♥ Elolvadt a hó, pedig januárban szokott mindig a legtöbb esni. Micsoda kár! Minden nap árgus szemekkel figyeljük a hójelentést, de egyelőre még nem túl rózsásak a kilátásaink. Addig is január egyéb örömeivel kényeztetem magam…
♥ Házilag készített humusz, mert a friss, otthoni a legfinomabb. 🙂
♥ Minden áldott nap a gyerekek vicces „beszólásain” vidulni – komolyan mondom, hogy nem tudom, hogy lennék (leszek) meg nélkülük! (Pl. olyan cuki volt ma Kismanó, mikor megkaparintott egy félig megrágott szalámis kenyeret, és azt kérdezte: „Ez kinek a maradása?” – azaz ki hagyta meg… 😀 )
♥ Törpilla már teljesen egészséges – hurrá! Ennek megfelelően visszatért a kirobbanóan jókedvű énjéhez. A nap minden pillanatában elbűvöl, megmosolyogtat és szinte egész nap csak fényképezném…
♥ Törpilla nagyon szereti a babákat, és már szorgalmasan mondja is, hogy „baba”, egyik nap viszont iszonyú cuki dolgot művelt: bámult kifelé a kertbe az üvegen keresztül, majd egyszer csak a babát is elkezdte odaszorítani az üveghez, hogy ő is nézzen ki. Perceken keresztül azt játszotta, hogy a baba is kinéz. Hát, meg kellett zabálni. 😀
♥ Két alkalommal is eljutottam futni, és mindkét esetben ragyogó napsütésben. Nem tudom, hogy igazából itt a pohár félig üres vagy félig tele, mert háromszor kellett volna mennem, így kissé elégedetlen vagyok. De minden viszonyítás kérdése. Főként, hogy az egyik futás 10 km lett, ami elég régen nem fordult elő.
♥ Késő este egy régi kedvencet – Sade Lovers Rock – albumot hallgatni Férj és egy pohár pezsgő társaságában… ♥
♥ Péntek este a Hard Rock Café-ban – muszáj volt innom egy koktélt is. 🙂 (Te jó ég, ezen a héten kétszer is alkoholizáltam!)
♥ Úgy tűnik, hogy sikerül speciális futáshoz készített napszemüveget csináltatnom, ugyanis a kontaktlencsét egyre nehezebben bírja a szemem (szinte egyáltalán nem). A hagyományos szemüveges megoldás viszont roppant kényelmetlen hosszú távon…
♥ Vörös áfonyás-cseresznyés fehér csoki, amit még karácsonyra kaptam. Mmmmm!
♥ Változatos reggelek: voltak mostanság ébredés után a gyerekek az ágyunkban szinte minden kombinációban.
Kismanó gyorsan elmondja, hogy milyen rosszat álmodott, majd elégedetten bebújik a takaró alá (az én oldalamon), és már alszik is tovább.
Törpilla a világért sem aludna, inkább Férjre kapaszkodik, és azon van, hogy kiverje mindkettőnk szeméből az álmot – minél előbb!
Nagymanó közénk fekszik, hozzám bújik, egy ideig türelmesen várakozik, majd elkezd nyaggatni, hogy menjünk már le a konyhába.
Ha Nagymanó és Törpilla vannak ketten közöttünk, akkor szépen eljátszogatnak egy ideig. Szóval nem unatkozunk reggel 6 és 8 óra között még hétvégén sem. 😉
♥ Vendégeskedés barátainknál, akik mindig olyan szívélyes házigazdák. 🙂 Rég nem találkoztunk, jó volt kicsit beszélgetni (már amennyit négy gyerek mellett lehet…) – folyt. köv!
♥ Amikor ma korán reggel a konyhában csináltam Törpillának a tejet, és belépett Nagymanó, majd azt kérdezte: „Szia Anya, hogy aludtál?”
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
