Be kell, hogy valljam, ahogy közeledik a Halottak napja, úgy szállnak meg egyre jobban a szomorú gondolatok. Ez az év azon időszaka, amikor igazán nehéz vidámnak lennem. A Halloweenre készülés ugyan felvidít (lásd erről szóló bejegyzésem!), de nem tagadom, hogy nem ez az év legönfeledtebb időszaka számomra. Érdekes egyszerre „ünnepelni” két ennyire ellentétes eseményt – de az a véleményem, hogy pont ez az ellentét az, amire ilyenkor szükségem van.
Én nagyon sokat gondolok egész évben azokra a szeretteimre, akik már nincsenek velünk – nem csak Halottak napjára tartogatom a rájuk emlékezést. Ilyenkor viszont még többet foglalkoztat az elmúlás gondolata.
Ma az jutott eszembe, hogy ha én már nem leszek, akkor annak örülnék, ha a gyerekek az év ezen szakában visszaidéznék azokat a felejthetetlen estéket, amikor Anya családi Halloween partikat rendezett – finom sütiket sütött, töklámpást faragott, sőt, felnőtt fejjel jelmezbe öltözött, és erre másokat is (több-kevesebb sikerrel) rávett. 😉
Szerencsére a borús gondolataim sem álltak annak az útjába, hogy azért örömteli pillanatokat is átéljek a héten.
♥ Napsütésben megint naaagy sétára menni, amit múlt héten kicsit hanyagoltam.
♥ Tökmag egyre többet mosolyog, gőgicsél, nézelődik – annyira jó látni, ahogy fokozatosan nyílik az értelme! ♥
♥ Halloween süti díszeket gyártani – amit a gyerekek nagyon díjaztak! El is fogyott az összes díszített muffin egy este alatt.
♥ Megnézegetni az apukám által készített Halloween parti fotókat. 😀
♥ Meggyújtani esténként a töklámpásokat és kis kerámia tökmécseseket – annyira hangulatosak!
♥ Birsalmás-fűszeres csirkemellet készíteni – ami istenien sikerült!
♥ Bár hét elején lebetegedtem (jól benáthásodtam), a hét végére teljesen rendbejöttem, aminek irtóra örülök! 🙂
♥ Megsütni a szokásos Halloween kekszeket – a gyerekek nagy-nagy örömére! (Végre egy keksz, ami egyébként Férjnek is ízlik…)
♥ Első vidékre utazás Tökmaggal (a Dédihez), és a kisbaba a körülményekhez képest egész jól viselkedett. Odafelé 45 percet aludt, 15 percet nézelődött, és épp mikor megérkeztünk, akkor állt neki nyűgösködni. Visszafelé (este) már kicsit más volt az egyenleg: fél órát aludt, majd fél órát üvöltött torka szakadtából, amíg haza nem értünk. Humoros volt, hogy Nagymanó ennek ellenére végigaludta az egész autóutat (Tökmag közvetlen közelről jajveszékelt a fülébe!).
♥ Családi összejövetel Halottak napja alkalmából – annyira jó volt megint látni a nagycsaládot – és bemutatni a gyönyörű kisbabánkat! Természetesen mindenkit teljesen elbűvölt – és meglepően jól viselkedett megint. Mondtam már, hogy valódi kisangyallal állunk szemben! 😉
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
“VasárnaPillanatok #89: Még mindig Halloween!” - 2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Jó látni, hogy boldogok vagytok. 🙂 Az elmúlt néhány hétben nem tudtam követni a blogodat, de nemrég bepótoltam a lemaradást. Én is ilyen anyuka szeretnék lenni mint te. 🙂
Köszi, aranyos vagy! 😀