El sem hiszem, elérkezett a századik VasárnaPillanatok!
Januárban azon kívül, hogy új évet kezdődik, egyéb fontos események is közelednek. Kettős születésnap… de erről majd jövő héten – mindent a maga idejében! 😉
Ez a századik alkalom, hogy összegyűjtöm a hét boldog pillanatait. Volt belőle most is bőven, ezúttal mégsem készültem a szokásos fotókollázzsal. Inkább olyan képet készítettem, amely összefoglalja, hogy mi az, ami a héten foglalkoztatott.
Először is még mindig „nem tettem túl magam” az évkezdésen, számomra a teljes január annak jegyében telik, hogy kigondoljam, mik legyenek az éves céljaim, felvázoljam a terveim. (Persze azt már tudom, hogy minden héten új saláta receptet készítek el, de ezen kívül! 😉 )
Másodsorban így a századik VasárnaPillanatokhoz elérkezve átgondoltam, hogy mi az, ami a legfontosabb számomra.
Természetesen továbbra is a család áll az első helyen, a három „kismalaccal” és Férjjel. Itthonról „boldogság-blogoló” anyukaként idén is a gyerekek apró-cseprő ügyei, gondjai, boldogsága és nevelgetése lesz az életem középpontjában. 😀
Ezen kívül még mindig fontosnak tartom a gyönyörű emlékek dokumentálását a blogon, illetve a gyerekek naplóján, fotóalbumán, emlékes dobozain keresztül.
Ennyi VasárnaPillanatok megírása után van egy gondolatom, amit szívesen megosztanék Veled.
Rájöttem, hogy ha energiát fektetünk abba, hogy felfedezzük a mindennapok apró örömeit, ez egy idő után szokássá válik, és ezzel együtt egyre több szépségre találunk rá.
Ami még inkább a pozitív hozzáállásra sarkall. Hiszen az ember egy idő után azon veszi észre magát, hogy egy-egy helyzetből a legjobbat próbálja kihozni, igyekszik meglátni a jót. Lehet, hogy egy-egy kritikus helyzetben ez nem jellemző, de talán pár óra vagy nap elmúltával felülkerekedik az optimizmus, és ilyenkor automatikusan felbukkan az öröm az ürömben.
Ez pedig igen fontos lehet akkor, mikor az embert próbára teszi az élet, akár egy lehangolt időszakból vagy szomorú eseményből kifolyólag.
Ilyen „magvas” gondolatok foglalkoztattak a héten, de azért ez nem tántorított vissza attól, hogy följegyezzek pár jó pillanatot. 😉
♥ Két babás-barátnős találkozót is szervezni a hétre, mely kitűnő alkalomként szolgált arra, hogy sétáljak (és persze beszélgessek!) egy jót. 🙂
♥ Túlesni Tökmag következő kötelező oltásain, melyet követően szerencsére a jó alváson kívül semmilyen utóhatás nem jelentkezett.
♥ Fotózni, fotózni, fotózni – legfőképp a gyerekeket! ♥
♥ Salátát készíteni, falatozni és a jövő heti kreációt tervezgetni.
♥ Anyukámtól karácsonyra kapott határidő naplóba fontos dátumokat, eseményeket, terveket feljegyezni. (Lásd a fotón.)
♥ Az új terítőt kimosni és használatba venni, amit ugyancsak anyukámtól kaptam. (Ugyancsak lásd a fotón!)
♥ Gyerekekkel rengeteget játszani, például kis szilveszteri gumimalacokkal (lásd a fotón) röfi pókerezni. Nagymanó imádja!
♥ Tökmagot figyelni, ahogyan egyre értelmesebben nézelődik, megfogja a kis kezével a játékokat, és persze beszélget: berreg, pöfög, kacag, röhögcsél – nagyon cuki!
♥ Forró csoki bulit rendezni a gyerekeknek, akik a dekorációnál csak az üvegcsék tartalmától voltak jobban oda: szó szerint el kellett a végén koboznom a díszítő csokikat és pillecukrot, mert Kismanó csészéjében több volt a rászórt édesség, mint maga a forró csoki! (Megjegyzem, hogy azért én is két nagy bögre megpakolt forró csokit tüntettem el…) Ami pedig a legnagyobb örömet okozta: pár nappal később meghallottam, ahogy Nagymanó nagy lelkesen meséli egy ismerősünknek, hogy „Képzeld, forró csoki bulit rendeztünk!”. ♥
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
“VasárnaPillanatok #100: Hello 2015!” - 2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Micsoda évforduló, különös tekintettel arra, hogy ez az egyik legkedvesebb rovatom 🙂 🙂
Még legalább 100-szor ennyit kívánok!
Gratulálok a 100. „szülinaphoz”. Még sok ilyet!
Idén a boldogságtervet fogom végigcsinálni (köszönöm, hogy ajánlottad a könyvet), és az aktuális bejegyzésekkel fűszerezem a napokat 😉 bár mindig tovább olvasom a korábbi bejegyzéseket, és végül fellelkesülve, inspirálódva hagyom abba az olvasást. 🙂
szóval csak így tovább hajrá!