Az utóbbi egy évben a Boldogságterv című könyv kapcsán rengeteget emlegettem Gretchen Rubint. Tulajdonképpen az ő könyve indított el a blog írásához vezető úton, és rengeteg bejegyzésemhez használtam föl az ő boldogságterv ötleteit.
Amint megtudtam, hogy új könyvön dolgozik, elkapott a hév. Hiszen annyira tetszett a Boldogságterv, olyan sok hasznos dolgot merítettem belőle, hogy alig vártam, hogy Gretchen megint tollat ragadjon (arról nem beszélve, hogy a stílusa is nagyon olvasmányos).
Folyamatosan figyeltem a híreket, és mikor megláttam az előzetest, hogy pontosan miről is szól majd a könyv, tudtam, hogy meg kell rendelnem, amint lehet. 🙂
2012-ben adták ki Gretchen Rubin Happier At Home (Boldogabban otthon) című könyvét, melyet én tavaly nyáron olvastam el.
Ez a könyv nem más, mint a Boldogságterv folytatása. Gretchen további fogadalmakat tesz, mellyel úgy érzi, hogy még közelebb kerül a „tökéletes” boldogsághoz, csakhogy ez esetben kifejezetten az otthont helyezi a középpontba.
Pontosan ez az, ami igazán lelkessé tett, mert imádom az otthonom, és hiszek benne, hogy az otthon boldogságunk egyik legfőbb forrása. 🙂
Szerencsésnek mondhatom magam, mert csodás gyerekkorom volt, szerető környezetben, harmonikus légkörben nevelkedtem, és száz meg száz szép emlék köt a szülői házhoz. Ezek az emlékek lehet hogy picit halványulnak az idő múlásával, de soha nem vesznek el. A legtöbb szép emlék pedig, ha visszagondolok – a szeretteim személyén kívül – az otthonhoz kötődött.
Amikor elköltöztem, hogy önálló életre rendezkedjek be Férjjel, akkor következett a második felvonás: létrehozni az otthont kettőnk egyéniségének és elképzeléseinek összekovácsolásával. Nagyon izgalmas és örömteli időszak volt ez!
Itt nem is feltétlenül csak arra gondolok, hogy hova költözik az ember, milyen bútorokat, függönyöket, dísztárgyakat vásárol. Persze ez az alapja egy otthon hangulatának, de az összeköltözés után még izgalmasabb, hogy az ember hogy alakít ki egy közös életet. Igaz az a mondás, hogy lakva ismeri meg egymást igazán két ember. Onnantól kezdve, hogy milyen a másik ízlésvilága, odáig, hogy melyek napi rutinjának apró részletei.
A több ezer apró részlet alkotta meg végül azt, amit otthonnak nevezhettünk. Ahol feltöltődhettünk, nyugalomra leltünk, ahol egyszerűen csak jól érezhettük magunkat.
Az évek folyamán nagyon megszerettem az új otthonomat, de azzal, hogy megszülettek a gyerekek, és az életem nagy részét itthon kezdtem tölteni, teljesen más dimenzióba kerültek az otthonról szőtt elképzeléseim.
Hiszen pár évvel ezelőttig az otthon egy olyan hely volt, ahová a hosszú munkanap után jól esett visszatérni, ahol le lehetett lazulni, vendégekkel beszélgetni vagy kettesben szöszmötölni, és mindig amolyan védőbástyaként funkcionált a munkahelyi gondok és stressz közepette.
A gyerekek érkezésével teljesen megváltozott számomra az otthon koncepciója. Egyébként a változás már a várandósság alatt érzékelhető volt. Nem hiába mondják, hogy a terhesség második felében a nőkben intenzívebbé válik a fészekrakási ösztön. 😉
Én konkrétan érzékeltem magamon ezt a változást, ugyanis semmi sem okozott nagyobb örömöt, mint hogy felkészüljünk felkészüljek a baba érkezésére. Ez alatt nemcsak a babaszoba berendezését értem – ó, távolról sem! Ekkor találtam ki, hogy ki kéne festetni az egész házat (mai napig nem értem, hogy gondoltam, mindenesetre tényleg kifestettünk, és utána hetekig takarítottunk), hogy szanálni kéne a ruhákat, rendszerezni a tárolóinkat, rendet rakni a fiókokban, virágokat ültetni a kertben, és még sorolhatnám.
Aztán mikor megszülettek a gyerekek, és hirtelen időm 100%-át töltöttem itthon, akkor még fontosabbá vált az otthon. Innentől kezdve ez lett az életem középpontja, az Origo, mely körül az egész világ(om) forog. Ezt egyébként egy cseppet sem bánom.
Az idő múltával, ahogyan a gyerekek egyre nagyobbak lettek, úgy lettem egyre aktívabb az otthonunk még lakályosabbá, kényelmesebbé, meghittebbé varázslásával kapcsolatban. Úgy éreztem, hogy ez nemcsak a saját, hanem a családom boldogságának is az alapja.
Szóval ezért voltam annyira bezsongva, mikor megjelent a Happier At Home. 🙂
A könyv tartogatott számomra meglepetéseket és már jól ismert gondolatokat egyaránt. Mindenkinek szívből ajánlom, akinek tetszett a Boldogságterv!!
Gretchen a korábbi téziseit alkalmazva nyolc nagy fejezetre osztja a könyvet, melyek a következők: Tárgyak, Házasság, Anyaság, Belsőépítészet, Idő, Test, Család, Szomszédság.
A hangsúly semmiképp sem az otthon beosztásán, berendezésén vagy akár dekorálásán van (ez utóbbival egy picit azért én vitába szállnék 😉 ), hanem az ember otthonával és családtagjaival való viszonyán, a szokásokon, mindennapi rituálékon.
Olyan dolgokon, amiket bárki, bármikor alkalmazhat, lakjon nagyvárosi kis lakásban vagy vidéki kertes házban.
Már a könyv olvasása közben úgy döntöttem, hogy idén mindenképp sort kerítek Gretchen otthon-boldogító ötleteire egy új bejegyzéssorozaton keresztül.
Ennek alapvetően két fő oka van. 1. Rajongok az otthonteremtésért, és azon apró részletek felfedezéséért, melyek valóban boldoggá tesznek egy otthont. 2. A könyv magyar nyelven még nem jelent meg, így gondoltam, hogy azok, akik nem tudnak vagy nem szeretnének angolul olvasni, biztosan értékelni fogják ezt az ötletemet. 😀
A bejegyzéseimben – ahogyan eddig is – nem egyszerűen csak közzéteszem Gretchen fejezeteit, hanem inkább feldolgozom az ötleteit, néha kihagyva belőle, néha pedig hozzátéve pár dolgot saját kútfőből.
Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy bár könyvein keresztül egész jól megismertem Gretchent, és rengeteg mindenben hasonlítunk, van egy csomó minden, amiben viszont nagyon különbözünk.
De ahogyan nincs két egyforma ember, nincs két egyforma boldogságterv sem. És nincs két egyforma otthon sem! (Hú, ez nagyon izgalmasan hangzik!)
Nagyon örülnék neki, ha Te is megosztanád velem a gondolataidat – ahogyan eddig is. Mondtam már, hogy köszönök minden hozzászólást?! Már többször is előfordult, hogy a Te véleményed ihletett egy-egy bejegyzést. 🙂
Éppen ezért felteszem az első fontos kérdést (és kérlek, válaszolj!!!):
Számodra mitől lesz boldog az otthon?
ui.: Sikerült többedszerre is végigolvasnom magam. Remélem, nem voltam túl csöpögős, de hajlamos vagyok borzalmasan idealistává és romantikussá válni, ha az „édes” otthonról van szó… 😉
Fotók forrásai sorrendben: gretchenrubin.com, chatelaine.com, roomenvy.co.uk, boxedonline.com
“A boldog otthon: új bejegyzéssorozat!” - 4 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Az otthon teremtés tapasztalatom szerint inkább a nőket foglalkoztatja, a férfiak pedig élvezik az eredményét. Ez nem baj.
Én nagyon szeretek különböző ünnepek előtt dekorálni (Advent, Karácsony, Húsvét, stb.). De számomra nagyon fontos a rend is, persze gyerekek mellett ennek más a dimenziója. Utálok pl. reggel a konyhában úgy kávézni, hogy ott tornyosul a mosatlan edény, ezért este mindig elrámolok. Most nagyon elégedett vagyok, mert végre kifestettünk 🙂
A gyerekek mellett valóban más a „rend” fogalma, de ebben nem igazán tudtam változni. Úgyhogy folyamatosan pakolok, és ha rendetlenség van, akkor meg nem érzem jól magam. Úgyhogy ilyen szempontból folyamatosan úgy érzem, hogy „tüzet oltok”. Soha nem voltam az az ember, aki átlát a káoszon – inkább zavar és elnyom. Szeretem a rendet, az átláthatóságot, persze némi „spontán rendetlenséggel” fűszerezve, ami élővé tesz egy otthont. Na, ez utóbbira a gyerekeknek köszönhetően semmiképp nincs gondom!
„Miután megmentettem a házat rájöttem,hogy azok nélkül az emberek nélkül, akiket szeretek, az a ház sem több, mint egy üres épület. Az én otthonom nálad van, a szívedben.”
(Karen Hawkins)
Fenti idézettel teljes egyetértésben gondolom, hogy a boldog otthon igazán attól lesz boldog, hogy azokkal élünk benne, akiket szeretünk. Amit pedig külsőleg hozzáteszünk a tisztántartásával, csinosítgatásával, ünneplőbe öltöztetésével azok mind-mind még boldogabbá teszik a benne élők napjait.
Magamrészéről nagyon szeretem az otthonunkat „boldoggá” tenni. Az elő növények elengedehetetlenek, kinnt is bennt is.
Tökéletesen egyetértek! 🙂 Számomra is fontosak a növények, van is belőlük bőven. Az állatok is nagy szerepet játszanak számomra a boldog otthonban (ez valószínűleg családi örökség). Egy időben azt az idilli képet dédelgettem magamban, hogy este egy fáradt nap után a nappaliban barátságos kutya fekszik majd a lábamnál a szőnyegen heverve. Ez végül csak részben valósult meg, mert lett ugyan kutya, és nagyon barátságos is, de 48 kg (nemrég mértük), tiszta sár, mikor bejön a kertből, és a szőre a legjobb indulattal is csak büdösnek mondható (meg persze hullik is rendesen). Úgyhogy a kutya maradt a kertben, de a tengerimalac még tartja a frontot, igaz, hogy kétgyerekes anyukaként már máshogyan viszonyulok a szőrös forgács és por maradványok takarításához. Most már sokszor nyűgnek érzem, ugyanis annak ellenére, hogy szeretem az állatokat a lakásban, ragaszkodom a tisztasághoz is. Nem vagyok egyszerű eset! 😉