Akár lehetne az e heti boldogságfogadalom címe az is, hogy „Ne idegeskedj!”. Tudom, ha valaki ezt mondja Neked, akkor az első reakciód biztosan az, hogy 1. még idegesebb leszel, 2. elküldöd az illetőt melegebb éghajlatra.
De ezúttal vedd úgy, hogy nemcsak jóakaródként írok ezzel kapcsolatban, hanem azért is, mert ez számomra is egy jó kis „önterápia”. Azt szokták mondani, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Khm, valóban, ez (is) egy olyan terület, ahol néminemű – khm – fejlődésre szorulnék én magam is… 😉
Ma már mindenki tudja, hogy a folyamatos idegeskedés minden szempontból ártalmas.
A stressznek sajnos elképesztően széleskörű a hatása, azaz befolyásolja mind a testünkben, mind a lelkünkben zajló folyamatokat.
Rengeteg tanulmány készült a témában, és mindegyik azt bizonyítja, hogy a folyamatos idegeskedés szívérrendszeri, emésztőrendszeri, és idegrendszeri bántalmak kialakulásához vezethet.
A lista természetesen még bővíthető lenne, hiszen számos alternatív gyógyászati ág alapja a tézis, mely szerint a lélekben végbemenő folyamatokat testünk egészségi állapota tükrözi (magyarul minden betegségnek lelki oka van).
Ezzel kapcsolatban kissé szkeptikus vagyok, viszont egyetértek azzal, hogy nagyon sok esetben igaz a megállapítás, mely szerint a testi állapotunk a lelki állapotunkról is tanúskodik. Hogyan fordulhatna elő egyébként, hogy az a fránya pattanás pont akkor jön elő, mikor a.) első randira b.) állásinterjúra c.) férjhez mész?!
Igen, igen, mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy nemcsak az egészségünk, hanem a boldogságunk, sőt, az életünk is lehet a tét, hiszen még a csapból is ez folyik. Az internetes portálak, a magazinok, a dokumentumfilmek mind-mind az ezen a területen végzett kutatásokról adnak hírt.
Meg persze ott vannak a személyes tapasztalatok. Kinek ne lenne ismerőse vagy családtagja, aki magas vérnyomással, gyomorfekéllyel vagy krónikus fejfájással bajlódik? (Vagy éppen pont Te magad!?) Van aki stresszes helyzetek hatására percenként rohan a vécére, más a szorongás miatt szorul, aztán van olyan is, aki egy idő után allergiás tüneteket produkál. Az alvászavarokról pedig ne is beszéljünk…
Mégis azt látom, hogy kevés ember van, aki tudatosan tenne valamit a krónikus stressz ellen.
Na, nem azt mondom, hogy holnaptól ott kéne hagyni a munkahelyünket vagy a párunkat (bár nagyon szélsőséges esetekben ez is megfontolandó)!
Inkább arra kéne koncentrálni, hogy megtaláljuk a számunkra ideális módját az indulatok és a feszültség kezelésének és levezetésének.
Hallgatni kellene a testünk jelzéseire és a belső hangokra. Fontos, hogy megtaláljuk a stressz okát, csak úgy tudunk szembeszállni vele. Erre most biztosan sokan legyintenek, hogy nem kell azt keresni, tök egyértelmű. A főnök/a munkaadó/a férj/az anyám, stb.
Szerintem hosszú távon az is veszélyes lehet, ha az ember egy teljesen rajta kívülálló okot nevez meg az idegeskedés okául. Ugyanis ebben az esetben egy idő után az lesz az érzése (még akkor is, ha egyébként ez nem így van), hogy teljesen tehetetlen, hiszen rajta semmi sem múlik.
Pedig ez nem igaz! Hiszen minden hozzáállás kérdése. Csak az idegesíthet, amit hagyunk, hogy idegesítsen, nem?
Ezért nemcsak az a teendő, hogy rájöjjünk, mi okozza a bajt, hanem az is fontos, és talán még fontosabb, hogy miként is kezeljük a stresszes helyzeteket.
Ez pedig teljesen egyén függő. Van, aki magát a helyzetet szuperül kezeli, de nem sokkal később totál kiborul. Van, aki hónapokig, akár évekig nyugodtnak tűnik a felszínen, aztán egyszer csak összeomlik. Aztán van persze olyan is, aki hajlamos az elhamarkodott, szenvedélyes reakciókra, ilyenkor akár teli torokból is üvölt, aztán a dühkitörés amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan megy.
Mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy mi az, ami segíti a pillanatnyi stresszes helyzetek, illetve a hosszú távú idegeskedés leküzdésében.
A rendszeres mozgás? Speciális légzéstechnikák? Meditációs vagy relaxációs technikák? Beszélgetés egy őszinte baráttal? Stresszkezelő tanfolyam? Netalán a pszichoterápia? Vagy egyéb módszerek?
Ezzel a boldogságfogadalommal nincs semmi más célom, mint hogy rávilágítsak arra, hogy az idegeskedést nem elfogadni és elkerülni kell (mert ez utóbbi lehetetlen), hanem meg kell találni a saját személyiségünkhöz legjobban passzoló stresszkezelési módszert.
(Azért zárójelben megjegyezném, hogy bizonyos extrém helyzetekben, illetve ha módunk van rá, akkor dönthetünk úgy, hogy elkerüljük a feszült élethelyzeteket. Ugyanakkor ez sajnos mindig nem lehetséges.)
Úgyhogy hajrá! Tényleg ne idegeskedj! 🙂
Fotók forrásai sorrendben: richradiantreal.com, bubblenews.com, bestofyoutoday.com
“Boldogságterv #33: Csak nyugi!” - 2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Szia! 🙂
Sokat segítettek nekem ezek a tanácsok! Tényleg! Kihúztak egy nagy lelki csávából!
Nagyon szépen köszönöm! 🙂
Nagyon sokat segítenek az önfejlesztő könyvek, olvasmányok, illetve a buddhista tanítások, amik nyomán nyugaton elterjedt a meditáció gyakorlata. Én ezek segítségével indultam el az önfejlesztés útján ténylegesen.
Szerintem is érdemes foglalkozni a boldogságunkkal! 🙂
Az a világon a legfontosabb! Másért nem érdemes élni 🙂
Szia Anett! Köszi, hogy megosztottad velem a pozitív tapasztalataidat! 🙂 Nagyon örülök, hogy segített a bejegyzés (is)! 🙂