Előző bejegyzésemben arról regéltem, hogy miért is éri meg akár az erkélyen, akár a teraszon zöldségeket termeszteni.
Bemutattam azokat a zöldségeket, amelyeket a legkönnyebb így tartani, írtam az elhelyezés fontosságáról, illetve a különféle konténertípusokról.
Most pedig tegyük föl, hogy eldöntötted, mit is szeretnél termeszteni, balkonod/teraszod mely részén, és már a megfelelő konténereket (és hozzá való alátéteket) is megvásároltad.
5. A következő feladat, hogy átgondold, mit hová szeretnél ültetni.
A kombinációk száma szinte végtelen, csupán néhány szabályt kell betartanod. Arra kell odafigyelned, hogy az adott növénynek mennyi a hely- illetve fényigénye.
A legkisebb helyigénye a salátáknak, fűszernövényeknek, reteknek, céklának, újhagymának, répának (különösen a rövid, kerekded formájúak) van, ezek mehetnek a balkonládákba, a cipőrendszerezőkbe nyugodtan. (Cipőrendszerezőkbe a hosszúkás fajtájú francia reggeli retek a legideálisabb.)
Ha úgy adódik, természetesen egy nagyobb, mondjuk 40 cm átmérőjű cserepet is megtölthetsz salátával, de ebben az esetben lesz egy csomó földed, ami „kárba vész” (hiszen ezek a cserepek nagyon mélyek).
Persze erre is van megoldás: töltsd meg a cserép kb. felét postai csomagokhoz használt „tömőanyaggal”, ezekkel a kis habszivacs szerű kockákkal. Ez jó vízelvezető réteget alkot a cserép alján, illetve nagyon könnyű. Ha az nincs, akkor kis joghurtos poharakat is állíthatsz egymás mellé szorosan, vágj fölé egy szúnyoghálóból pont ráilleszkedő korongot, és jöhet majd arra az első réteg föld.
A paprikának már nagyobb a térigénye, a paradicsomé pedig még nagyobb (persze fajtafüggő a dolog, mindig kérdezz utána, hogy mekkorára nő majd a palánta).
Az általam javasolt zöldségek közül a cukkininek a legnagyobb a térigénye, azt kb. 60 cm átmérőjű óriás cserépbe ültesd (gigantikusnak tűnik majd, de a cukkininek nagyon nagy a víz- és tápanyagigénye, amit csak ilyen nagy mennyiségű földből képes magához venni).
A fényigény a másik keresztmetszet, amit figyelembe kell venned. Mindig nézd meg a magok tasakjain szereplő használati utasítást, mely leírja, hogy napos vagy félárnyékos, esetleg árnyékos helyre vesd-e a magokat.
A saláta, cékla, retek, hagyma nem annyira igényel sok napot, míg a cukkini, padlizsán, paprika és paradicsom nagyon sokat.
Nagyjából ezeket kell figyelembe venned, mielőtt nekikezdesz magának a „műveletnek”, azaz a vetésnek-ültetésnek.
6. Végre itt a nagy pillanat, a vetés-ültetés!
Van tehát egy konténered, legyen az mondjuk egy 40 cm átmérőjű cserép vagy egy 100 cm hosszú virágláda.
Először is kb. 3 cm vastagon tégy az edény aljára agyagkavicsokat. Ha rendelkezésedre állnak kavicsok, az is megfelelő, de az sokkal nehezebbé teszi a végén a cserepet, mint az agyagkavics. Ez azért nagyon fontos, hogy ne álljon meg a víz a cserépben – ezzel a lépéssel javítod a föld vízáteresztő képességét.
Egy nagyon szupi tippet olvastam Dóra Melinda Tünde Kertkaland című könyvében: ezután ezt a réteget lefedheted egy méretre kivágott szúnyogháló darabbal (nem is olyan nagy ördöngösség!), hogy újra felhasználható legyen később a vízelvezető réteg, akkor is, ha a földet lecseréled. Nagyon elmés ötlet. 🙂
Ezután töltsd meg a konténered kb. harmadáig jó minőségű termőfölddel, mely zöldségek számára alkalmas. Ha semmiképp nem találsz kifejezetten zöldségeknek valót, akkor megfelelő a „B” virágföld is (utánakérdeztem több helyen is, és ez az általánosan bevett gyakorlat).
Amennyiben igazán precíz akarsz lenni, ezután keverj a földbe egy rétegben (ahol kb. majd a kifejlett növényed gyökere lesz) gyökéritató granulátumot (további felhasználási útmutató a csomagoláson található). Ezek a kis csőtésztára emlékeztető valamik javítják a föld vízháztartását, mert nedvességet raktároznak magukban szárazság esetére.
Ezáltal csökkentheted a felhasznált víz mennyiségét – ami nyári kánikulában nagyon nem mindegy!
Ez nagyon sokat számít, de ha nem vettél gyökéritatót, akkor megpróbálhatod nélküle is, csak akkor még jobban oda kell majd figyelned a locsolásra nagy melegben.
Kb. majdnem a pereméig töltsd meg az edényt földdel, 5 centit azért hagyjál, főként a nagyobb növényeknél.
A magokat az instrukciók alapján vesd el és jó alaposan locsold be (esőztető fejjel ellátott locsolókannával). Érdemes a magok közvetlen közelébe szórni némi biohumuszt is.
A palántáknak áss kis lapáttal megfelelő nagyságú mélyedést, kicsit locsold be vízzel, és szórj az ültető gödröd aljába nagyjából 1 evőkanál marhatrágya pelletet (granulátumot). Ezután menjen rá egy jó réteg föld vagy biohumusz/komposzt, végül jöhet a növény. A gyökere semmi esetre se lógjon ki a földből, sőt, pakolj még rá a föld fölötti részre egy vékony réteg plusz termőföldet. („Szomjas” növényeknél akár kis mélyedésfélét is kialakíthatsz, ahol jobban megáll a nedvesség.)
A föld felszínét ezután érdemes befedned egy réteg szalmával, vágott fűvel vagy más mulccsal (pl. gombamulccsal), mely megakadályozza a gyors vízelpárolgást, és nagyon jó hőszigetelő (véd a hidegtől, melegtől, hőingadozástól).
7. Kulcsfontosságú: az öntözés.
Bevallom őszintén, hogy most a „bort iszik, vizet prédikál” esete áll fenn, mert még mindig tanulom a megfelelő locsolás „művészetét”. Ahány talaj, ahány közeg annyi féle locsolási praktika válik be. Nehéz egy általános érvényű szabályt felállítani. Az bizonyos, hogy minden növénynek eltérő a vízigénye.
Híresen nagy a vízigénye a cukkininek és uborkának, de a saláta, karalábé és retek is megsínyli a szárazságot, fontos náluk is odafigyelni, hogy mindig enyhén nedves legyen a talaj.
A paradicsom az ellenpélda: hacsak nincs irtóztatóan nagy meleg, szabad földben szinte nem is kell locsolni (miután már begyökeresedett). Persze a konténeres kertészkedés azért más tészta: ott sokkal jobban oda kell figyelni a vízutánpótlásra.
Nagy melegben (és kis konténereknél) előfordulhat, hogy napi két-három alkalommal is locsolnod kell.
Kánikulában érdemes a cserepek alá tett alátéteket is feltöltened vízzel.
8. Konténeres kertészkedésnél elengedhetetlen: tápanyag utánpótlás
Tápoldatozás nélkül nagyon nehéz eredményesen zöldségeket termelni cserepekben. Egyszerűen nem áll annyi föld a növény rendelkezésére, hogy elegendő tápanyagot tudjon felhasználni. Ha nem adsz nekik tápoldatot, akkor a növények lassabban nőnek, kevesebb lesz a termés és esetlegesen fogékonyabbak lesznek bizonyos betegségekre is.
Használhatod tápoldatozáshoz a már említett marhatrágya pelletet vagy folyékony tápoldatot is. A legegyszerűbb talán, ha veszel bio tápoldatot kertészeti szakáruházban vagy gazdaboltban, és hetente-kéthetente belocsolod vele a növényeket. (Van külön pardicsomhoz és van külön egyéb zöldségfélékhez ajánlott tápoldat – folyékony kiszerelésben, de akár földbe dugható kis táppálcikák formájában is.)
Leginkább a hosszú terméshozamú növényeknél van erre szükség, mint pl. a paradicsom vagy paprika. A retket, salátaféléket, fűszernövényeket nem kell tápoldatozni.
9. Harc a kártevők ellen
A balkonkert nagy előnye, hogy relatíve kevesebb a kártevő. Például nem kell éjszaka meztelen csiga vadászatra indulnod elemlámpával felszerelkezve (mint ahogy tegnap én is tettem, mert égnek áll a hajam a gondolatra, hogy lezabálják a paradicsom és cukkini friss hajtásait!).
Ugyanakkor még így is szembesülhetsz jó pár betegséggel és kártevővel. Mivel célunk a biotermények előállítása, nyilván a klasszikus méregarzenál szóba sem jöhet. Van viszont egy csomó minden más a repertoárban, amit felhasználhatsz.
Erről a témáról egy külön bejegyzést írhatnék, de mivel nem vagyok a téma nagymestere, azt javaslom, hogy kérdezz utána a specifikus problémának gazdaboltban, keress utána interneten vagy nézd meg szakkönyvekben, hogy mit tehetsz a gombák, tetvek, kártevők ellen. (Én is ezt szoktam tenni.)
10. Egyéb teendők
Ebben a pontban pár olyan dolgot szedtem össze, ami a növények általános nevelésével kapcsolatos.
A magok miután kicsíráztak, és a növénykék kibújnak a földből, egy idő után például egyelned kell majd őket, ugyanis az egymáshoz túl közel elhelyezkedő növénykék nem tudnak megfelelően fejlődni. Egyelni kell kb. mindent, amit vetettél: salátát, répát, céklát, retket, stb.
Erre akkor kerüljön sor, mikor már elég jól láthatóak a kis növénykék, megerősödtek annyira, hogy egy rántással nem távolítasz el hármat egyszerre a földből, ugyanakkor túl nagyok se legyenek, mert akkor már annyira begyökeresedtek, hogy pont azért nem tudod majd őket kihúzni a földből.
A paradicsomot és paprikát karózni kell, azaz miután elültetted a palántád, egy bambuszpálcát vagy botot (kb. 1 m hosszút) szúrj be mellé a földbe, és spárgával hurkold a növény szárát a bothoz. Ez lesz a palántád támasztéka. Nagyobb méretű paradicsomoknál ezt később erősebb, hosszabb botra vagy karóra kell majd cserélned.
Természetesen olyan teendőid is lesznek még, mint a gyomnövények (bár konténerben nem lesz sok) eltávolítása.
Sok-sok apróság van még, amit tudnod kell, ha komolyan szeretnél belevágni a projektbe, akkor mindenképp javaslom, hogy nézz utána a témának az interneten, vagy szerezz be egy jó kis könyvet (lásd az általam ajánlott könyveket).
Remélem, hogy megjött a kedved a saját kis veteményes létesítéséhez – ha igen, még mindig nincs késő, május folyamán még minden említett magból vethetsz, minden palántából ültethetsz!
Ajánlott irodalom a témában: Dóra Melinda Tünde – Kertkaland (ezt a könyvet nagyon ajánlom, nekem ez a “bibliám”!), Rodolphe Grosléziat – Gazdag termés a kiskertből – lépésről lépésre, Pappné Dr. Tarányi Zita – Zöldségek termesztése a kiskertben, Natalie Fassmann – Konyhakert az erkélyen
Fotók forrásai sorrendben: motherearthnews.com, 3squaremealsblog, motherearthnews.com, prepforshtf.com, minicontainergardens.com
