Kezdem ott a VasárnaPillanatokat, hogy egyetlen nyugodt pillanatom nem volt hónapok óta, hogy leüljek a gép elé írni. De ha volt is, biztosan félbeszakított valamelyik gyerek, vagy egy telefon, vagy eszembe jutott, hogy valamilyen sürgős elintéznivalóm van… vagy épp beteg voltam…
Ezért sem találhattál új bejegyzéseket a blogon, kivéve egy könyvajánlót, amin már ki tudja milyen rég dolgozom…! Ha érdekel, olvasd el, mit gondolok Mel Robbins „Adj egy ötöst magadnak” című könyvéről. 🙂
- Június első fele nagyon sűrű volt, finisben volt a három gyerek a suliban, és Kismanó osztályfőnökeinek egy különleges fotókönyvvel készültem búcsúzóul. El sem hiszem: jövő szeptembertől már két gyerekem lesz felsős! A fotókönyv nagyon szép lett, ennek nagyon örültem! 🙂
- Nagymanó gitárvizsgáján ülni, és elámulni, hogy fejlődhetett ennyit egy év alatt? Hihetetlenül büszke voltam rá, zseniális volt a duett, amit a gitártanárjával adtak elő.
- Egy volt kolléganőmmel ezer év után megint találkozni egy közös reggelire, és konstatálni, hogy semmi nem változott, ugyanott folytattuk a beszélgetést, ahol évekkel ezelőtt abbahagytuk… De jó volt egy kicsit nevetni és nosztalgiázni! 😀
- Elkezdtem újra komolyabban futni, a hónap végére már végre 8-9 km-eket toltam a legnagyobb melegben – kiderült, hogy a futásaim utáni erős fejfájást a dehidratáltság okozta eddig, így most már nagyon odafigyelek arra, hogy futás előtt és alatt is döntsem magamba a vizet, még akkor is, ha közben attól tartok, hogy „pisi-gondjaim” lesznek. 😀 Az a helyzet, hogy volt pár futás, melynek alkalmával még akkor sem ittam, mikor már nagyon szomjas voltam, és futás után még órákig hasogatott a fejem ennek eredményeképpen. Ha hasonlót tapasztalsz, próbáld meg a több víz ivását Te is!
- Futás egy barátnőmmel és kutyusával a Kőhegyre – Indy is élvezte az új terepet, bár határeset volt a hőmérséklet a meleg szempontjából. Indy-n ilyenkor mindig rajta van a hűtőmellénye, és folyamatosan itattuk a kutyákat, illetve a tempó is elég lagymatag volt, de ennek ellenére úgy éreztem, hogy ennél melegebben nem mennék vele futni.
- Az évzáró után irány Balaton! Tényleg csak címszavakban jöjjön egy összefoglaló, és beszéljenek inkább helyettem a képek. 🙂
- Vitorlázás naplementében az házassági évfordulónkon, hangulatos ebéd Tihanyban, a csodás panorámát bámulva, lakoma Veganeetánál Almádiban, gokart Zamárdiban (szokás szerint Indy-vel és Törpillával mi csak nézők voltunk), kora reggeli futás Indy-vel a füredi sétányon, vitorlázás tesómékkal, fürdés a Balaton közepén, macaron-torta Férj szülinapjára, szülinapi vitorlázás és vacsora, Indy-nek szülinapi torta készítése a gyerekekkel, jóga egyedül és Indy-vel a Balaton partján…
- Fotózás a Kőröshegyi Levendulásban, mely valami fantasztikus élmény volt, erről a későbbiekben részletesen is szeretnék megosztani Veled egy beszámolót, ezért most nem megyek bele a részletekbe. 😉
- Kutyajégkrémet készíteni Indy-nek, aki totálisan odavan érte – kedvenc csemegéje a kánikulában! (Nyugalom, magunknak is készítettem, nem csak a kutyának… 🙂 )
- Évek óta halogatom, most nekiduráltam magam, és újrakárpitoztattuk a nappali bútorainkat, az eredmény pedig nagyon szép lett, elégedett vagyok vele nagyon!
- Törpilla nagylányos frizuráját csodálni – eddig hosszú, hátközépig érő haja volt, most félhosszú, vállig érő bob frizurát vágott neki a fodrász, nagyon jól áll neki!
- Július boldogan indult, hiszen Nagymanó 13. születésnapját ünnepeltük, ami mindig nagy esemény. Születésnapjára a gördeszkát kapott, aminek nagyon örült, és én is örvendeztem, hogy valami hasznos, praktikus ajándékkal tudtuk meglepni.
- Azonban épp a családi ünnepségek után lett Férj koronavírusos, majd utána pár nappal én is beteg lettem sajnos. Nem untatlak a részletekkel, de sajnos a betegség egy jó hétre padlóra küldött. Majd Kismanó és Törpilla is elkapták, szerencsére enyhébb tünetekkel. Ennek az egésznek az lett a folyománya, hogy ugrott a lefoglalt nyaralásunk, és egy csomó programunk… Utólag most már hálát adok azért, hogy nem voltunk komolyabban betegek, még akkor is, ha én kifejezetten rosszul éreztem magam napokon keresztül – szerencsére most már az egész a múlté! 🙂 (És a legrosszabb pillanatokban tényleg arra próbáltam koncentrálni, hogy „ez is elmúlik egyszer”!)
- A betegség után belevetni magam újra a jógába – célkitűzésem, hogy minden nap szakítsak rá időt, ugyanis a futást egy időre a biztonság kedvéért muszáj volt parkolópályára tennem, pár hét múlva kezdődhet a lassú (bár szerintem annál fogcsikorgatósabb) visszatérés…
- Barátnőimmel Kapolcsra menni és majdnem két napot együtt tölteni, a Balatonban fürdeni, finomakat enni, rengeteget beszélgetni és beszélgetni és beszélgetni… no meg nevetni! Boldog vagyok, hogy még mindig ennyi év után is együtt a csapat! De jó lenne nem csak évente egyszer együtt lenni így!
- Reggeli jóga egyik ugyancsak Yoga With Adriene rajongó barátnőmmel, hú, nagyon jól esett!
- Pár nap a Balatonnál kettesben Férjjel, na ez is nagyon ránk fért! Rég nem volt alkalmunk egy kis kettesben töltött henyéléshez, most volt idő a ráérős vacsorára, hajókázásra, napozásra, sőt, még jógára is a fedélzeten, ami nagyon különleges élmény volt.
- Újra megölelni a gyerekeket, mikor megérkeztek a táborból és úgy lefeküdni aludni, hogy megint együtt a család…
- Együtt sütögetni Törpillával és megmutatni Kismanónak, hogyan készítem az amerikai palacsintát. (Legközelebb azt mondta, hogy ő készíti!)
- Marton Adrienn „A tökéletlenség ereje” című interaktív előadásán részt venni. Jól éreztem magam, sok új arccal ismerkedtem meg, sokat mosolyogtam, de azért a könnyeim is potyogtak egyszer-egyszer… Csodálatos embert ismertem meg Adri személyében, pozitív kisugárzása mindenkit elbűvölt, személyisége és története pedig tényleg inspiráló mindenki számára. Az pedig külön plusz volt, hogy a komfortzónámat levetkőzve tényleg őszintén és aktívan vettem részt az összes csoportos feladatban! (Pedig totál izgultam emiatt előtte, valahogy írásban mindig jobban ment ez, mint szóban…)
Neked mi tette eddig boldoggá a nyaradat?
