Az elkövetkező héten a barátságra szeretnék összpontosítani. Hogy miért?
A kutatások szerint boldogságunk legfontosabb hozzávalói erős társadalmi kötelékeink. Számos tanulmány bizonyítja, hogy szükségünk van (természetesen a család mellett) a tartós, szoros barátságok nyújtotta biztonságra és támaszra.
Fontos, hogy tudjunk bízni a barátainkban, hogy megbeszélhessük problémáinkat, tanácsot, vigaszt, szeretetet kaphassunk. A barátság olyan kapcsolatrendszer, melynek segítségével el tudjuk magunkat helyezni a társadalomban, mely erősíti bennünk a hozzátartozás érzését, és önbecsülésünket erősíti.
Ahhoz, hogy a barátság működjön, természetesen ez mind igaz fordított esetben is, azaz barátságunkkal mi is segítünk, mi is boldoggá teszünk másokat!
Az ember, mint tudjuk, társas lény. Legyen az sport, munka, utazás, vagy hobbi, gyakorlatilag bármilyen tevékenység szórakoztatóbb lehet társaságban. A dolog érdekessége, hogy ez mindenkire igaz, még a kevésbé társasági emberekre is!
Gretchen Rubin kutatómunkája során olyan tanulmányokat is talált, melyek alátámasztják, hogy az erős baráti kötelék az életet is meghosszabbítja (a kiemelkedően magas várható élettartamú társadalmakban a szociális hálónak mindig óriási jelentősége van), erősíti az immunrendszert, illetve csökkenti a depresszió kockázatát.
Éppen ezért tűzte ki ő is céljául, hogy a barátságot boldogságtervének részévé tegye. Mivel én is szentül hiszek a barátság boldogító erejében, most követem példáját. 🙂
Hogyan ápolhatjuk, erősíthetjük már meglévő barátságainkat? Hogyan mélyítsük el kapcsolatunkat újdonsült ismerőseinkkel? És végül, hogyan kössünk új barátságokat?
Gretchen ennél a pontnál döbbent rá, hogy mennyire fontos saját boldogságunk szempontjából mások boldogsága. Ez nagyon triviálisan hangzik, ugyanakkor sokszor megfeledkezünk róla. Gretchen Rubin ragyogó igazsága így szólt:
„A legjobb módszer, hogy boldoggá tegyük önmagunkat, ha másokat boldoggá teszünk.
A legjobb módszer, hogy boldoggá tegyünk másokat, ha önmagunkat boldoggá tesszük.”
Hát, nem fantasztikus? Annyira szeretek elolvasni (és persze leírni is 😉 ) egy-egy ilyen örökérvényű mondatot! Ilyenkor hirtelen minden olyan kristálytisztává válik (legalábbis egy pillanatra…).
Ami még nagyon tetszett Gretchen gondolatmenetében, hogy teljesen egybevágott az enyémmel (és gondolom sokunkéval!). Mégpedig azért, mert rögtön ezt követően az jutott eszébe, hogy önzetlenség tulajdonképpen nem létezik, hiszen ha másnak jót teszünk, azzal magunknak is jót teszünk, azaz mégsem vagyunk teljesen önzetlenek! A szkeptikusok most dörzsölhetik a tenyerüket…
Ugyanakkor nagyon megnyugtatott az álláspontja, mely szerint miért törpülne el jó cselekedeteink pozitív eredménye azért, mert minket is boldoggá tesz maga az önzetlenség? Hiszen jó másokat önzetlennek látni, és még jobb, ha az ember saját maga is nagylelkű lehet. Akkor mi lenne ezzel a probléma? (Nesze Nektek, szkeptikusok!)
Ebből következik, hogy a vágy, hogy boldogok legyünk, nem is olyan „bűnös” gondolat, hiszen saját boldogságunk mások boldogságának elérésében is segíthet. Nnna, most már nyugodtan hajtom álomra a fejem! 😉
A mai bejegyzés kicsit filozofálgatósra sikerült, remélem nem baj! Ígérem, holnap „jóvá teszem” praktikusabb tanácsokkal! 🙂
Fotók forrásai sorrendben: http://www.pinterest.com, http://www.collider.com
