzak vele…
- Óriási híreket kaptam: a keresztlányomat eljegyezték! Ez hatalmas meglepetés volt, és persze hogy nagyon nagy boldogsággal töltött el! Hurrá! 🙂
- Csodálatos vegán degusztációs menüt kóstolni a Stand étteremben – ilyen kreációkhoz az embernek nagyon ritkán van szerencséje élete folyamán, hálás vagyok, hogy megadatott ez az élmény! Mert egy valódi, életre szóló élmény volt a 6+4 mini fogásból álló menü.
- Hosszú évek után végre eljutottam kozmetikushoz, éljen!
- Szuperül sikerült Törpilla iskolás szülinapi bulija, nagyon készültünk rá. Tényleg jól éreztük magunkat, annak ellenére, hogy az időjárás már hidegebbre fordult (szabadtéri zsúr volt). A lényeg, hogy esőt legalább nem kaptunk!
- Most, hogy visszaolvasom az elmúlt hetek naplóbejegyzéseit, tényleg az intenzív futások és jógázás jegyében telt ez az időszak, melyeket egytől egyig nagyon élveztem. A fő cél az volt, hogy szuper formába hozzam magam a szeptember 24-ei Hard Dog Race kutyás akadályversenyre.
Minden tökéletesen ment egészen tegnapig, mikor azt a döntést hoztam, hogy felmegyek terepre futni Indyvel egy jót, a felkészülés jegyében. Tök jól ment az edzés hegynek felfele, és tényleg úgy éreztem, mikor felértem, hogy mindenre képesek vagyunk mi ketten.
Aztán 10 perccel később, a lejtőn lefelé futva egyetlen másodpercre elvesztettem a kontrollt a bokám felett, ami magam alá fordult, roppant egyet… és bumm. Rettenetesen fájt, és nagyon emlékeztetett az egész arra az esetre, mikor futás közben tini koromban bokaszalag szakadásom lett. 🙁
Mit volt mit tenni, a táv maradék részét gyalogolva tettem meg vissza (vagy inkább sántikálva), otthon pedig jött a feketeleves: a bedagadás, az erősödő fájdalom… úgyhogy orvoshoz kellett mennünk. Szerencsére a bokám nem tört el, de a szalagok részlegesen sérültek, ami sajnos azt vonja magával, hogy lőttek a versenynek, amire hónapok óta készülök. Vááááááááá!
Hát, igen, több is veszett Mohácsnál, szokták mondani, meg persze történhetett volna rosszabb is, de nagyon nehéz ezen felülemelkedni, és elengedni egy versenyt, ami egyszer egy évben kerül megrendezésre… Egy versenyt, ami nagyon sokat jelent nekem, és ami hónapok óta a szemem előtt lebeg, ami minden nap eszembe jut, mikor felkelek.
Valamiért ennek mégis így kellett lennie, és most megint jön az újratervezés (mint júliusban a covid kapcsán). Ez az év már csak ilyen. Feltett szándékom, hogy olyan gyorsan felépülök, amilyen gyorsan csak lehet, és speciális gyógytorna segítségével tipptopp állapotba hozom a bokámat. Amint lehet, újra folytatom a futást, bár sajnos pont a legszebb őszi hónapok esnek majd ki… Meglátjuk, vannak azért csodák, nagyon bízom a gyors regenerálódásban!
Neked mi tette boldoggá szeptember első napjait?
