Gretchen Rubin boldogságtervének kidolgozása közben rájött, hogy hány meg hány millió embernek a világban okoz örömöt egy gyűjtemény megszerzése. Ezért úgy döntött, ő is megpróbál gyűjteni valamit, így szerezve magának mindennapos örömöt.
Miért is jó dolog gyűjteni?
Először is a legtöbben magáért a folyamatért lelkesednek, mikor a szenvedély által hajtva kutatnak egy-egy hőn áhított tárgy után.
Aztán a hajszán kívül ott van még közben az új helyek megismerése. Hiszen az ember nemcsak az interneten keres, hanem szakboltokba, vásárokba, bolhapiacra, régiségboltokba látogat, hogy megtalálja gyűjteménye hiányzó darabjait.
A gyűjtőket összekapcsolja az összetartozás, a közös érdeklődés, sok új embert ismerhetsz meg a közös gyűjtőszenvedélyen keresztül. (Egy csomó klub, egyesület is szerveződik egy-egy népszerű gyűjtési tevékenység köré.)
A gyűjtés az emberben növeli az elhivatottságot, a kitartást, így jellemformáló hatással is rendelkezhet.
Mégis a legtöbben az elégedettség érzéséért gyűjtenek, ami az embert elönti, mikor megszerez egy régóta keresett darabot.
Vigyázat, itt most rövid erkölcsi eszmefuttatás következik!
Ez a boldogságfogadalom bennem kettősséget okoz. Egyik oldalról a fönt felsorolt érvek mind-mind amellett szólnak, hogy a dolgok gyűjtése mindenképp boldoggá tesz.
De a másik oldalról ott van bennem a kis kérdőjel, hogy a dolgok birtoklása az, ami valóban boldoggá tesz minket? Nem inkább a nap mint nap megélt pillanatok, az élmények? Egyre jobban elterjedőben van (szerencsére) az a nézet, hogy nem az határozza meg az életünket, hogy mit veszünk meg magunknak, hanem a belső értékek, a gondolataink, az emberi kapcsolataink.
Ugyanakkor úgy érzem, hogy ennek a boldogságfogadalomnak mégis van létjogosultsága, mert a mértékkel gyűjtés igenis örömöt okozhat az embernek. Eszmefuttatás vége. 🙂
Olyan érdekes, hogy a legtöbb gyűjtőnél spontán kezdődik a folyamat, nem egyik napról a másikra dönt úgy, hogy gyűjtésbe kezd. Legtöbbször a gyűjtemény kapcsolatban áll a személy hobbijával, érdeklődési körével.
Elképesztő, de az ember sokszor nincs is tudatában annak, hogy gyűjt valamit! Miután jobban megvizsgáltam magam, utána jöttem rá, hogy én tulajdonképpen mennyi mindenért lelkesedem. Ez lett a rövid számvetés eredménye:
Szép naplók, fotóalbumok. Egyszerűen imádok rájuk nézni, annyira szépek! Egyszer majd használatba veszem őket, de a mennyiségük alapján van bőven elég életem végéig. 😉
Gyerekek rajzai, kézműves munkái. Már vagy három doboz van velük megtömve a padláson. Talán egyszer kiselejtezésre kerülnek, de most minden egyes rajzot elteszek, és minden kis ragasztgatott képnek örülök. Na, de szerintem mindegyik anya ezt teszi, nem?
Berendezési/dekorációs tárgyak country stílusban. Mert imádom a country stílust (főként a levendula motívumot). Azért szabok határokat, mivel a „kevesebb néha több” elv híve vagyok, illetve a konyhára és a teraszra korlátozom a gyűjteményemet. De azért lassan-lassan gyarapodik a kollekcióm…
Nigella Lawson és Jamie Oliver szakácskönyvek. Rajongok értük, lassan megvan az összes. Tudtad, hogy Nigella maga is óriási szakácskönyv gyűjtő? Több mint 4000 darabos gyűjteménye van!
Rosamunde Pilcher, Nicholas Sparks és Paulo Coelho könyvek. Ha az ember szeret egy írót, akkor muszáj, hogy meglegyen az összes könyv tőle! (Megjegyzem, most már van pár elektronikus formátumban is, úgyhogy azért mégsem vagyok megszállott, ugye?)
Boldogsággal kapcsolatos könyvek. No comment! 🙂
Praktikus konyhai felszerelések, már alig férek el tőlük. Az alapvető fagyi kanáltól kezdve a szakácsfáklyán és rizsfőző gépen keresztül a fűszernövény aprító bárdig mindenem van. Viszont tényleg könnyebbé és még élvezetesebbé teszik a főzést!
Ízléses dekorációk az év minden ünnepére. Imádom ünnepi díszbe öltöztetni a lakást, legyen karácsony, húsvét vagy akár halloween. Na, ezekből a díszekből is rengeteg van már, ezért próbálom folyamatosan megtartóztatni magam, de nagyon nehéz!!
Te jó ég, én tényleg ennyi mindent gyűjtenék?! Hirtelen pár héttel ezelőtt Férjjel folytatott beszélgetésem ugrik be. Férjről tudni kell, hogy szenvedélyes Star Wars figura-, modellvasút-, modellrepülő- és Senna relikviagyűjtő. Egyik este értetlenül faggattam arról, hogy pontosan mi is az értelme annak, hogy ennyi mindent összegyűjtsön pl. Sennával kapcsolatban. Vagy hogy megvegye az összes Star Wars figurát, majd dobozokba rendezve őrizgesse őket a padláson? (Megjegyzem, egy részüket már sikerült a gyerekeknek becserkészni, úgyhogy rendszeresen a vintage figurákat nyúzzák, neki meg égnek áll tőle a haja… ;-))
Most eljött a megvilágosodás pillanata! Bagoly mondja verébnek… Én ugyanolyan gyűjtő vagyok, mint ő, csupán egy különbséggel. Ő profin, tudatosan állítja össze a gyűjteményeit, én viszont tudat alatt halmozom az „élvezeteket”. Gondolom, ő is nyugodtan nekem szegezhetné a kérdést, hogy minek az a hatvanadik napló, ha nem is írok bele? Vagy minek a tízedik Nigella szakácsköny, mikor még annyi mindent megfőzhetnék az első kilencből?!
Mindezek tükrében én úgy döntöttem, további dolgokat nem kezdek gyűjteni, viszont ezután a felfedezés után jóval nagyobb átéléssel és megértéssel hallgatom majd Férj gyűjtéssel kapcsolatos beszámolóit. 😀
Továbbá valóban állíthatom, hogy a gyűjtés (mértékkel!) boldogít! 🙂
Te mit gyűjtesz? Te tudatos vagy tudat alatti gyűjtő vagy?
Fotók forrása sorrendben: http://www.theguardian.co.uk, http://www.myblogcelebrities.blogspot.com, http://www.amazon.com, http://www.uncrate.com
“Boldogságterv #15: Gyűjts valamit!” - 9 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Ráadásul a képen láthatő összes vintage star wars figura része a gyűjteményemnek:-) Na ez az amiért az ember gyűjt, hogy utána az a nagyon jó érzés foghassa el, hogy neki is megvan mindaz amit egy kép láttán szeretne ha meglenne és bármikor gyönyörködhet bennük amikor csak szeretne.
Egy ráadásul tőlem van, jó sokat kutattam is utána! Hát, igen, a szerelem csupa őrültségre készteti az embert! 😉
Gyűjtőszenvedély szerintem öröklődő tulajdonság: Apukám bélyeg gyűjteménye, Anyukám szalvéta gyűjteménye egész gyerek koromat elkísérte. A bélyeg gyűjteményt már az unokáimnak őrizgetem, a szalvéta gyűjtemény a költözések közepette elveszett, ezt máig sajnálom. Emlékszem azokra a különleges darabokra, amelyeket a vasfüggöny mögül „nyugatról” illetve Amerikából kaptunk, vagy cseréltük. Ez akkoriban óriási dolognak számított. Valóban, az újabb szerzeményeket szüleim „csak” beletették egy újabb albumba/dobozba, de azokkal igazán nem csináltunk semmit. Csak úgy örültünk, hogy van!
Igen, a gyűjtemények elkísérik az ember gyerekkorát. Én Apukám pénzérméire emlékszem élénken. Szépnek tartottam őket, de igazán nem tudtam osztozni a pénzekkel kapcsolatos lelkesedésében (bár az állatosak tényleg különlegesek voltak). Akkoriban a radírokért voltam oda, irdatlan mennyiségű radírt gyűjtögettem össze. Annyira szerettem, hogy színesek, szagosak… Viszont idővel a gyűjtemények veszíthetnek is a jelentőségükből. Például már nem érzek indíttatást arra, hogy radírt gyűjtsek, mai fejjel totál időpazarlásnak tartanám!
én üveggolyókat gyűjtök. azokat értékelem különösképp, ami nem olyan, mint amit az ember kupacokban vesz le a játékboltok polcáról. így ritkán jutok egy egy értékes darabhoz, ettől lesznek annyira értékesek. 🙂
Akkor Hozzád jobb, ha nem mennek a fiaim… 😉 Az üveggolyókat imádtam gyerekkoromban, azt pedig el tudom képzelni, hogy milyen szépen ki lehet őket rakni mondjuk átlátszó üvegkelyhekbe… Vagy nem tartod őket szem előtt?
Gyerekkoromban sok mindent gyűjtöttem, de mostanra már nagyon lecsökkent bennem ez a fajta szenvedély. 25 éves korom körül jött életem egyik nagy felismerése, hogy mennyire hozzáláncoltam magam egy emberhez, egy munkahelyhez, tárgyakhoz, melyeknek túl nagy jelentőséget tulajdonítottam. Megszabadultam mindentől (szó szerint) és új életet kezdtem. Most már boldogan élek együtt A Férfival a közös kis lakásunkban, de ha holnap tűz ütne ki, a tengerimalacaimon és a szerelmes leveleimen kívül nem sok mindent mentenék.
Amit imádok megszerezni azok a ruhák és a különböző kozmetikumok, de azokból sem halmozok fel: ha veszek egy új felsőt, megválok egy régitől, amit már fél éve nem vettem fel. Tegnap viszont megvettem életem első kalapját, ami fantasztikusan áll és ennek a posztnak kapcsán elgondolkodtam, lehet, hogy én kalapokat fogok gyűjteni??? 🙂
Az a helyzet, hogy bennem is kettősség van a gyűjtéssel kapcsolatban. Egyrészt szeretek gyűjteni, szeretem a tárgyakat, a megfogható dolgokat. Ugyanakkor érzem, hogy az élet nem erről szól, és nem ezek a dolgok az igazán fontosak. Bőven tudnék minimalizálni, és kevesebb „dolgot” birtokolni, de jelenleg azt hiszem ez így jó, ahogy van. Aztán az idő előre haladtával lehet, hogy változnak majd a dolgok…
Kedves Anni! 🙂
Örülök, hogy a blogodra találtam.
Én is szenvedélyes gyűjtő vagyok, mégpedig a Coca-colás termékek irànt rajongok.