REND a lelke mindennek. Avagy ötletek, praktikák, titkok a rendezett otthonhoz. Ez a címe Geralin Thomas könyvének (Bioenergetic Kiadó, 2017), mellyel már egy ideje szemeztem, és meglepő módon születésnapomra meglepett vele nagypapám. 🙂
Január-február nekem mindig a szelektálás, szortírozás, rendrakás hónapjai, így pont kapóra jött, hogy belevessem magam ennek a jó kis kézikönyvnek a rejtelmeibe.
Na, nem mintha sok időm lenne olvasni, azt is csak úgy lopva teszem a nap egy-egy fél órácskájában, mint például mikor arra várok a kocsiban, hogy Kismanó végezzen egy különórán vagy hogy sorra kerüljek az orvosnál.
Van még egy trükköm: mostanában rászoktattam Törpillát arra, hogy miután meséltem és énekeltem neki, nem a földön fekve várok arra, hogy végre elaludjon (bevallom eddig így történt az elalvás). Ehelyett orvul befészkelem magam egy könyvvel a szobájában álló karosszékbe és legújabb szerzeményem, egy LED-es, könyvre csíptethető, fényerejét állítható kislámpa (imádom!) segítségével olvasgatok, amíg el nem alszik. (Bár bevallom, gyakran annyira álmos vagyok, hogy képes vagyok ülve, könyvvel a kezemben elaludni, miközben arra várok, hogy ő aludjon el!).
De térjünk is vissza a könyvhöz, mely tele van inspiráló képekkel, táblázatokkal és ábrákkal, és a felépítése is nagyon felhasználóbarát.
Az első részben részletesen tárgyalja azt, hogy miként is halmozódik fel annyi limlom az otthonunkban, és mi az, ami annak számít.
Ehhez azért hozzátenném, hogy a lom mindenkinek mást jelent, így ebben nagyon nehéz tanácsot adni, s itt voltak olyan pontok, melyekkel nem tudtam tökéletesen egyet érteni.
Zárójelben megjegyzem, hogy ebből látszik, hogy bár híve vagyok az egyszerűsítésnek és a minimalista otthonnak, mégis ragaszkodom az emlékeimhez és sok-sok olyan tárgyhoz, mely egyébként nem tölt be funkcionális szerepet az életemben.
Érdekes, hogy rögtön az első fejezet olvasása közben az ember „leás” a dolgok mélyére, és rájön arra, hogy a személyiségünk milyen szoros kapcsolatban van az otthonunkban található renddel (vagy káosszal?) és az általunk birtokolt tárgyak mennyiségével és milyenségével.
Nagyon tetszik a könyvben, hogy egy kicsit a rendszerezés égisze alatt saját magunkat is jobban megismerjük azáltal, hogy igent vagy nemet mondunk egy adott tárgyra, mikor az kiselejtezésre kerül. Engem legalábbis értek meglepetések!
Az első fejezetben arról is olvashatunk, hogy pontosan mi a lomtalanítás, szanálás menete, mit tegyünk a feleslegessé vált holmikkal. Egyébként erről én is írtam már egy bejegyzést, érdekes, hogy nagyon hasonló meglátásokkal, ha érdekel, akkor kattints ide. 🙂
A második részben beavat a szerző a rendteremtés rejtelmeibe helyiségről helyiségre. Az előszoba, a nappali, konyha, étkező, mosókonyha, gyerekszoba, gardrób, hálószoba, fürdőszoba, dolgozószoba, sőt, még a garázs/tároló és a műhely/hobbiszoba is górcső alá kerül!
Talán ezek a részek a kedvenceim, mert a sok kép mellett rengeteg praktikus tanáccsal lát el a szerző, ami tényleg jól kivitelezhető saját otthonunkban is.
Ami például nagyon megfogott, hogy miként használhatunk ki minden egyes kis zugot a konyhában és kamrában való pakolásnál (kinek van rá szüksége, kezeket fel!).
Persze ha az ember a nulláról alakít ki egy konyhát, könnyű dolga van, de ha már meglévő bútorokból és adottságokból „főz”, akkor még nagyobb szükség van a találékonyságra.
Vagy lássuk az én esetemet: mikor beköltöztünk a házba, még csak elvétve főzőcskéztem, így azt sem tudtam, ilyen sok fiókot, polcot, vitrint hogyan fogok megtölteni háztartási felszerelésekkel és edényekkel. A bortartó viszont elengedhetetlen kelléke volt a konyhai bútornak. 😉
Aztán az évek folyamán, ahogyan egyre többet és többet sütöttem-főztem, egyre több tagja lett a családnak (baba- és gyerekcuccok!), úgy szaporodott a rengeteg háztartási felszerelés és kütyü a konyhámban. Néha még magam is meglepődöm azon, hogy ma már azt sem tudom, hogy férjek el!
A bortartót pedig hosszú évek óta teljesen más tárolására használjuk (jelenleg a gyerekek buborékfújó gyűjteménye, az én illóolaj kollekcióm, mécsesek és néhány nem odavaló kacat foglal helyet benne!), mert 1. szinte alig iszunk (a szinte alatt értsd azt, hogy gyakorlatilag soha), 2. rájöttünk, hogy ideálisabb a bort a hűvös alagsori kamrában tárolni egy arra kialakított bortartóban.
Visszatérve a könyv tanácsaira: nagyon jók, nagyon hasznosak, de tény, hogy vannak pontok, ahol ellent kell hogy mondjak nekik.
Amikor például arra bíztat, hogy minél jobban egyszerűsítsek a konyhában, szabaduljak meg a ritkán használt kütyüjeimtől, akkor bőszen rázom a fejem. Lehet, hogy egy-egy süteményformát vagy kekszkiszúrót csak évente egyszer veszek elő, de akkor elengedhetetlen, így biztosan nem dobnám ki! Lehet, hogy nem eszem minden héten cukkinispagettit, de semmi pénzért nem adnám a szeretett zöldségspirálozómat!
Vagy mikor azt javasolja, hogy a zöldséghámozókból, vázákból és kulacsokból csak egy legyen, csak a legjobb, nekem az is „no-no” kategória.
Én élvezem, hogy sokféle vázába rendezhetem a virágaimat, bár tény, hogy csak azokat tartom meg, amiket használok is (kb. 5-6 vázát biztosan!).
Bevallom, hogy az sem jön rosszul, mikor két pucoló van (vegánként? viccelsz?), mikor szimultán hámozom a zöldséget egy barátnőmmel vagy az anyukámmal (no, nem Férjre gondoltam!).
Kulacsok, termoszok? Mivel általában csak kézzel moshatóak, sokszor épp piszkos az egyik, mikor rohanásban vagyok (mea culpa), és egyébként is mást használok nagy adag teának, mint kávénak, vagy víznek. (Ez nem azt jelenti, hogy nem szabadultam meg a rossz minőségű, soha nem használt kulacsoktól.)
Bár utálom a haszontalan csetreszeket, de ebből látszik, hogy a túlzott leegyszerűsítésnek sem vagyok a híve.
A konyhai fejezetet olvasva például rájöttem, hogy én kifejezetten szeretem a konyhai eszközeimet, és ragaszkodom is hozzájuk (na, nem a húsvágó ollóra gondoltam, azon már rég túladtam!). Így nálam nemcsak hagyományos négyoldalú kocka reszelő található, hanem van pl. a nagy kultikus kedvenc, a Microplane reszelő, vagy épp a luna mezza, azaz a félhold alakú dupla élű kés, amivel csodásan lehet fűszernövényeket aprítani.
Ugyanakkor most, hogy átrágtam magam a könyv minden fejezetén, sokkal kritikusabban szemlélem az otthonom és saját magam is. Végigfésültem a konyhát, és kiválasztottam három olyan dolgot, amire valóban nincs szükségem. 😀
Ahogyan szobáról szobára haladtam a könyvben, úgy láttam át egyre több dolgot az én saját otthonommal kapcsolatban. Hol lehetne kicsit többet szanálni, még több teret csinálni, hol lehetne több helyet kihasználni!
Az olvasás során szép lassan arra is rájöttem, hogy számomra mi az, ami igazán fontos. Fontosak például az emlékek, de nem számolatlan mennyiségben.
A gardrób szanálásakor például megtartottam olyan darabokat, amiket tuti nem veszek már föl többet. Lehet, hogy szentimentálisan hangzik, de én megtartottam azt a pár toppot, amiben a legtöbbet vetettük bele magunkat az éjszakába szingli éveim alatt a barátnőimmel. Ezeket már nem valószínű, hogy valaha is hordani fogom. 😉
De még az a fölsőm is megvan, amit a Férjjel való első randinkon viseltem, és persze az esküvői fátylam vagy a menyecsekeruhám is ott lóg a szekrényemben.
Nekem van kis doboza minden egyes gyereknek, amibe az ő saját emlékeit rendezgetem: képeslapok, belépők, utazásról mementók, apró tárgyak és fényképek. Ezeket a dobozokat majd akkor kapják meg, mikor felnőnek, és úgy értékelik majd a dobozok tartalmát, mint én. (De ha nem tartanak rá igényt, az sem baj, nekem biztosan kelleni fognak!)
Isten ments, hogy holmi szanálási mánia őrült pillanatában megváljak ezektől a dobozoktól, vagy az első és eddig egyetlen lefutott félmaratonomon kapott pólótól (bár nem igazán használom), netalántán attól az ősrégi koktélkönyvtől és kínai szakácskönyvtől, amit még nagypapám használt, majd rám ruházott. Nem használom őket, de nekem akkor is nagyon kedvesek.
Lehet, hogy most Geralin Thomas kifutna a világból, ha ezt olvasná, de én még így is nagyon rendezettnek és sallangmentesnek érzem az otthonunkat. 😉
A könyv írója számos szuper tanácsot tartogat az utazásra való pakolással kapcsolatban is, sőt, a „digitális bonyodalmaknak” külön fejezetet szentel.
Na, ezen a ponton kissé elcsüggedtem. Ugyanis a digitális „dolgok” rendszerezése az egyik nagy gyengém – hiszen a telefonon, asztali gépen, laptopon található káosz nem olyan feltűnő, mint az otthonunkban található.
Így megfeledkezünk a különféle fájlok, képek, e-mailek rendszerezéséről és persze törléséről (vagy biztonsági mentéséről!), ami óriási káoszt teremthet – és soha nincs hely a telefonomon vagy fényképezőgépemen a kritikus pillanatban!! Ilyen téren baromira nem büszkélkedhetem, de egyelőre erre sajnos tényleg nincs időm…
Apropó, idő! Mintha csak a gondolataimban olvasna a szerző, mert a következő fejezet címe Időzavar. 😀 Ebben a részben részletesen ír az időgazdálkodás számos aspektusáról, és bár semmi eget rengetőt nem fedeztem fel benne (már két ilyen tanfolyamon is részt vettem a múltban), azért voltak apróságok, amiket jól hasznosíthatónak találtam.
Az utolsó előtti fejezetet igazán jónak tartom: ez a rend fenntartására fókuszál. Tetszik a rész, ami arról szól, hogyan is maradjon az ember motivált (fontos kérdés!) és hogyan alakítson ki új szokásokat (még fontosabb!).
Emellett mindent megtudhatunk a profi listakészítésről a könyv végén. Ebben a fejezetben rengeteg lista tervet és példát találunk, s még gyakorlott listakészítők is találnak benne érdekességeket. Bár bevallom, elsőre engem megriasztott a mérhetetlen mennyiségű lista és tervező (heti hány órát töltsek csak a tervezéssel?!), de aztán úgy döntöttem, nem hagyom magam megijeszteni, és csak annyi listát készítek, ami még nekem belefér.
Összességében nagyon hasznosnak és inspirálónak tartom a Rend a lelke című könyvet, melynek bizonyítéka, hogy mára már mindkét fürdőszoba szanálásával végeztem, a konyha még rejteget kihívásokat, de ott is sok változtatást megléptem. 🙂
Emellett átnéztem az őszi-téli gardróbom, és rendet tettem a ruhásszekrényemben (Férjéhez egyelőre nem mertem nyúlni!), s ha lenne időm, örömmel vetném bele magam a listám összes többi majd’ 50-60 tételébe. Helyiségenként összeírtam az összes teendőt és bejelöltem, hogy Férj vagy az én feladatom az adott dolog megoldása, esetleg mindketten szükségesek vagyunk hozzá).
Rövidtávú célom, hogy elkészítsem saját házimunkarendemet, melyben szerepelnek a ház körüli feladatok napi, heti és évszakonkénti (vagy ritkább) bontásban. Hosszú távon pedig szeretném mind az ötvenegynéhány pontot kipipálni. (Bár lehet addigra lesz még negyven…)
Te hogy állsz a rendszerezéssel, rendrakással, szortírozással, szanálással? Mumus vagy inkább élvezed?
Fotók forrásai sorrendben: Napi Boldogság, lauzonflooring.com, countryliving.co.uk, Napi Boldogság, countryliving.co.uk, abeautifulmess.com, countryliving.co.uk, Napi Boldogság, countryliving.co.uk, idolza.com
