Nagy levegő: legutóbbi VasárnaPillanatok bejegyzésem a nyári szünet kezdetekor született! Aú, ez fájt. Megint szembesülnöm kellett azzal, hogy jönnek-mennek a fejemben a poszt ötletek, de a megvalósításig soha nem jutok el. Idő, energia vagy „ezt most megengedem magamnak” pillanatok okán. Ez utóbbi az a pillanat, mikor épp lenne időm, de úgy döntök, hogy inkább valami más, örömteli dologra fordítom, s nem az írásra (pedig az írás is örömteli!).
Például játékra a gyerekekkel, jógára, kutyasétáltatásra, fotózásra és utómunkára, olvasgatásra, ne adj’ Isten netezésre (igen-igen, én is szeretek néha a neten szörfölni és videókat nézegetni, hallgatni, talán túlzottan is!).
Sok beszédnek sok az alja, gyűltek az utóbbi kb. 4-5 hétben a boldog pillanatok, de ezek leginkább a Napi Boldogság és Indy kutyám Instagram oldalán landoltak. Egy fotó, egy történet, pár mondat és érzés… szeretem így megörökíteni a boldog pillanatokat, mert nem kell hozzá sok idő, mégis olyan jó érzés végigpörgetni később az ezernyi képet – igen, nekem az Instagram is egy valódi boldogságtár! 🙂
Jöjjenek akkor most rendhagyó módon (nagyjából kronologikusan, de a teljesség igénye nélkül) az elmúlt több mint egy hónap örömei, nem lesz ez más, mint valódi boldogságdömping! 😀
♥ Laptopomon „zongorázó” Chili cica, ahogyan írom ezeket a sorokat. Sokszor dönt úgy, hogy csatlakozik az íráshoz – na, abban nincs semmi köszönet! 😉 (De egy csomó szőr biztosan marad a billentyűzeten…)
♥ 12. házassági évforduló és jóga világnapja az év leghosszabb napján. ♥ A jóga világnapja alkalmából úgy döntöttem, hogy filmre veszem egy jógázásomat Indy társaságában (persze, hogy Yoga With Adriene inspirált!), és ennek a „rövidített” változatát posztolom Instagramon. Szerintem jól sikerült! 😉
♥ Férj és Indy születésnapja – ugyanazon a napon, ami persze örömteli ünneplésekre adott okot. 😀 Bevallom, Férjről kevesebb fotó készült, na de, lehet überelni cuki Indyt, aki szülinapi kalapjával habzsolja a neki készített házi pupcake-eket? Neeeeeeem! Erről a szülinapi pupcake-ezésről bejegyzés is született, itt elolvashatod.
♥ Hosszú idő után első „élő” találkozó a barátnőimmel egy nagyon hangulatos, varázslatos étteremben – na, nem mintha a helyszín lenne a lényeg, megint felvettük a fonalat, és csak beszélgettünk, beszélgettünk… 😀
♥ Egyik levendulás-Indy-s képemmel indultam a Nikon Instagram pályázatán, és bekerültünk vele a legjobb fotók közé, a képet közzé is tette a Nikon Hungary az oldalán. Nagyon büszke voltam rá! 🙂
♥ VÉGRE leadtuk a kűrünket életünk első – online – dog dancing versenyén, melynek az eredményére sajnos még mindig várunk, nagyon kíváncsi vagyok már! Elképesztően sokat készültünk rá, igazi hajrá volt az utolsó pár hétben, de megérte. Kihoztuk magunkból a legtöbbet, erre is igazán büszke vagyok, az eredménytől függetlenül!
♥ Tihanyi kávézgatás és sétálgatás Férjjel kettesben – nagyon romantikus volt! ♥
♥ Nagymanó 11 éves lett – kimondani is furcsa, hogy már 11 éves a kisfiam, mert valljuk be, még mindig annak hívom, de nem tudom, az ember meddig hívja kisfiamnak a nagy fiát?! Szerinted? Arra gondoltam, hogy adok még magamnak pár évet, mielőtt átváltok a „fiamra”. 🙂
Ebből az alkalomból volt reggeli szűk családi köszöntés, nagy iskolai buli (10 fiú vízipuskázott és rohangált nálunk aznap délután a kertben!) és nagy családi eszem-iszom, melynek alkalmából felavattuk az új raclette grill sütőnket (hallottál már róla? nagyon praktikus!), ami kifejezetten Nagymanó kérése volt, hogy lepjük meg vele szülinapja alkalmából (nem is értem, honnan örökölte a főzés és a konyhai berendezések iránti vonzalmát?!).
♥ Háromnapos családi lovastábor a Pilisben, mely Nagymanó szülinapjára volt meglepetés, de a család apraja-nagyja szuperül érezte magát. Tavaly is voltunk, tavaly is nehéz szívvel vettünk búcsút a lovaktól, kutyáktól, macskáktól, nyusziktól, és persze a meghitt, családias hangulattól, ami ezeket a táborokat jellemzi.
Idén sem maradhatott el az esti szalonna (nekem vegán virsli és zöldség) sütögetés, no meg a nagy sláger: a pillecukor. Mennyit készültünk rá, és milyen gyorsan elrepült! Mindig rájövök, hogy ezek az együtt töltött aktív, egymásra figyelős napok a legtartalmasabbak és emlékezetesebbek nekünk és a gyerekeknek is.
♥ Kutyakozmetika utáni bolyhos, pihepuha Indy kutya 😀
♥ Megérkezett az új Deliciously Ella szakácskönyvem (Quick & Easy), és nagyon jóóó! Azóta megtáltosodtam, és sorra készítem el belőle a jobbnál jobb recepteket. Néha kell egy kis konyhai inspiráció…
♥ Úgy döntöttünk, hogy, fájó szívvel ugyan, de az idei külföldi utazást lemondjuk. Helyette egy visegrádi szállodában töltöttünk pár napot, ami be kell, hogy valljam, idillire sikeredett.
Csodás volt a szobánk, Indy is velünk jöhetett, hűvösebb időben a nagy erkélyen, melegben bent a szobában a boxában pihent. Sétáltunk, futottunk, kirándulgattunk, boboztunk – és persze ezt Indy is nagyon élvezte! Mikor a medencézésre és étkezésre került sor, szépen megvárt a szobában – addig is pihent egyet. Nagyon jó tréning volt neki ez a pár nap, hiszen ő alapból otthon a kertben van egész nap (kivéve mikor a teraszon tesped vagy az előszobában heverészik, mert kint túl meleg van).
♥ A nyár mindig vegyes érzelmeket kelt bennem: imádom, hogy reggel nem kell sehova rohanni, nem stresszelek a különórák és iskola miatt, rengeteget vagyok a gyerekekkel – viszont cserébe gyakran vagyok a plafonon! 😀
Valljuk be, ilyenkor üvöltök, mint a fába szorult féreg, és mivel a hangszálaim elég érzékenyek, még olyan is van, hogy aznap a fájó torok emlékeztet a dühkitörésemre 😉 Hát, igen, ilyen is van, nem tagadom! Kihívás nyáron az élet a három gyerekkel, még akkor is, ha volt már két tábor és sokat segítenek a nagymamák is.
Ha nincsenek itthon napokig, akkor annyira hiányoznak – akkor az a baj. Ha itthon vannak napokig, akkor néha szabályosan úgy érzem megőrülök – akkor az a baj. 😀 Jókat vidulok magamon emiatt, és tudatosan igyekszem fenntartani az egyensúlyt, ami nem mindig könnyű! (Ők legalábbis nem könnyítik meg. A folyamatos civakodás a legnagyobb bajom, rájöttem, hogy ilyen szempontból irgalmatlan alacsony az ingerküszöböm…)
♥ Közös futások Indyvel. El sem hiszem, hogy újra elkezdhettük a futásokat, ennek örömére beszereztem egy terepfutó cipőt, és nekivágtunk a közös kalandoknak, amit Indy nagyon díjaz, Férj kevésbé („Minek a kutyát is hozni a futásokra?!” „Soha többet nem megyek Veled terepre, már megint behoztál ebbe a susnyásba!”). Tény és való, hogy az idő nagy részében (még) fegyelmezésről és tréningről szól a dolog, hiszen Indy bekötve fut előttem, és folyamatos instrukciókkal látom el („lépés”, „futás”, „tovább”, „jobb”, „bal”, stb.), de lenne szíve bárkinek otthon hagyni őcukiságát?! Hát, nekem nincs!
♥ Jóga minden mennyiségben. Néha mert tudom, hogy szüksége van rá a lelkemnek, néha pedig azért, mert tudom, hogy nélküle nem működne rendesen a testem. Néha pedig azért, mert erősödni is kellene. Minden nap igyekszem egy fél órát rászánni, néha több lesz belőle, de kevesebb azért ritkán. Ez az egyik eszköze annak, hogy futhassak (épp most is kis pihenőn vagyok, mert hirtelen sok volt a lábamnak a hétvégén az emelkedő, remélem hamar kikúrálom magam!).
♥ Kiskertemben termő fodros kel – na, az legalább nagyon szép, bár néha meggyűlik a bajom a kártevőkkel. Sajnos kertecském többi lakójáról ezt nem mondhatom el… Idén az uborka keserű (még soha nem volt ilyen!), a paradicsomokat (ó, drágáim!) pedig olyan mennyiségben támadják a poloskák, hogy nekünk szinte alig marad ép darab. Sajnos időm se nagyon jut rá, így idén van először, hogy a kiskert néha inkább bosszúság, mint boldogság, de a fodros kel kárpótol sok mindenért! 😉
Neked hogy telik a nyár? Melyek a nyár legszebb örömei?
