Már megtudhattad, hogyan légy jó szomszéd és miként élj át jobbnál jobb élményeket anélkül, hogy el kellene utaznod otthonról. Kérdezhetnéd, hogy „Mi jöhet még ezután?”.
Az ember hangulatát és persze mindennapjait nagyban befolyásolja, hogy miként is viselkedik a körülötte élőkkel. Ez esetben nem a Veled egy háztartásban élő felnőtt, gyerek vagy esetleg állati „családtagokra” gondolok, hanem mindenki másra, aki a környezetedben él.
Ott vannak a közvetlen szomszédok, az utcádban vagy háztömbödben élők és dolgozók. Azok az arcok, melyeket nap mint nap látsz, és felismersz, ugyanakkor nincs velük szoros kapcsolatod.
A lány, aki mindig ugyanakkor száll föl a buszra, mint Te, a kismama, aki akkor siet a gyerekekkel végig az utcán, mikor Te is elmész reggel otthonról. A postás, a gázóra leolvasó, az újságárus, a sarki zöldséges, és még sorolhatnám.
Mint tudjuk, az egyik legjobb módja annak, hogy boldog légy, ha másokat boldoggá teszel. Kérdezd meg magadtól: „Boldoggá teszem valamilyen módon a környezetemben élőket?” vagy „A tetteim hozzájárulnak a környezetemben élők boldogságához?”.
Semmi esetre sem akarnám ismételni önmagam, részben mégis erre kényszerülök. 🙂
Ezen a ponton fontos lenne felidézni a „Légy kedves!” című boldogságtervet. Ha Te kedves vagy a környezetedben élőkhöz, akkor annak két pozitív folyománya is van:
1. Ők is kedvesebben viszonyulnak Hozzád.
2. Sokkal jobban érzed tőle magad.
De pontosan hogyan is lehetünk kedvesebbek, hogyan tehetjük szebbé más napját? Itt egészen apró dolgokra gondolok, hiszen nem eget rengető átváltozást várok el Tőled (magamtól sem), hanem olyan egyszerű gesztusokat, melyek könnyedén kivitelezhetők, ezáltal a mindennapjaidba gond nélkül beépíthetők.
A kedvesség kezdődjön az udvariassággal, mely magában foglalja az olyan legegyszerűbb formulákat, mint a köszönés és elköszönés, az előzékeny magatartás vagy a tiszteletteljes viselkedés.
Aztán folytatódhat a barátságos hozzáállással, ami lehet egy mosoly vagy csak kedves érdeklődés, mint például az, hogy „Hogy van ma/mostanában?”.
Végül pedig befejeződhet olyan „jócselekedetekkel”, melyekkel mások érdekeit, kényelmét, jólétét vagy csak jó közérzetét szolgálod. Magyarul, ha segítesz másoknak, azzal megint csak nyersz!
Persze, azt is megteheted, hogy a sorban mögötted álló idegent meghívod a pékségben a kávéjára, de nem feltétlenül van szükség ilyen tettekre. Kizárólag akkor, ha Te úgy érzed, ettől jobban érzed magad. 😉
Bőven elég az is, ha legközelebb megvárod a lifthez siető hölgyet, és nem nyomod meg a liftajtót záró gombot. Vagy ha nyitva tartod a szemed, és segítesz a kismamának a babakocsival felszállni a villamosra. A cipekedő néni előtt kinyitod az ajtót, az eltévedt turistának megpróbálsz segíteni tájékozódni, és nem elrohansz mellette azzal a gondolattal, hogy majd más segít neki.
Ezek az apró jótétemények természetesen nemcsak az emberekre, hanem a közvetlen környezetedre is vonatkoznak!
Az az alap, hogy Te magad soha ne szemetelj, megpróbáld a lehetőségeidhez mérten szelektíven gyűjteni a hulladékot, illetve kizárólag az arra kijelölt helyen dohányozz.
De ezen felül például sokszor előfordul az a jelenet, hogy állsz vagy mész az utcán, és látod, hogy szemét van a közvetlen közeledben. Ilyenkor (hacsak nincs lumbágód vagy nem rohansz valahová), Te is lehajolhatnál és bedobhatnád más szemetét a kukába! Tudom, ez nem „igazság”, tudom, ez nem túl gusztusos. Mégis, nem jobb érzés utána? (Ha úgy gondolod, legyen Nálad nedves törlőkendő vagy fertőtlenítő gél a táskában, és utána „lekezelheted” magad vele, így piszkos sem marad a kezed.)
Ide tartozik a saját házad előtt az utca vagy füves sáv, bokrok, árok rendben tartása.
Soha nem értettem azokat (bevallom őszintén, eléggé megbotránkoztatnak), akik gyönyörű rendben tartják a kertjüket, de a kapujuk előtt gázolni lehet a gazban és szemétben, akik a kibelezett tévét hagyják hetekig állni a kerítésük előtt, akik azt gondolják, hogy a közvetlen környezetük, amiért felelősek, csak a kertkapujukig tart.
Én kifejezetten szeretek sportot űzni abból, hogy szép legyen az a kis apró terület is, ami a házunk előtt van.
Tavasszal krókuszok, gyöngyikék és tulipánok nőnek, utána pedig burjánzik az igénytelen, viszont nagyon dekoratív levendula (ami még attól sem megy tönkre, ha lepisili egy kutya).
Persze, vannak környékek, ahol a tulipán egy napig sem virágozhatna – nekem is volt egyszer, hogy nagy szívfájdalmamra valaki leszedte. De szerencsére elég sok környék van, ahol nem ez a jellemző, mégsem olyan szép és rendezett a járdaszegély, mint lehetne.
Ha valaki nem érez magában energiát vagy affinitást arra, hogy még az utcán is kreatívkodjon, akkor ezt megértem, és elfogadom, de nem hiszem el, hogy a szemetes, gazos árok lenne a megoldás…
Kutyatartók figyelmébe ajánlanám a következő rövid kis bekezdést.
Annál ízléstelenebb, szemtelenebb és udvariatlanabb (és nagyon szép jelzőket használtam!) dolgot el sem tudok képzelni, mint hogy az utcán mások háza elé piszkító kutyájuk „végtermékét” otthagyják!! Hozzátartozik az alapfokú kulturáltsághoz, hogy összeszedjék, és kukába dobják.
Ez persze a közterület minden szegletére vonatkozik, de kiemelten tartozik ide a mások háza előtti járda, zöld vagy a park, ahol kisgyerekek játszanak, futkároznak. (De jó is a gyerek szandáljáról, cipőjéről kutyakakit takarítani, szerintem ki kellene próbálnia annak, aki erre nem gondolva szépen otthagyja a kutyagumit a tett színhelyén…)
Mint láthatod, rengeteg módja van annak, hogy mások napját és életét megszépítsd, nem kell hozzá sem vagyon, sem különösebb képzelőerő.
Hallgass a szívedre, hallgass a megérzéseidre – és indulj ki abból, hogy ami Neked jól esne, az bizonyára másnak is jól esik. 🙂
Te mit teszel azért, hogy a környezetedben élők jobban érezzék magukat?
Fotók forrásai sorrendben: linkedin.com, stock-clip.com, funny-pictures.picphotos.net, news.health.com
“Boldog otthon #28: Így tedd szebbé a környezetedben élők életét!” - 1 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Nekünk két kutyánk van, és sok kutyással találkozunk. Szóval tudnánk mesélni 🙁 Mi megszállottan kűzdünk a kutyapiszok ellen.
A környékbeli iskolának volt egy jó kezdeményezése: A gyerekeket megkérték, hogy készítsenek kis plakátokat arról, hogy kell viselkednie a kutyatartónak az utcán. A rajzokat kis nylonokban kifüggesztették az iskola kerítésére. Sokáig kint volt, és érezhetően javult a kutyakaki helyzet. Sőt a gyerekek – önkéntes alapon – kis vödrökkel járták a környéket, és „védőfelszereléssel” szedték a végerméket. Ők bizonyosan megtanulják, aki kutyát tart, annak vanak kellemetlen kötelességei is.