♥ Olyan hosszúnak tűnik ez a hét… mintha már ezer éve lett volna, hogy hétfőn megjöttek a fiúk a nagymamájukkal vidékről… Törpilla pedig belázasodott. (Így ugrottak a programok, ugrott az egész heti óvoda. Megint.) Még szerencse, hogy Férj anyukája sokat tud segíteni, így elég sokat volt nála a héten a kis beteg.
♥ Megkapni a Csajszombat rendezvény fotóit, és újra végigélni a sok örömteli pillanatot, bejegyzésírás közben. 🙂 Ha érdekel, hol készült rólam ez a kép, olvasd el a bejegyzést!
♥ Ez a hét a Halloween jegyében telt. Ugyanis szerdán délután volt az iskolai Halloween bulija Nagymanónak, amikor is a gyerekek mindenféle rémséges (vagy kevésbé rémséges) dolognak öltöznek, továbbá undi desszertkreációkat fogyasztanak (a szülők jóvoltából), majd kivonulnak az iskola közelében jelmezben „Trick or Treat” körútra.
Ez abból áll, hogy minden osztályból egy-egy szülő cukorkákkal, csokival várja a gyerekhadat, akik már alig várják, hogy begyűjtsék a nekik szánt csemegét. Ebben az évben is én láttam el ezt a szerepet, és almachipsszel, csokis mazsolával, kakaós kölesgolyóval, illetve kis csokigolyókkal készültem a gyerekeknek.
A bulihoz csatlakozott Kismanó is, aki jövőre lesz első osztályos, és benne van minden buliban (naná, ha édességgyűjtésről van szó!). Nagymanó varázslótanoncnak öltözött (még Bájitaltan és bűbájtan füzetet is gyártottam neki), Kismanó pedig kedvenc Kylo-Ren jelmezét öltötte magára. Egy kicsit én is halloweenesre vettem a figurát, és készültem speckó fejdísszel meg persze hozzá illő sminkkel.
Olyan vicces volt, hogy mennyivel több (férfi) autós figyelmét keltettem fel erősen sminkelve, denevérszárnyakkal a fejemen, mint a szokásos sminkmentes, szemüveges alteregómmal. Hát ez egy tanulmány lehetett volna! (Van akit az sem zavart a kommunikációban, hogy a fiúk hátul ültek a kocsiban. 😀 ) Szerintem bárki elhitte volna, hogy saját magam ikertesója vagyok!
♥ Rávettem magam, és végre kicsit tevékenykedtem a kertben. Sajnos mostanság alig van némi időm a kertészkedésre, és ezt a fodros kel palánták is megérezték: nem sok esély van a túlélésükre, ugyanis káposztalepke hernyói, illetve káposztalégy kukacai áldozatává váltak. Az előbbi hernyóit rendszeresen leszedegetem, de az utóbbi ellen nem sokat lehet tenni. Kiültettem őket friss földbe, lefújtam őket az erősítő bio permetemmel, és meglátom, mit hoz a holnap…
♥ Egész héten nem mozogtam idő hiányában (meg persze a lábam sem volt a toppon), amit péntek délelőtt megelégeltem, és gyorsan elmentem egy nyúlfarknyit futni, ami borzasztóan jól esett. Még épp időben, mert aznap kezelték megint a sarkamat meg a talpamat ultrahangos lökéshullámmal, ami nem egy leányálom, és közvetlenül utána letehetek mindenféle sportolásról…
♥ Még mindig nyílnak a rózsák a kertben…!
♥ Végre megírni az első uzsonnásdoboz bejegyzésemet. Már ezer éve tervezem, de soha nem volt rá időm, most viszont elhatároztam, hogy megírom, idén hogyan készül Nagymanó uzsonnája, amit az iskolába visz magával. Ha érdekel, hogy pontosan hogyan is működik a bento box, azaz többrekeszes uzsonnásdoboz rendszer, akkor olvasd el a bejegyzésem Te is!
♥ Ha már be kellett bumliznom a városba az orvoshoz (tömegközlekedtem, ami meglepően gördülékenyen ment, hurrá), úgy döntöttem, meglepem magam egy finom ebéddel a Tökmag Vegan Street Food étteremben. Isteni cukkini burgert ettem zöldségchipsszel. Ezután a Madal kávézóban ittam egy teát és ettem hozzá egy csodás nyers vegán tortát. Mindeközben a Runner’s World vadiúj számát olvasgattam. Micsoda luxus! Ezek után konkrétan gurultam az orvosig. 🙂
♥ A kertészkedésben a héten Törpilla is segített, aki már nem is volt olyan beteg, ha arról volt szó, hogy kimegyünk a kertbe. Leszedtük az utolsó paradicsomot, céklát, és pár szem érett málnát, továbbá felfedeztük, hogy van egy óriási adag mángold is a veteményesben! (Vicces, de egészen eddig valami miatt azt hittem, az is cékla…)
♥ Idén a halottak napja közeledtével nehezebb szívvel telnek az október utolsó napjai, mint valaha. Szó szerint olyan, mintha napról napra elhatalmasodna az emberen a sötétség. Egészen addig, amíg el nem jön november 1-je, amikor már csupán a mécsesek fénye világít a sötétben…
Éppen ezért eredetileg nem terveztünk idénre családi Halloween bulit, de ez láthatólag nagy csalódással töltötte el a gyerekeket. Így utolsó pillanatban mégis úgy döntöttünk, hogy megtartjuk a már hagyományossá vált „borzalmas” összejövetelünket, melyre mindenki jelmezben érkezik. Utólag úgy érzem, jól tettük. 🙂
♥ Elnézni Törpillát kis boszorka jelmezében – valami elbűvölő volt a fekete harisnya-fekete tüllruha szettben, kis boszi kalapkás-fátylas fejdíszével. Nagyon elégedett volt a jelmezével, ami megkönnyebüléssel töltött el, mert nála soha nem lehet tudni… 😉
♥ Készülni a partira mindenféle finomsággal: (természetesen vegán) Halloween kekszeket és duplacsokis tortácskákat készítettem, mindenki megelégedésére.
♥ Halloween tököt faragni a gyerekekkel (annak ellenére jó volt, hogy rettenetesen kevés idő volt rá, így most szimplára vettük a dizájnt).
♥ Sok időt töltöttem a gyerekek versenyeinek, játékainak összeszedésével. Megint volt almahalászat (szigorúan szájjal!), kekszevő verseny és idén újítottam: csináltam Halloween kincskeresést is. Titkos térképet kreáltam, melynek alapján 6 különféle ponton kellett találóskérdésre válaszolni. A gyerekek apró ajándékokat (ceruza, matrica, toll, pici csoki) kaptak a megfejtésekért cserébe. Bombasikert aratott a tervem!
♥ Két dolgot szeretek legjobban felnőtt fejjel a Halloweenben. Az egyik, hogy imádom látni a gyerekek örömét (onnantól elkezdve, hogy jelmezbe bújunk, finomságokat készítünk, rémisztő dekorációt teszünk ki a lakásban, odáig, hogy tököt faragunk).
A másik, hogy van egy olyan nap az évben, mikor az embernek van ürügye, hogy boszorkának vagy gótikus vamp-nek öltözzön, annak ellenére, hogy már jócskán kifutott a „jelmezes korból” (tegyük hozzá, hogy ez leginkább csak Magyarországon furcsa, külföldön nem olyan nagy kuriózum, hogy felnőttek jelmezbe öltöznek).
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
