♥ Örülni, hogy az őszi asztaldíszes bejegyzésemet ilyen sokan szeretitek!
♥ A vasárnapi Halloween partira készülni már egész héten – ezért a hosszú csönd, és a kis késedelem. 😉
♥ A mi kis tökmagunk két hónapos, egészséges, a cukibbnál is cukibb – ennél többet nem is kívánhatnék! ♥
♥ Gyerekekkel gyerekeknek töklámpást készíteni. Sajnos a kivitelezésben még nem igazán tudnak segíteni, de az ijesztő denevéralakhoz ők ragaszkodtak… Azért a tök belsejét hősiesen kaparta velem Nagymanó.
♥ Egy családtagunk és kisbabájának látogatása – milyen jók is ezek a négyesben megtett „kismama séták”! Amikor felváltva bömbölnek a gyerekek, és mi kivesézzük a picik minden apró hétköznapi mozzanatát, szokását. Az idő abszolút gyönyörű volt, kifogtuk az utolsó „rövidujjas” őszi napot.
♥ Gyönyörű árvácskák az ablakokban – minden nap öröm ránézni!
♥ Hálásan olvasni a pozitív olvasói visszajelzéseket. Mindig jókedvre derítenek!! 😀
♥ Örülni, mikor az esős szürke napok után megint kisütött a nap.
♥ Csillárra függeszthető denevéreket barkácsolni a gyerekekkel. Kismanó gyönyörűen festette le a WC papír gurigákat, a szárnyakat együtt ragasztottuk, és az arc rajzolásában is mindenki kivette a részét.
♥ Tökös finomságokat készíteni. Megsütöttem az örök kedvencet, a sütőtökös muffint, de most előrukkoltam egy új különlegességgel is, a pekándiós, sütőtökös sajtkrémmel töltött süteménnyel. Bombasztikus lett.
♥ Férjjel a bulira dekorálni – mindig dohog, hogy kidíszítjük az egész lakást, aztán ő is elégedetten néz végig az összképen. A gyerekek pedig valósággal szárnyaltak a lelkesedéstől! 🙂
♥ Jelmezbe öltöztetni az egész családot, beleértve magamat is. Idén igazán angyali lett a jelmezem! 😉 Persze Tökmagot senki sem pipálhatta le tündéri kis tündér jelmezében (aminek még szárnya is van!). Én elolvadtam, amikor csak ránéztem. Ráadásul nagyon jól bírta élete első nagy vendégségét, rengeteget mosolygott, és csak a végén kezdett méltatlankodni, amikor már fáradni kezdett.
♥ A gyerekeket a nap végén megölelni, megpuszilni, és azt remélni, hogy még nagyon-nagyon sokáig leszünk ilyen boldogok!
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
“VasárnaPillanatok #88: Halloweenre hangolva” - 6 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Szia Anni!
Úgy éreztem meg kell osztanom Veled egy gondolatot.
Szerintem az életben nincsenek véletlenek. Amikor a kezünkbe kerül egy könyv vagy egy olyan oldal a neten amit nem is akartunk megnyitni, vagy egy film amire valaki azt mondja nézd meg.
Velem ez történt. Egyik nagyon kedves ismerősöm ajánlotta, hogy nézzem meg a Felhőatlasz című filmet.
Az elején nagyon fura a film, szinte tiszta káosz az egész de mégis a végére minden kitisztul és átlátható lesz. És a zenéje nem megy ki a fejemből.
Ha van egy kis időd úgy 2,5 órád tudom a pici mellett ez túl sok de nézd meg. Én megértettem és a szívemhez nőtt.
Amikor elmondja hogy a halál csak egy ajtó valami új felé.
És tényleg amikor az ember életében minden olyan zavaros lesz, tiszta káosz a vége előtt hirtelen minden kitisztul és már tudod mi miért történt.
Az én apukám mielőtt elment volna kapott egy agyvérzést és nem tudott beszélni velem. De mielőtt végleg elment képzeld megszólalt és értelmesen beszélt. olyan volt mint egy csoda. Olyan mint az életünk.
Olyan sokat küzdünk felesleges csip-csup dolgok miatt, pedig nem ez a lényeg.
És amikor megnézed ezt a filmet rájössz valóban nem véletlenek azok a bizonyos találkozások, nem véletlen hogy Ő lett a férjed, a gyermeked mert már korábban ismertétek egymást és újra egymásra találtatok. Azért tudja befejezni a mondataidat, azért tudja mikor van szükséged ölelésre vagy egy perc magányra. Mert már ismered.
Az apukám azt mesélte kis koromban, hogy azért van az orrunk alatt az a kis gödör a szánk közepén mert mielőtt a földre jövünk egy angyal a szánkra teszi az ujját hogy ne tudjunk mondani semmit az előző életünkről. 🙂
És ez olyan szép. 🙂
És hiába vesztettem el még lesz idő amikor együtt leszek vele. Mert lesz idő amikor mind együtt leszünk.
És így már az élet nem küzdelem és szenvedés hanem csak sok sok lecke és feladat. Sok sok útkereszteződés.
És ettől szép. 🙂
Örülök hogy Rád találtam. 🙂
Nagyon hálás vagyok azért, hogy olvashatom a blogodat.
Nagyon csodálatos ember vagy, anyuka 🙂 és nagyon csodálatos gondolataid vannak.
Persze lesz idő amikor majd a pici elindul és nem tudsz ennyit írni, de jó érzés hogy vagy!!! 🙂
Köszönöm
Tündi
Szia Tündi! Köszönöm az újabb „lélekemelő” hozzászólásodat! 🙂 Ezt a filmet még nem láttuk, pedig már régóta szemezünk vele a T-Home videotékájában. Ha jól emlékszem, Tom Hanks játszik benne, aki Férj egyik kedvence, főként ez volt az ok, hogy gondolkodtunk azon, meg kellene nézni. De most, hogy írtál róla, megjött hozzá a kedvem. Valamelyik este megpróbálkozunk vele, bár még várat szerintem magára a dolog, mert kissé benáthásodtam, így este szó szerint beesem az ágyba a gyerekekkel egy időben, kilenc környékén. De ami késik, nem múlik! 😉
Megnéztem pár kritikát, véleményt a „Felhőatlasz” c. filmről. Még sohasem hallottam róla, pedig lelkes filmrajongó vagyok. Mindenesetre Tündi hozzászólása után biztos, hogy megnézem. Annyit tudok, hogy nem ígér könnyű szórakozást, csak ráhangolódva kezdjünk neki!
A tartalom elolvasása után egyébként pont ezért nem kezdtünk bele, mert valami nagyon könnyed dologra vágytam. De tény, hogy néha kellenek a fajsúlyosabb filmek is.
Szia Anni!
Pár hónapra „eltűntem”, már nagyon hiányzott a blogod, és most olvasom, hogy kislányod lett, és annyira nagyon boldoggá tett ez a hír! 😀
Mi pár héten belülre várjuk a kislányunkat, úgyhogy nagyon figyelek, hogy majd milyen kreatív ötleted lesz a lányos „neveléshez” is 😉
Számomra meglepő módon (mert ilyet sosem csináltam, és nem is gondoltam rá), a korábbi bejegyzéseidet olvasgatva és inspirálódva, már kitettem az ajtóra az őszi ajtódíszt, és agyalok a karácsonyin 😉
Szóval csak így tovább, örülök, hogy átjön nekem a lelkes hozzáállásod és sok boldogságot!
Puszi: Kata
Szia Kata! Örülök, hogy megint inspirált a Napi Boldogság. 🙂 Én is lassan kezdek ráhangolódni a karácsonyra, bár még egy picit halogatom, mert szeretném kiélvezni ezt az őszi időt, a hulló faleveleket és a színkavalkádot. Tudom, hogy már minden tele van Mikulás csokikkal és díszekkel, de valahogy november végéig én ezt mindig olyan korainak tartom!
Drukkolok Neked a kislányotokhoz, majd értesíts a jó hírekkel kapcsolatban! Egyelőre sok mindennel nem szolgálhatok, mert egy kislány baba véleményem szerint teljesen ugyanolyan, mint egy kisfiú (a két fiú után már van összehasonlítási alapom). Azon kívül persze, hogy van, hogy csini lányos ruhát adok rá, és olyankor tényleg lányos a kis arca. De amikor a fiúk kék együttese van rajta, akkor inkább mondanám, hogy egy formás, szép arcú kisfiú 😉 A különbségek majd idővel biztosan jönnek, most csak a tudat a bónusz, hogy van egy lányunk is, juhéjj! 😀